Ige részek:
Olvasmány 2Kir 5,14-17 (Námán gyógyulása leprájából)
Szentlecke 2Tim 2,8-13 (Jézus feltámadt a halálból)
Evangélium Lk 17,11-19 (A tíz leprás gyógyulása)
Alapgondolat: Lepra=bűn=halál. Következmény: kirekesztés (a közösségből, az üdvösségből)
Gyógyulás=megtérés=feltámadás. Következmény: visszafogadás (mindkettőbe)
Kedves Testvérek!
Ennek a vasárnapnak az üzenete egy sokkal nagyobb csodára irányítja a figyelmünket, mint egy-egy leprás csodás gyógyulása. A szentírásból idézett csodák, csak előképei, szimbólumai annak a csodának, aminek ma is részesei lehetünk, és amiért ma is hálát adunk és dicsőítjük az Istent.
Námán nem a választott nép gyermeke, sőt a választott nép tagjait fogságba hurcoló hatalom szolgálatában álló személy. Az Isten embere, Elizeus, abba a Jordánba irányítja, amiben majd az eljövendő Messiás is alámerül. Ez a pogány, miután megadja magát a próféta és kísérői szavának, meggyógyul és felismeri, hogy az orvosa az az Isten, akinek a prófétája a Jordánba küldte őt. Először a prófétának akar, majd az Istennek mond köszönetet.
A tíz leprás hovatartozása számunkra nem ismerős, az elhangzott evangéliumból csak az derül ki, hogy volt köztük szamaritánus is. A leprások ki voltak zárva az egészségesek közösségéből, de betegségük miatt (zsidó- és szamaritánus leprás) egymásra voltak utalva. Így találkoznak Jézussal, akitől gyógyulást remélnek. Jézus a papokhoz küldi őket gyógyulásuk megállapítása végett, és az idegen, amikor észreveszi, hogy meggyógyult, dicsőíti az Istent és visszamegy Jézushoz, hogy hálát adjon neki.
Mit akart Isten értésére adni a zsidóságnak Námán gyógyulásával? Azt, hogy ő nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is az Istene, és ezt az ő választott népe – egy fogságba hurcolt zsidó lány – által akarja kinyilvánítani.
Mit akart Jézus a tanítványainak és a korabeli zsidóknak értésére adni a leprások gyógyításával? Azt, hogy ő a bűnösökért jött, hogy üdvösségre vezesse őket.
Mit akar Jézus nekünk, mai követőinek értésünkre adni? Azt, hogy Ő, aki legyőzte a bűnt és a halált, kereszthalálával és feltámadásával életet szerzett minden embernek. Ennek az evangéliumnak a képviseletére küld bennünket, – mint a Babilonba elhurcolt zsidó lányt – a mai társadalomba, az Istentől elfordult Európába, a bűn leprájában szenvedő kereszteletlen és megkeresztelt emberekhez. Nem azért, hogy vádoljuk őket, hanem azért, hogy hírt adjunk arról az Istenről, aki gyógyítani tudja leprájukat. Alázattal megvallva azt, hogy mi is benne nyertünk gyógyulást. Ezért dicsőítsük az Istent és adjunk hálát a megváltottságunkért. Tegyük ezt azzal a meggyőződéssel, hogy Isten szava ma sincs megbilincselve, és olyan „tűzzel”, olyan hitelesen, hogy vágyat ébresszünk bennük, alámerülni a Jordán vizébe, vagy visszatérni Jézushoz, dicsőítve az Istent és hálát adni neki.
És még valami. Küldetése van azoknak a keresztényeknek is, akik elfordulva Istentől, megfertőződtek korunk leprájával. – Mint a zsidó leprások, akik hírt hallva Jézusról, a gyógyulás reményében magukkal vitték hozzá a leprás szamaritánust is –, őket is indíthatja a bennük szunnyadó Szentlélek, hogy – a Krisztust már hírből sem ismerőket – magukkal vigyék Őhozzá. 2025.10.12. Fodor András
