Szentírási részek
Olvasmány: Bölcs 18,6-9 – Az Egyiptomból való kivonulás nem érte váratlanul atyáinkat.
Szentlecke: Zsid11,1-2. 8-19 – A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.
Evangélium: Lk 12,32-48 – Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen.
Kedves Testvérek!
A Boldogasszony Iskolanővérek, korábbi nevükön Szegény Iskolanővérek alapítója, Karolina anya azzal biztatta a nővéreket állandó készenlétre, hogy a „szék szélén üljenek!” Nem beletespedve a fotelbe, hanem ugrásra készen, ha valaki hív.
A ma elhangzott szentírási részek ezt az ugrásra kész lelkületet dicsérik, és azt sugallják, hogy akik így figyeltek Isten hívására, azokkal nagydolgot vitt végbe az Úr. Nekünk pedig, akik ma hallgattuk, a hitünknek nyújt szilárd alapot, annak szemlélése, hogy Isten beteljesítette a népének tett ígéreteit, és minket sem ér váratlanul a nekünk ígért országba való eljutás.
A Bölcsesség könyve, a biblikusok szerint a Krisztus előtt 1-másfél században keletkezett. Innen tekint vissza a választott nép közel kétezer éves múltjára, és mutatja be, hogy Isten műve volt az Egyiptomból való szabadulás. Annak ellenére, hogy voltak, akik lázadoztak és visszakívánkoztak a húsos fazekakhoz, voltak, akik bizalommal várták az igazak szabadulását. Ennek a szabadulásnak felidézésével erősíti a reményt, hogy a közelgő szabadítót is küldi hozzánk az Úr.
A szentlecke pedig már a várva várt Messiás megváltó művének beteljesítése utáni időből tekint vissza Ábrahámra, aki elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy. Várta azt a szilárd alapokon nyugvó várost, amelyet majd az Isten tervez és épít. Hitben hunytak el mind anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna. Egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után.
Az evangéliumban Jézus ezt a mennyei hazát ígéri, amikor azt mondja: „Ne félj te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.” A szék szélére ülteti a tanítványokat, és minket, mai tanítványait is. Arra hív, hogy ebbe az országba helyezzük át életünk súlypontját, mindig álljunk készen az örök hazáért való fáradozásra. „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen… Éberen várjátok tehát az Emberfiát.” De ez a várakozás ne tétlen, „fotelbe süppedő” várakozás legyen, hanem állandó készenlét, készenlét arra, hogy testvéreink javára használjuk azokat a javakat, amelyeket ránk bízott az Úr. Állandó figyelés az Úr akaratára, állandó készenlét az ő felismert akaratának teljesítésére.
Testvérek! Minket állandó ügyeletre hívott meg az Úr. Olyan ügyeletre, ahol nem azt kell lesnünk, hogyan nehezíthetjük meg a szolgálatunkat várók ránk-találását, hanem éppen ellenkezőleg, nálunk nem lehet „várólista!” Amint megérkezik, rögtön ajtót kell nyitnunk. Ránk nagyon sokat bízott a Gazdánk! Minden „vagyonát”, önmagát adta nekünk Jézus Krisztusban, őt kell adnunk, az ő művét kell folytatnunk. Ha így „ügyelünk”, bizalommal remélhetjük, hogy így szól hozzánk az Ítélet napján: „Vegyétek birtokba a kezdettől fogva nektek készített országot”.
2025.08.10. Fodor András
