Július 27-én az egyházmegyei búcsúról Smaragdvölgybe vezetett az Egyházmegyei Család Táborba jelentkezett családok útja, ahol Nagy Csaba gávavencsellői plébános és egyházmegyei családreferens atya segítségével négy napot Dzsepettó műhelyében tanonckodtak, hogy egy értéktelennek tűnő fadarabban is meglássák az élet végtelen értékét, hogy felismerjék a Szóló Tücsök hangját, hogy hálásak legyenek a finom körtékért és hogy megértsék: akkor szeretünk, amikor készek vagyunk szenvedni is azért, akit szeretünk.
Pinokkió történetét az életre kelt kisfiú történeteként ismertük eddig, belehelyezkedve a történetbe azonban egy sokkal mélyebb megértés összefüggései rajzolódtak ki számunkra, amik az életünkről, a házasságunkról és a családi kapcsolatainkról tartottak tükröt elénk.
Hányszor fordult elő, hogy Rézorr mesterhez hasonlóan házastársunkat, házasságunkat egy tuskónak néztük, ami vagy a kandallóba való, vagy legjobb esetben is csak egy asztalláb lehet belőle? Hányszor gondoltuk vagy mondtuk gyermekeinkre, hogy reménytelenül rosszak és engedetlenek? Hányszor „hülyéztük le” családtagjainkat szavakkal vagy gondolatban? Dzsepettó pedig, a történetben a Mennyei Atyát jelképezve, kész tervvel érkezik a fadarabbal kapcsolatban: élő, táncolni és beszélni tudó kisfiút akar faragni belőle, aki az ő fia lesz majd. Tanuljuk mi is így látni szeretteinket, így viszonyulva hozzájuk.
Elmélkedtünk a névadás jelentőségéről, a járni tanításban nyújtott segítségről, a kisfiús csínyekről és a bennünk és körülöttünk lévő világ zajában a lelkiismeretünk tiszta hangjának elnyomásáról. Dzsepettó börtönbe került, mert jól akarta nevelni fiát, a Szóló Tücsköt pedig Pinokkió maga ütötte agyon a kalapáccsal – mint ahogy mi is elhallgattathatjuk lelkiismeretünket makacs, önző elszántságunkkal -, vagyis Pinokkió kiteljesedése útjának már nem volt semmi gátja. Mégsem az ő boldog önmegvalósításáról szól a történet folytatása, hanem sötétségről, magányról és éhségről.
Csaba atya elmélkedéséből idézve: „Először a világ magához vonz, majd éhesebben hagy minket, mint korábban. A világ soha nem fogja kielégíteni az Igazság iránti éhségünket, az értelem iránti éhségünket, az örökkévalóság iránti éhségünket, az örök otthon iránti éhségünket, a szeretet utáni éhségünket, a megbocsátás utáni éhségünket, a mindent átölelő éhségünket, a végtelenség utáni éhségünket. Amikor Pinokkió végre talál egy tojást – nem véletlenül, a szemétdombon találja –, az újabb megtévesztésnek bizonyul. A világ nem akarja a házastársakat együtt látni, mert veszélyesnek tartja őket, mivel egy házaspár a teremtésre és elkerülhetetlenül a Teremtőre emlékeztet. Azáltal, hogy elválasztja a házastársakat, eléri azt a célt, hogy még Isten emlékét is eltávolítsa az ember szívéből. Most minden eddiginél jobban harcolnunk kell a hazugságok ellen: fel kell lázadnunk a világ színes falaira rajzolt üres edények ellen. Az egyik ilyen üres edény, amely a legjobban megérint minket, minden bizonnyal az együttélés edénye. A világ kétségtelenül nagyon vonzónak, színekben és árnyalatokban gazdagnak festi le, elhitetve velünk, hogy az egy igazi fazék tele zamatos és finom ételekkel. A valóságban viszont csak egy hideg festmény a falon, és amikor megpróbáljuk elérni a fazekat, hogy főzzünk, rájövünk a megtévesztésre. Aztán ott vannak a tojások, amelyeket a szemétdombon találunk: házasságtörés, szabados szex, bujaság, tisztátalanság, erkölcstelenség, obszcenitás; és úgy találjuk magunkat, mint Pinokkió: bámulva, nyitott szájjal, tojáshéjjal a kezünkben. Amikor rájövünk, hogy üres tojást tartunk a kezünkben, térjünk vissza az Atyához, és kiáltsuk Hozzá bánatunkat, amiért eltávolodtunk Tőle és az Ő törvényétől. Bűnbánatunk utat talál az Ő szívébe. Tárt karokkal vár minket: Irgalmas ölelése új életet lehel házasságunkba, visszaadja a fényt unalmas szobánkba, és újraéleszti azt a kapcsolatot, amely halottnak tűnt. Kapcsolatunk többé nem lesz olyan, mint a fazék, amelyet a szeretet utáni éhségünk kigúnyolására terveztek, hanem házassággá válik, egy igazi fazékká, amely igazi, zamatos ételekkel van tele, és jobb lesz, mint egy ötcsillagos étterem.”
