A végső napra vigasztalással készíti fel isten övéit – Homília az évközi 33C vasárnapra 2025

Szentírási részek:

Olvasmány: Mal 3,19-20a – Íme, elérkezik az a nap…, nektek pedig felragyog az igazság napja…

Szentlecke: 2Tessz 3,7-12 – Aki nem akar dolgozni, ne is egyék…

Evangélium: Lk 21,5-19 – Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.

Kedves Testvérek!

          Az egyházi év végéhez közeledve, a harmadik (C) liturgikus év végén is a végső időkre irányítják figyelmünket a szentírási részek. Most is elhangzottak a megrendítő jelek és tünemények, de nem ezek a végső nap záróeseményei. Ezek csak előjelek. A világ végének záróakkordja az igazság napjának felragyogása, sugarainak üdvösséget árasztó diadala. Ahogyan a sportesemények záróakkordja az éremosztás, és a győztesek ünneplése, úgy a világ végén is a mindvégig állhatatosan küzdők nagy bankettjére készülünk. Erre ugyanis minden ember meghívást kapott. Isten minden ember számára „aranyérmet” készített, és akik nem lanyhultak el a tőle kapott képességeik kamatoztatásában testvéreik javára, azok a végső nagy nap „kitüntetettjei”.

          Ezen a vasárnapon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét olvassuk, amely egy ilyen kitüntetett példáját állítja elénk Árpád-házi Szent Erzsébet személyében.

                                                                                                               2025.11.16. Fodor András