Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedett a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással vette kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A hagyományoknak megfelelően Palánki Ferenc megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban az egyházközség papjai társaságában mutatta be a húsvét vigília szertartását.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az egyház talán legszebb ünneplése jelenítette meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelentek a fény és a sötétség, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődött, utalva arra a sötétségre, amely a világra borult Krisztus halála után, amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyulladt meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.
A vigília szertartása négy, jól elkülönülő részből állt: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.
A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődött. Egyedül a parázsló szén világított, s az arról vett tűzzel a főpásztor meggyújtotta a húsvéti gyertyát. A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertyába szúrt tömjénszegek Jézus halálos sebeit jelzik.
A feltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt fel, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája mintegy megjeleníti a feltámadás pillanatát, ez történt akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. Ferenc püspök elindult a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztotta Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtották saját gyertyáikat. Krisztus világossága töltötte be a sötét templomot. Ezután hangzott föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exsultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődött az igeliturgia, amely végigvezetett minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzott a Glória, Isten dicsőítése és „visszatértek a harangok” Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezte ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdette az evangélium.
Palánki Ferenc megyéspüspök homíliája meghallgatható itt:
A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Így történt ez Debrecenben is, amikor is 8 testvérünk vette fel a keresztség és a bérmálás szentségét. A keresztelés ünnepélyes szertartása a prédikáció után következett. Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az Egyház tagjaivá leszünk, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követte a víz megszentelése és a keresztelés. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat: ellene mondtak a Sátánnak és megvallották hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve a főpásztor meghintette őket az új vízzel.
A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódott. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozhattunk.
A vigília végén a feltámadási körmenettel az ünneplés kilépett a templom falai közül, hogy elvigye az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!
