Heidelsperger István püspöki helynök atya nagyböjti gondolatainak második részét adjuk közre. Ezeket a lelki útravalókat István atya 2026. március 10-én, kora reggel osztotta meg a Széchenyi István Katolikus Általános Iskola tanulói közösségével.
A felolvasott evangéliumi szakasz két egymáshoz szorosan kapcsolódó témát állít elénk, az állhatatos imádságot és az imádság meghallgatását. „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Mindez közvetlenül azután hangzik el, hogy Jézus megtanítja tanítványainak az Úr imádságát. Innen indul a mai kérdésünk, mit kap az, aki kér?
Olyan természetes számunkra azt mondani, Isten szeret bennünket. És ha szeret, akkor – gondoljuk – teljesíti a kéréseinket is. Sokszor magától értetődőnek vesszük, hogy a szeretet egyenlő a kívánságaink beteljesítésével. Pedig az imádságnak két fontos dimenziója van, a minősége és a mennyisége.
A minőségi tényezőt maga Jézus világítja meg. Figyeljük csak meg, vajon azt ígéri-e az evangélium, hogy aki kér, pontosan azt kapja, amit kér? Hogy aki keres, éppen azt találja meg, amit keresett? Hogy aki zörget, annak az nyit ajtót, akire ő számított?
Nem ezt olvassuk. Aki kér, valóban kap – de nem biztos, hogy azt, amit elképzelt. Aki keres, talál – de lehet, hogy mást, mint amit remélt. Aki zörget, annak ajtót nyitnak – de nem feltétlenül az, akire ő várt. A szeretet nem mindig úgy teljesíti a kérést, ahogyan mi megfogalmaztuk. Mert aki szeret, az nem kevesebbet, hanem többet akar adni. Valami teljesebbet, valami mélyebbet.
Ezért fontos, hogy bár kérhetünk konkrét dolgokat, mégis megkell, hogy hagyjuk Isten szabadságát abban, hogyan teljesíti – vagy éppen hogyan nem teljesíti – a kérésünket. Ez a mi szabadságunkat is jelenti, hogy tudunk a kívánságainktól távolságot tartani, nem teszünk szemrehányást és nem következtetünk arra, hogy Isten kevésbé szeret, ha nem azt kapjuk, amit elképzeltünk. Hinnünk kell abban, hogy Isten szeret bennünket, és azt adja, ami valóban javunkra válik – úgy és akkor, amikor az a legjobb.
Szeretjük pontosan megfogalmazni a vágyainkat, de Isten nem a vágyaink mértéke szerint ad, hanem a szükségünk szerint. Ez sokszor nehéz elfogadni. Ne legyünk telhetetlenek, nem mindig tudjuk, mi válna igazán a javunkra. Sokan többre vágynak, mint amennyit el tudnának hordozni. Van azonban valami, amit mindig kérhetünk – és amit Isten minden esetben megad, aSzentlelket. A Szentlélek tesz bennünket alkalmassá arra, hogy jól tudjunk kérni, helyesen lássunk, és felismerjük, hogyan fordíthatjuk javunkra és mások javára mindazt, amit Istentől kapunk. Álljunk hát bizalommal az Úr elé. Kérjünk bátran, és bízzuk rá, hogyan teljesíti kéréseinket. Kérjük a Szentlelket, hogy szívünk tisztán lásson, és felismerjük Isten szeretetének útjait életünkben.
Gerecs Andrea pedagógus
Széchenyi István Német-Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde
