„Isten nincs szabadságon” – Élményekben és kegyelemben gazdag hittantábor Nagykállóban

Az Isteni Szeretet Egyesület és a nagykállói Szent Péter és Pál római katolikus egyházközség szervezésében 2025. június 30. és július 4. között tartottuk meg nyári hittantáborunkat, amelynek a kiskállói Szent Erzsébet kápolna és annak környezete adott otthont. A táborban húsz gyermek vett részt, akik a nyári szünet kezdetén lelkiekben is gazdag élményekkel tölthették el a hetet. Tematikus napok mentén haladva fedeztük fel a teremtett világ csodáit, Isten szeretetét, és a hit közösségformáló erejét.

A program minden napját szentírás-olvasás és egy lélekemelő, interaktív beszélgetés vezette be. A gyerekek nem csupán hallgatták Isten szavát, hanem kérdéseket tehettek fel, saját gondolataikat is megoszthatták. Így vált az Ige élővé számukra – nem csupán tanulnivalóvá, hanem személyes üzenetté.

Hétfő – A Föld napja

A tábor első napját a teremtés történetének olvasásával kezdtük. A gyerekek lapbookokat készítettek, melyekben a teremtés hat napját személyre szabottan, színesen, rajzokkal és kis zsebekkel ábrázolták. A kézműveskedés nemcsak a kreativitást mozgatta meg, hanem segítette elmélyíteni a felismerést: Isten minden élőt jónak alkotott, és rájuk bízta a Föld gondozását. A természet iránti felelősségtudat és hálaérzet is megfogalmazódott a gyermekekben.

Kedd – A Víz napja

Ezen a napon Noé bárkájának története volt a vezérfonalunk. A víz, mint életet adó, megtisztító, de egyben ítéletet hordozó elem került előtérbe. Délelőtt a nagykállói strandon játszottunk, ahol a víz örömeit is megélhették a gyerekek. Később kézműves foglalkozáson fűfejet készítettek, aminek gondozása a felelősségre is tanít. A játékos kísérletek – különféle anyagok (fa, fém, kavics, műanyag) süllyedőképességének tesztelése – tudományos felfedezéseken keresztül nyitották meg a gyerekeket a teremtett világ rendjének csodájára.

Egyik legmeghatóbb mozzanat volt, amikor egy szomjas ember körvonalát rajzoltuk meg, majd vízzel telt szivacsokkal „célba dobva” „inni adtunk a szomjazónak” – így elevenedett meg a felebaráti szeretet konkrét tettekben. Délután a gyerekek egy Noéról szóló mutogatós éneket tanultak meg, amelyet a Képmás zenekar egyik dala inspirált. A napot egy vízhordó verseny zárta, melyben a gyerekek csapatban dolgozva szivaccsal próbálták megtölteni az üres edényt – így tanulva meg: az együttműködés örömet hoz, és a legkisebb cselekedet is számít.

Szerda – A Levegő napja

A szerdai nap témája a Szentlélek kiáradása volt az apostolokra. A tanítványok bátorsága, lelkesedése példaként állt a gyermekek elé. A gyerekek szélforgókat készítettek, melyek a Szentlélek láthatatlan, de érzékelhető jelenlétét szimbolizálták. A nap egyik legizgalmasabb programja a lufi rakéta kilövő pálya volt, amelyben az egyszerű fizika és az örömteli játék révén a lendület, a szabad szárnyalás és a Lélek ereje egyaránt megelevenedett.

Csütörtök – A Tűz napja

A csipkebokor története vezette be a csütörtöki elmélkedést, ahol Mózes találkozása az égő, de el nem égő bokorral Isten szentségéről és meghívó szaváról tanított minket. A gyerekek megnézték az Egyiptom hercege című animációs filmet, amely mélyen megragadta őket. Ezt követően mécsestartót készítettek, melybe saját „belső lángjukat” is szimbolikusan belehelyezték. Különösen érdekes volt a napfény fókuszálása nagyítóval – a tűz keletkezésének felfedezése során a gyerekek megtanulták: a fény fókuszált jelenléte képes meggyújtani a szikrát – ahogyan Isten szeretete is képes lángra lobbantani szívünket.

Péntek – A Szeretet napja

Az utolsó nap középpontjában a jó pásztor evangéliumi története állt. A pásztor képe az elfogadásról, gondoskodásról és az Istenhez való tartozásról szólt. A gyerekek „szeretetfát” készítettek, amelyen megjelenítették, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, szüleikhez, barátaikhoz, tanítóikhoz és elsősorban Istenhez. A nap végén mindenki emlékképeslapot készített, amelyen megörökítette a hét legkedvesebb pillanatait. Ezek a kis képeslapok nemcsak emléket, hanem hálaadást is jelentettek Isten ajándékaiért.


A tábor során új barátságok szövődtek, régiek erősödtek meg, és megtapasztaltuk: Isten minden nap jelen van közöttünk, még a forró nyári napokban is. Szívből hálásak vagyunk Erdei Mónikának, az Isteni Szeretet Egyesület vezetőjének lelkes és áldozatos munkájáért, valamint Ruszki Gábor plébános atyának a lelki támogatásért és jelenlétért.

A gyerekek nagy örömére sok süteményt, édességet, üdítőt és jégkrémet kaptunk a közösség jóvoltából, amit ezúton is köszönünk!

Nagykállóból örömmel jelentjük:
Isten nincs szabadságon – szeretete velünk van, és mi sem hagyjuk el Őt!

Simon Szabolcs és Simonné Aranyi Viktória hittanárok