„A közös elmélkedés mellett sok közös élményben is volt részünk a Smaragdvölgy Pihenőpark gyönyörű környezetében. Egyik nap nagy vihar kerekedett, sokáig szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Mi pedig ott voltunk együtt a kis fedett filagóriában, és beszélgettünk, nevettünk. Körülöttünk minden ázott, mi pedig mégis biztonságban voltunk, együtt, jókedvűen. Talán akik az étteremből néztek bennünket, bolondnak tartottak, de azt a viharos fél órát nem cserélném el az étterem vagy a kőházak nyújtotta kényelemért, mert akkor nem tapasztaltuk volna meg a vihar ádáz erejét, és a közösség sokkal erősebb megtartó erejét ilyen kézzelfogható módon.”
„Bevallom őszintén, az eredeti művet nem olvastam, csak a Disney feldolgozást ismertem. Azt sem gondoltam, hogy ennyi minden bújik meg a történet mögött. Csaba atya egy mesét, Pinokkió kalandjait hozta nekünk az elmélkedésre. Mikor feltette a kérdést, hogy hogyan börtönözzük be Istent, azt válaszoltam, hogy olyan régóta bízom a családomat és magamat Isten kegyelmére, hogy nem gondolom, hogy bebörtönözném Őt. Viszont a negyedik nap végére egy kis haszontalan Pinokkiónak éreztem magam, aki börtönbe küldte Dzsepettóját. Régóta küzdök a nem-vagyok-szeretve érzéssel. Az elmélkedés során viszont rájöttem, hogy van egy tökéletes szeretet, ami sosem szűnik meg: csak éppen nem nyitottam ki a szívem ajtaját és nem hagytam, hogy Dzsepettóm szeretete munkálkodjon bennem és általam.”
Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönünk mindent! „A jó isten mindig a megfelelő pillanatban lép közbe, a rossz események sorozatába. Nyitottnak kell lennünk mindig, és észrevenni, hogy zörgetik a szívünk ajtaját! Az viszont csak belülről nyílik, csak rajtunk áll! A szülő-gyermek kapcsolat, éppen ugyan olyan, mint az szülő-Isten kapcsolat.”
„A gyerekek nagyon jól érezték magukat. Hazafelé pityeregtek is, hogy még maradni szeretnének. Az öt nap alatt nem igazán láttunk telefont a kezükben. Azt hiszem, ez mindent elmond.”
„Nagyon jók voltak a játékok, beszélgetések, a ki mit tud, nekem mégis az elmélkedések voltak, amiket nagyon vártam. Lelkileg teljesen megérintett Püspök Atya látogatása és a szentmise.”
„Szuperek voltak a közös játékok és feladatok, az angyalkázás és a női klub is. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy volt időnk beszélgetni, és nem kellett rohanni.”
A tábor utolsó napján Palánki Ferenc Püspök Atya és Béres Nándor Gazdasági Igazgató Úr is meglátogatott bennünket, velük együtt vehettünk részt a szentmisén. Püspök Atya megfogalmazása szerint Loyolai Szent Ignác ünnepnapján a legszebb templomban imádkozhattunk együtt, és beszédében a katekizmus első kérdéséből – „Miért élünk e világon? Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, ezt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre.” – kiindulva a megkülönböztetésről tanított bennünket. A Lelkigyakorlatokból a Vezérelv és alapigazság elmélkedést kaptuk útravalóul Püspök Atyától:
„Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Ugyanannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba amire teremtve vagyunk.”
„Püspök atya beszéde megerősített minket abban, amit az elmélkedéseken is hallhattunk: megengedi a Jóisten a szenvedést, de nem hagy benne egyedül minket, és az üdvösségünket munkálja általa. Loyolai Szent Ignác egy ágyúgolyó miatt súlyosan megsebesült. Ez kellett ahhoz, hogy a spanyol királyt szolgáló Inigo lovagból Szent Ignác legyen, Krisztus szolgálatában.
Hálásak vagyunk Püspök Atya és az Egyházmegye támogatásáért és hálásak vagyunk a Smaragdvölgy Pihenőpark munkatársainak figyelmességérét, vendégszeretetéért és türelméért. Szeretettel várjuk egyházmegyénk családjait a következő évi Egyházmegyei Család Táborba is, melynek időpontja: 2026.08.02-07., vasárnap estétől péntek délutánig bezárólag lesz.
Szeretettel várunk mindenkit az előttünk álló egyházmegyei családpasztorációs programokra:
2025. szeptember 20. Debrecen, Megtestesülés Plébánia – Egyházmegyei Családpasztorációs Találkozó,
2025. október 23-25. Nyírbátor, Lelkigyakorlatos ház – Egyházmegyei Családok Lelkigyakorlata,
2025. november 15. Napkor, Támba-tanya – Egyházmegyei Családi Nap és disznóvágás,
2025. december 13. Nyíregyháza-Borbánya – Egyházmegyei Családi Adventi Lelkinap.
Szeretettel gondolunk egyházmegyénk családjaira és egyházközségeire, papjaira, a nyár hátralévő részére még egy kis pihenést, feltöltődést kívánva mindenkinek! Az Egyház a Családban kezdődik. Imádkozzunk családjainkért! 😊
Nagy Csaba családreferens és a Család Táborban résztvevő családok
