A szociális munka napját november 12 én ünnepeljük világszerte. Magyarországon ez a nap a szociális szektorban dolgozók számára munkaszüneti napot is jelent. Ez a nap jó alkalom arra, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a hivatásra, amelyre óriási szükség van, és sokkal fontosabb annál, mint amennyi szó esik róla a mindennapokban.
Az alábbiakban Kéningerné Ignácz Ibolya, a nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthon vezetőjének gondolatait olvashatjuk.
A szociális munka tulajdonképpen egy olyan hivatás, amelyben a munkatárs segít a rászorulóknak az életszínvonala javításában és abban, hogy a szociálpolitika adta szolgáltatásokkal, azok igénybevételének lehetőségeivel megismerkedjen. Ezen kívül ez a szakma egy professzionális segítő tevékenység, amely az egyének, csoportok, közösségek működésének javítását, helyreállítását támogatja.
A munkánk az egyenlőség és az emberi méltóság tiszteletén alapszik. Tudásunkat a válságok, krízishelyzetek, személyes és társadalmi problémák megoldására használjuk. Azon igyekszünk, hogy minden eszközzel, minden erővel segítsünk a nehéz helyzetbe kerülő embertársainknak.
Munkaeszközünk a saját személyiségünk, de ezen túl fontos, hogy rendelkezzünk megfelelő szakmai tudással, érzelmi intelligenciával, empátiával, kreativitással, valamint kapcsolatteremtő képességgel, fontos, hogy ne ítélkezzünk. Az egyén, vagy család problémájának megoldása során, igen sok személlyel, szervezettel kell kapcsolatba lépnünk, határozottnak kell lennünk, hiszen munka közben érdekvédelmet is gyakorlunk, bele kell mennünk a kliens érdekében egy-egy vitába. Küzdenünk kell a káros előítéletekkel, emberek megalázásával szemben.
Fontos, hogy maximális odaadással tudjunk az egyén által elmondottakra figyelni, olyan őszinte érdeklődéssel, hogy képesek legyünk a kimondatlan, vagy alig kimondott szavak mögött rejlő okok felismerésére. Tudnunk kell minden embert saját szintjén megszólítani, ezt Ruth Bang úgy fejezi ki „ott kezdjük, ahol a gondozott tart”. A munka során az egyénben, családban a változtatni akarást és a saját erők mozgósítását kell elérnünk, tehát mindig a meglévő képességekre építünk.
A szociális munkát csak szívvel lélekkel lehet végezni
Mindig az emberek segítését tartottam feladatomnak, ezért tanulmányaim befejezése után az egészségügyben helyezkedtem el, ott dolgoztam tíz esztendőt. Az egészségügyi munka során került a látószögembe a szociális munka, mely után el kezdtem érdeklődni. Az akkori vezetőm biztatására jelentkeztem a szociális munkás szakra, annak elvégzése után, immár 21 éve dolgozom ezen a területen. A szociális munkát nagyon szeretem, ezt szívvel lélekkel lehet csak végezni. Nagy örömet jelentett számomra minden egyes eset, amelynek a lezárása sikerrel végződött, pl. a kliens munkaerőpiacra integrálása, vagy amikor a közösségi gondozás során a pszichiátriai betegek számára munka-rehabilitációt tudtunk elindítani. A rehabilitáció során az egyén arról számolt be nagy örömmel, hogy újra írhat jelenléti ívet. Ez nemcsak az egyén számára volt nagy segítség, hanem a család számára is, hiszen az egyén dolgozott, a napi munkafeladatokon kívül pedig anyagi pluszban is részesült a család.
Jelenleg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő nyíregyházi idősek otthona intézményvezetője vagyok. Az intézményvezetői feladatokon kívül rengeteg segítő beszélgetést végzek az idősekkel, valamint végzem az előgondozási feladatokat. Az idős ember segítése nem könnyű, de nagyon szép és nemes feladat.
Amikor az egyén az életének utolsó harmadába ér, igyekszünk a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy jól érezze magát az intézményben életének ezen időszakában. Különös figyelmet fordítunk azokra az idősekre, akiknek a hozzátartozói távol, vagy külföldön élnek, biztosítjuk számukra a technikai kapcsolattartást, ami néha elég nagy logisztikát igényel az időeltolódás miatt.
A technikai struktúra megteremtésén és a szociális törvény által előírt kötelező feladatokon túl próbáljuk megteremteni a szeretetteljes légkört, igyekszünk vidám pillanatokat, műsorokat, lelki napot szervezni a bentlakók számára. A hagyományőrző ünnepek (farsang, karácsony) műsoraiban gyakran vállalok szerepet, mert az idős ember mosolya, vidámsága számomra nagy energiát ad az eljövendő feladatok elvégzéséhez.
Egyéni esetkezeléseket egy-egy krízis esetén szívesen végzek, ezzel segítve az idős embert abban, hogy közös erővel megtaláljuk a számára legjobb megoldást, vagy képessé váljon arra, hogy el tudja fogadni az előtte álló nehézséget.
Hatalmas és nemes feladat számunkra az idős ember utolsó útján történő elkísérés. Fontosnak tartjuk, hogy abban az órában is ott legyünk, ne hagyjuk magára, mert a kétségbeesést, az ismeretlentől való félelmet csak a szeretet képes enyhíteni.
Intézményünkben dolgozó munkatársak jelmondatát Teréz anyától vettük kölcsön „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”
Fotó: dnyem.hu – Kéningerné Ignácz Ibolya Palánki Ferenc megyéspüspök és a nyíregyházi szociális otthon lakóinak társasságában a balkányi szociális intézmény megalapításának 20. évfordulóján (2024)
Kéningerné Ignácz Ibolya
intézményvezető – Seregély István Papi Szociális Otthon, Nyíregyháza
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye