Március 22-én szombaton került sor az 5. Egyházmegyei Családpasztorációs Találkozóra, Családok lelki napjára ezúttal a Borbányai Lelkigyakorlatos Házban és a Szent László-templomban. A gyerekek örömmel vették birtokba a közösségi termet, ahol rajzoltak, csocsóztak, pingpongoztak. A felnőttek elmélkedésének, keresztúti imádságának és családpasztorációs megbeszélésének helyszíne az emeleti előadóterem volt, Schäffer Erzsébet előadására pedig a templomba várták a programra érkezőket.
Nagy Csaba családreferens atya Ábrahám példájából kiindulva a házasság szentségének kegyelmi hatásaiban való életre bíztatta a családokat:
„Gyakran nem érezzük Isten közelségét, különösen a nehézségekben és a legbonyolultabb pillanatokban. Pontosan ezekben a pillanatokban azt a rizikót éljük át, hogy lelkileg és érzelmileg elhatároljuk magunkat házastársunktól és Istentől. Azt hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már az életben. Amikor rosszul érzed magad, késztetésed van arra, hogy visszavonulj önmagadba. Pedig az erőnk a szeretetből fakad. A Jézussal való szeretetközösségből, és a házastársak és a családunk szeretetközösségéből. Ne feledjük, a házasság szentségének is megvan a maga üdvözítő és megváltó ereje, mint minden más szentségnek. […] Amikor a dolgok rosszul mennek, akkor helyezzük előtérbe a házasságunkat! Próbáljátok meg táplálni, erősíteni azt egymás irgalmas és gyengéd szeretetében.”
„Gyermekeitek a házastársi szeretetek gyümölcsei, és számukra nincs szebb és erősebb annál, mint ha tudatában vannak annak, hogy valami gyönyörűség gyümölcsei, ami apa és anya egyesülése. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fognak látni válságban, vagy a nehézségek és a csüggedés pillanataiban. Ez azt jelenti, hogy olyan apát és anyát látnak majd, akik mindig képesek megbocsátani egymásnak, képesek egy csókra és egy ölelésre, képesek segíteni egymásnak és meghallgatni egymást. Képesek szeretni egymást, korlátaik ellenére és minden élethelyzetben. Képesek nem azért, mert tökéletesek és soha nem hibáznak, hanem azért, mert tudják, hogyan kell bocsánatot kérni és újrakezdeni. A szeretet, amelyet látni fognak köztetek, az lesz az első példa, amelyet szívükben őriznek, és amely majd befolyásolja a szeretethez való közeledésüket és az érzelmi kapcsolatokat.”
Az apaság és az anyaság arra hív, hogy legyél a Teremtő munkatársa, hogy megadd gyermekeidnek annak az örömnek a felfedezését, hogy ők Isten gyermekei, egy Atya gyermekei, aki az első pillanattól fogva gyengéden szerette őket, és minden nap kézen fogja őket. Ez a felfedezés hitet és képességet adhat a gyermekeidnek, hogy bízzanak Istenben. A szülőknek a szentmise alapvető pillanat kell, hogy legyen. Ez az a pillanat, amikor visszaajándékozzuk gyermekeinket az Atyának. Felismerve, hogy az élet eredete nem mi vagyunk, és boldogságuk nem csak azon múlik, hogy mit tudunk adni nekik.”
A szívünk mélyére nyúló, kedves humorral enyhülést adó elmélkedés után Schäffer Erzsébet előadásában konkrét történeteket és tanulságokat hallhattunk: sokat nevettünk, de a zsebkendők is előkerültek a táskáink mélyéről.
„Élőben először hallottam Erzsébetet, nem csalódtam. Különleges módon tudja leírni szavaival az élet apró rezdüléseit, szinte megelevenedik előttünk a történet, amit mesél. Tanítani kellene ezt a szemléletmódot, hogy lássuk meg az élet ízét, ne csak átrohanjunk azon. Amit magammal vittem: A kamaszkor nem tart örökké. Humorral, türelemmel, békésen túl lehet élni. A nevelést nem elegendő ekkor elkezdeni, és ebben a korban adjunk feladatot fiataloknak.”
A gyermekneveléssel kapcsolatban Erzsébet feltette a férjének azt a kérdést, hogy: „Jól csináljuk mi?” Nagyon megfogott a válasz: „A gyermekeink a mi sorsunk. Mi pedig az ő sorsuk vagyunk.” Órákig tudtam volna még hallgatni a történeteit, együtt sírtam és nevettem vele, köszönöm, hogy hallhattam.
„A türelem, a humor, a szeretet mindennél fontosabb, és biztos, hogy újra elolvasom a Tüskevárt.”
Az ebédet és egy kis kötetlen beszélgetést követően a Családok keresztútját imádkoztuk.
„Mély lelki élmény volt számomra ez az imádság. Felnőtt, családos, dolgozó emberek. Senki más nem látja őket, nincs „közönség”, nincsenek kamerák, szabad döntésük miatt vannak itt. Keresztutat imádkoznak: felállnak, térdelnek és az elmélkedések szövege valóság számukra, minden szónak súlya van, és az állomások közötti imádságok szívből jövő felajánlások. Az egész nap csodálatos volt, de számomra most ez a közös imádság volt a csúcspont.”
„Jó volt együtt imádkozni! A rohanó mindennapokban számomra nehéz egyedül leülni a kötött imádságokra. Együtt imádkozva ez olyan jólesett! Lehetett volna ma száz külsőleg hasznosnak tűnő dolgot elvégeznem, kezdve egy fűszellőztetéstől a mosáson, vasaláson át a nagytakarításig. Ezek mind megvárnak! Ma jó volt kicsit a lelkemmel foglalkozni és közösségben lenni! Aki úgy érzi, hogy a mindennapok elsodorják, ezer a tennivaló, ott vannak a gyerekek körüli teendők, az egyszer adjon magának egy pár órát arra, hogy megtapasztalja, néha kicsit le kell ülni és a bensőnkkel foglalkozni. Megláthatja, hogy más családok is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, nekik is kevés a szabadidejük, énidejük pedig szinte a nullával egyenlő… Mindenkit arra bátorítok, hogy próbáljon ki egy ilyen szervezett hétvégi programot!”
Szeretnénk köszönetet mondani a Családi lelki nap támogatásáért, a lelkigyakorlatos házban és a templomban tapasztalt vendégszeretetért Palánki Ferenc püspök atyának, Csordás Gábor plébános atyának, az ELI (Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet) igazgatójának, Gaga Zsuzsa és Halastyákné Mariann ELI munkatársaknak, valamint György Alfréd kamilliánus tartományfőnök atyának; a finom ebédért a Jósa Ételbárnak, és természetesen mindenkinek, aki hónapról-hónapra segíti a családpasztorációs találkozók megvalósulását.
Szeretettel várunk életállapottól és kortól függetlenül mindenkit május 10-én szombaton egy közös kirándulásra, elmélkedésre és szalonnasütésre Gávavencsellőre. Biciklivel és autóval is lehet érkezni, a részletekről hamarosan küldjük a tájékoztatást.
Nagyböjt végéhez közeledve mindenkinek további áldott böjti időszakot, Nagyhetet, Szent Három Napot és áldott Húsvéti Ünnepet kívánunk szeretettel:
Nagy Csaba családreferens és a résztvevő családok
