E három szóval bocsátotta nagyböjti útjukra a diákokat iskolalelkészünk, Mike Ervin a hamvazószerdai szentmisében.
Hamvazószerdán szentmisével kezdődött el a Szent László közössége számára a nagyböjti időszak. A szertartás részeként Mike Ervin atya a diákok, a pedagógusok és az intézmény munkatársai homlokára a kereszt jelét rajzolta hamuval, emlékeztetve minket a mulandóságra és a megtérés fontosságára.
Ervin atya a nagyböjt kezdetén arra hívta fel figyelmünket, hogy ismerjük fel az egyház szimbólumainak üzenetét. Az oltárterítő ilyenkor nem fehér, hanem lila, amely a bűnbánatot jelképezi. A töviskoszorú Jézus szenvedésére emlékeztet, de egyben arra is, hogy sokszor mi magunk is szavainkkal sebezhetünk, mintha töviskoszorút fonva nehezednénk a másik emberre. A hamu, mellyel a kereszt a homlokunkra kerül, a tavalyi virágvasárnapi barka elégetéséből származik, az elmúlás jele, vagyis tudatosítjuk magunkban, hogy jó emberek akarunk lenni, Istenhez akarunk tartozni, mert tőle születtünk és hozzá is szeretnénk visszatérni, visszatalálni.
Ez a homlokunkra írt „kis” kereszt végigvezet bennünket, szentlászlósokat a 6 hetes időszak rögös útján, egészen Jézus megváltó keresztjéig. Addig pedig alkalmunk van arra, hogy megkeressük azokat az apró, mégis jelentőségteljes dolgokat, amelyeket a mindennapok sodrásában gyakran elmulasztunk: egy köszönet kimondását, egy régen nem hallott ismerős felhívását, biztató szavak kimondását, melyek bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak. A homlokunkra írott jel meghívás arra, hogy legyünk derűsek, és ajándékozzunk egy mosolyt. Bár ezek apróságoknak tűnnek, mégis hatalmas erővel hatnak környezetünkre. A húsvét fénye felé vezető utunkon állítsuk a szeretetet életünk középpontjává, hiszen minden szeretetből fakadó cselekedetünk közelebb visz minket Istenhez, aki maga a szeretet.
Urunk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti időszakban közösségünk derűsen és szeretettel gyakorolja az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Amen.
Votykuné Aradi Angéla
hittanár
