Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
Mt 4,12-17
Máté evangéliumának rövid részlete, a 4,12–17, azt a pillanatot mutatja be, amikor Jézus nyilvános működése igazán elkezdődik. Ez egyfajta „fordulópont” az evangéliumban.
Az elején azt olvassuk, hogy Keresztelő János börtönbe kerül. Ő volt Jézus előfutára, aki előkészítette az Úr útját, akivel már a korábbi vasárnapok során sokat találkoztunk, és elemeztük az ő működését. Amikor az ő szolgálata befejeződik, Jézus lép a középpontba, és megnyitja az ő munkásságát.
Érdekes megfigyelni, hogy a Szentírás tudatosan párhuzamot von János és Jézus sorsa között: Jánost „átadják” (értsd: fogságba vetik, elveszik a szabadságát), később Jézust is „átadják” szenvedésre és keresztre feszítésre. A görög kifejezések nagyon hasonlóak. Így már a történet elején látjuk, hogy az Istenhez hű próféta és a Messiás útja nem könnyű, hanem üldözéssel és szenvedéssel jár – ez figyelmeztetés és bátorítás minden keresztény számára. A kereszténység nem árul zsákbamacskát: az evangéliumi életvitelhez hozzá fognak tartozni a nehézségek és a kihívások.
Jézus működése kezdetén visszatér Galileába, és átköltözik Názáretből Kafarnaumba, a Galileai-tó partjára. Názáret egy kis, jelentéktelen hegyi falu volt, Kafarnaum viszont nagyobb, forgalmas halászközpont, közel egy fontos kereskedelmi úthoz. Vagyis Jézus most már olyan helyre teszi a „székhelyét”, ahonnan üzenete messzire eljuthat. Ez nemcsak földrajzi, hanem lelki üzenet is: Isten Fia nem elbújik, hanem kilép az emberek közé, a forgalmas utak mellé, oda, ahol sokan megérintődhetnek.
Jézus küldetése tehát nem egy kis elitcsoporthoz szól, hanem mindenkihez. Ez nagy felhívás az Egyháznak ma is. Jézus üzenete nem csak azokhoz szól, akik mindennapos templomlátogatók. Nem sajátíthatjuk ki magunknak Jézus üzenetét és személyét – az ő örömhíre mindenkié.
Máté ezzel az átköltözéssel azt is megmutatja, hogy mindez a próféták könyveiben már előre meg volt jövendölve. Izajás próféta azt mondja: „A nép, amely sötétségben ült, nagy világosságot lát.” A „sötétség” a Szentírásban gyakran jelenti a bűnt, a tudatlanságot, a reménytelenséget – amikor az ember elfordul Istentől, és nem lát kiutat. A „világosság” ezzel szemben Isten üdvözítő jelenléte, az igazság, az irgalom, a béke. Máté szerint ez a „nagy világosság” most Jézusban ragyog fel: ő maga a világ Világossága, aki bevilágítja az emberi szívek sötétségét.
Érdekes, hogy a próféta „Galileáról, a pogányok földjéről” beszél. Történelmileg ez azt jelenti, hogy ebben a régióban sok nép keveredett, nem csak zsidók éltek ott. A déli, júdeai vallási vezetők szemében Galilea ezért gyanús, „másodrendű” terület lehetett. Máté evangéliuma ezzel szemben azt üzeni: éppen oda megy először a Messiás, oda, ahol kevert a népesség, ahol sok a „peremen élő” ember, akik nem az igazi elit tagjai. Ez is már előre jelzi, hogy Jézus küldetése nem szűkíthető le egy kiváltságos csoportra: bár legelőször Izraelhez jön, végső célja „minden nemzet” (vö. Mt 28,19).
A szakasz végén Máté egyetlen mondatban foglalja össze Jézus igehirdetését: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Ugyanezt mondta korábban Keresztelő János is. Ez azt fejezi ki, hogy János és Jézus üzenetének magva azonos: Isten közel jön – az emberiség részévé válik –, és ezért az embernek választ kell adnia. Ez a válaszadás pedig az evangélium szerint a megtérés.
Mit jelent a „térjetek meg”? A Bibliában a megtérés nem csupán „rossz szokás abbahagyását” jelenti, hanem teljes szívbeli fordulatot: elfordulást a bűntől, önzéstől, hamisságtól, és odafordulást Istenhez. Gondolkodásunk, érzéseink, döntéseink mély átrendeződését jelenti. Nem pusztán érzelmi fellángolás, és nem is csak külső vallásos gyakorlat, hanem életirány-váltás. Jézus úgy hirdeti ezt, mint sürgős felhívást – most van a kegyelem ideje, most közel az Isten országa, nem lehet halogatni a választ: most kell megtérni, és új életstílusba kezdeni.
És mi az a „mennyek országa”? Máté szívesen használja ezt a kifejezést, ahol a többi evangélium „Isten országát” mondja. A „mennyek” szó tiszteletteljes kerülő kifejezés Istenre. Nem elsősorban egy helyet jelöl, hanem Isten uralmát, hatalmát, azt az állapotot, amikor az Ő akarata valósul meg.
Jézus tanításában ennek az országnak van jelenbeli és jövőbeli dimenziója is. Egyrészt azt mondja: „elközelgett” – már most elkezdődött, mert Jézusban maga Isten jött közel hozzánk. Amikor valaki befogadja Jézust, és engedi, hogy Isten uralja az életét, akkor már „ízleli” az Isten országát. Másrészt Jézus beszél egy végső beteljesedésről is: az utolsó ítéletről, az új égről és új földről, ahol Isten lesz „minden mindenben”. Vagyis Isten országa egy folyamat: már most jelen van, de teljességében még csak előttünk áll.
Ez a rövid szakasz tehát sűrítve elmondja, mit hoz Jézus a világnak: világosságot a sötétségben ülő népnek; Isten uralmának közelségét; hívást a megtérésre, amelyre mindenkinek személyesen kell válaszolnia; ígéretet arra, hogy Isten üdvözítő terve minden népet el akar érni.
Mit üzen ez az evangéliumi rész? Az ember bárhol is éljen – akár „peremvidéken”, akár vallási szempontból lenézett közegben, bármilyen életszituációban, akár krízisben is –, Jézus oda is eljön, és az Ő világossága ott is fel tud ragyogni. Amikor az ember megérzi, hogy Isten belép az életébe, akkor szükség van valami emberi válaszra is – ez pedig a megtérés. A megtérés nem egyszeri érzés, hanem folyamatos meghívás arra, hogy életünk minden területét Isten uralma alá engedjük. Máté szerint éppen ez a jézusi igehirdetés szíve: Isten országa közel jött – hagyjuk-e, hogy az életünkben is uralkodjon?
Dr. Németh István
