Szent Erzsébet-napi kenyérsütés a Szent Imre Óvodában

Közös élmény, illatok és jóságból gyúrt cipók

Az óvodánkban idén is különleges hangulat lengedezett november közepén, amikor a gyermekekkel együtt tartottuk meg a hagyományos Szent Erzsébet-napi kenyérsütést. A program célja nem csupán a múlt értékeinek felelevenítése volt, hanem az is, hogy a gyermekek megtapasztalják az együttműködést és a jóság jelentőségét.

A pedagógusok a rózsacsoda történetén keresztül beszélgetést indítottak a jótettekről és arról, hogyan tudunk mi is segíteni egymásnak a mindennapokban. A gyerekek örömmel mondták el saját élményeiket, és büszkén meséltek arról, hogyan szoktak ők otthon segíteni.

Ezután kezdetét vette a várva várt kenyérsütés. A csoportokban a gyerekek megvizsgálták a hozzávalókat, megszagolták az élesztőt, a lisztet pedig apró ujjaikkal morzsolgatták. A tésztagyúrás igazi közös élmény volt: a kicsik lelkesedéssel dagasztottak, formáztak, majd apró cipókat készítettek. Az óvoda hamar megtelt a frissen sülő kenyér különleges, otthonos illatával. A nap végén mindenki arcán mosoly ült – és talán egy kis liszt is maradt az orrocskákon.

 Másnap mindenki izgatottan várta Máté Péter atyát és az ünnepi kenyéráldást.

A kenyérszentelés bensőséges pillanat volt. A gyerekek körben állva, csendben figyelték, ahogy a megsütött cipókra áldást kérünk – a kenyér itt a közösség, az összetartozás és az egymásra figyelés jelképeként jelent meg. A gyerekek arcán látszott, mennyire fontos és ünnepélyes eseménynek élik meg ezt a pillanatot.

Délután minden gyermek hazaviszi a saját kis cipóját– így válik még kézzelfoghatóbbá a megosztás élménye, amely Szent Erzsébet ünnepéhez olyan szorosan kapcsolódik.

Az idei Szent Erzsébet-napi kenyérszentelés ismét bizonyította, hogy a hagyományok ápolása nem csak múltidézés, hanem remek alkalom arra, hogy a gyerekek játékos és élményszerű módon tanuljanak egymásról, a közösségről és a jótettek erejéről.  A gyerekek élményekkel telve tértek vissza csoportszobáikba – és talán egy kicsit több jósággal a szívükben.

„Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.”

(Reményik Sándor: Mindennapi kenyér részlet)

Türkné Molnár Ágnes

intézményegység-vezető