Rendhagyó lelki nap keretében emlékeztünk meg a mátészalkai Széchenyi iskolában az intézmény védőszentjéről, Szent Józsefről.
Emléknapján, 2025.03.19.én, szerdán zajlott a több hónapos előkészítő- szervező munka záró mozzanata, az egész iskolát érintő, több mint 500 fős lelki nap. Lelki vezető Lengyel József esperes, leveleki plébános atya volt. Alsó és felső tagozat diákjai, kollégák, hitoktatók, technikai dolgozók, konyhai dolgozók, minden munkatárs részvételével zajlott ez a délelőtt.
A nap kezdetét közös csendes percekkel nyitottuk meg az iskola aulájában. Az 1. órában az osztályfőnökök vezetésével, előre kiosztott osztályfeladatok kerültek megvalósításra. Felolvasásra került Reményik Sándor: József az ács az Istennel beszél című verse, majd beszélgetés Szent Józsefről, hogy a Szentírás szerint ki is volt ő. A Szent József álma című képet kiszínezték a gyerekek és ráírták: „Köszönöm apa, az értem végzett munkádat. Nagyon szeret a Te gyermeked!” Beszélgetés is zajlott osztályszinten. Mindenki megfogalmazta, mit szeret az apukájában, majd élő láncot alkotva mindenki elmondva gondolatait, egymás kezét megfogva közösen imádkozta a Mi Atyánk… imát. Papír imalánc is készült az osztályokban, ahol mindenki írt egy imát, hogy miért köszöni meg az apukáját a Jóistennek. Ezeket a papírcsíkokat összetűzték az osztályok, a táblára felírták: Szent József oltalmába ajánljuk az osztály tanulóinak az apukáit és a láncot köré ragasztották. Végül egy kis nejlon tasakba készített minden osztály egy pici lapot, melynek az alján a következő mondat állt: Mennyei Atyánk! Vigyázz az apukánkra! Ezek a kis tasakok felkerültek egy lufira. Mind a 22 osztálynak lett így egy saját lufija.
A 2.órában a felső tagozatnak a kistornateremben egy kisfilm került levetítésre és a hozzá kapcsolódó történet, (Az évszázad édesapja címmel) előadása zajlott József atyával, aki elmélkedést is tartott a nagyoknak és nevelőiknek.
3. órában szentmisét tartottunk az iskola aulájában, melynek keretében megszentelésre került egy Szent József kép József atya felajánlásaként, illetve köszöntöttük iskolánk két József nevű tanulóját és József atyát névnapjuk alkalmából.
József atya szentbeszédében Szent József nevelő apjára, Szent Józsefre irányította figyelmünket, aki felelőssége tudatában és készségesen vállalta hivatását: hűségesen kitartott és megvédte azokat, akiket rábízott a Jóisten: Máriát és a gyermek Jézust. Amikor a róla készült szentképet megnézzük, azt látjuk, hogy karján tartja a gyermek Jézust, a másik kezében pedig egy fehér liliomot fog. József felénk nyújtja Jézust. Ajándékot ad: a legszentebbet, a „mindent”. És nem mérlegel… Nem azt mondja, mint a világ, hogy ki érdemli meg és ki nem! Hanem azt mondja: tudom, hogy vigyázol rá, mert bízok benned! Mit lát bennünk Szent József? Sokkal többet, mint amit mi elképzelünk saját magunkról. Tudja és látja, hogy tiszta a lelkünk (szemléltetés: hófehér kartonlap), amely tele van írva pozitív tulajdonságokkal, úgy, mint Szent József lelke. Minden ember ilyen! Mi pedig attól vagyunk és lehetünk többek Szent Józsefhez hasonlóan, hogy van egy Istenarcunk (szemléltetés: Szentháromságikon). Meg kell mutatni az értékeimet és az Istenarcomat! Viszont sokszor a sebzettségemre, a csalódottságaimra hivatkozva, nem akarjuk megmutatni ezeket; hanem inkább eltakarjuk. (szemléltetés: fakéreg). Szent József is volt csalódott! De nem takarta el a lelkét és a talentumait. Minden körülmények között megmutatta azokat. Az ilyen ember mindig tud szeretni! Nem az érzelmeire hallgat, mert önzővé válna! Az ilyen ember Istenre hallgat és önzetlenné válik! Szent József megmutatta, mi az önzetlen szeretet! József atya szemléltette, hogy mi a szeretet és az önzetlen szeretet között a különbség. Két tábla csokival nyitott tenyérrel felfelé, nyitott tenyérrel lefelé átadni, letérdepelni. Rá kell csodálkozni a másik emberre! Szent József ilyen volt. Minden körülmények között rácsodálkozott a másikra, rácsodálkozott mindenkire! Nem a hatalom vezette, hanem az isteni szeretet. Ezért lett a mindenkori ember számára a „Remény Embere”. Ebben a szentévben legyünk mi is a remény emberei, a remény zarándokai. Mert mindenütt, ahol csak járunk, vigyük Krisztust a szeretetünknek köszönhetően, az Istentől ajándékba kapott talentumaink és a ragyogó arcunk által, hogy sok ember életében ott legyen a remény, miszerint van jövője a kereszténységünknek. Ennek megvalósulásában segítsen bennünket iskolánk védőszentje Szent József! – hangzottak el a gazdagon szemléltetett, gyermekek és felnőttek számára nagyon lebilincselő prédikáció gondolatai.
A szentmise után a nap zárásaként kimentünk az iskola udvarára, ahol közösen imádkoztunk az édesapákért, nevelőapákért, nagypapákért és dédapákért, majd egyszerre engedtük fel a lufikat. Szálltak az imák fölfelé, a Jóisten irányába minden édesapáért! Lengyel József atya áldásával zárult a délelőtt és folytatódott a napunk tovább a szokott rendben.
A lelki napon készült fotókért hála és köszönet munkatársainknak!
Hála legyen a Jóistennek, Szent Józsefnek kegyelmi közbenjárásáért és köszönet minden vezetőnek, közreműködőnek, segítőnek, munkatársnak, diáknak és résztvevőnek ezért a csodálatos közösségi élményért így a nagyböjt napjaiban!
Lengyel József esperes-plébános atya életére, áldozatos munkájára a Jóisten bőséges áldását kérjük és kívánjuk! Köszönjük, hogy visszalátogatott első kápláni helyére! Nagy lelki élmény volt újra együtt lenni!
Huszti Anikó és Végh Beáta tanítónők, szervezők
