Az Országház Felsőházi termében tartották meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) XIV. kongresszusát Megtartó közösségeink: család, nemzet, kereszténység címmel szeptember 14-én. Az eseményen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is tartott előadást A Magyar Katolikus Egyház szerepe a családok és nemzetünk jövőjében címmel.
Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke egy Konrad Adenauer idézettel köszöntötte a megjelenteket: „Csakis a kereszténységből született európai civilizációhoz visszafordulva lehet elérni Európa egységét és békéjét.”
Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta, az elmúlt kétezer év során a kereszténység mutatott utat a világnak, ezer éve pedig a magyarság számára is vezérelv. Az emberek nagy része viszont manapság nem vesz tudomást a keresztényekről, sőt, üldözi is őket. Az alelnök köszönetet mondott mindazoknak, akik létrehívták a KÉSZ-t, hiszen a céljuk az volt, hogy a társadalomban képviseljék a keresztény elveket. Magyarország védelmezi a keresztény értékeket, segíti a családokat, küzd a woke ideológia ellen – hangsúlyozta Jakab István.
„Úgy tűnik számomra, hogy a fiatalok tapasztalatai szorosan kapcsolódnak a családok társadalmi és egyházi szerepéhez” – kezdte előadását Michael W. Banach memphisi címzetes érsek, Magyarország apostoli nunciusa. Rá kell jönnünk, hogy több és más, sőt egyesek szerint szomorúbbak a kilátásaik, mint a mieink voltak, hiszen mi egy könnyebben érthető, kevésbé bonyolult világban nőttünk fel. Mivel a körülöttük lévő világ megfosztotta őket a hitüktől, elveszettnek tűnnek.
A berlini fal 1989-es leomlása ideológiák összeomlását hozta magával. Ehhez jött a vallási gyakorlat válsága és a hit átadásának valóságos vákuuma. Olyan világot teremtettünk, amely nem ateista, hanem „Isten nélküli”. De a Covid-19-járvány traumájára is emlékeznünk kell, melynek hatását még nem sikerült felmérni. A távoktatás elengedhetetlen volt, ám ezzel felerősödött a virtuális valóság szerepe.
Be kell látnunk, hogy a világot az az individualizmus dekonstruálta, amely az egész nyugati kultúrára jellemző, ez pedig radikális következményekkel járt – emelte ki a nuncius.
A család a személyes és társadalmi életünk szempontjából is nagy jelentőségű intézmény. Egy jó családdal a hátunk mögött meghódíthatjuk a világot, mert bár a család a világ legkisebb egysége, mégis a legnagyobb. Ez az az intézmény, amely úgy formálja az emberi jellemet, mint semmi más. Egyszerűen pro Deo et patria – Istenért és a hazáért – létezik. Ezért nem meglepő, hogy Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítását a család témájának szentelte. Nyugaton toleránsak a szokatlan kapcsolati konfigurációkkal szemben, a hagyományos család már nem divatos. Egyesek számára még a „családi értékek” kifejezés is egy nyers és elavult erkölcshöz való vak és meggondolatlan ragaszkodást szimbolizál.
De vajon lehetséges-e még keresztény családként élni a mai világban? – tette fel a kérdést Michael W. Banach érsek.
A keresztény család egy férfi és egy nő kapcsolatára alapul. S bármilyen hátrányai is voltak a hagyományos családszerkezetnek, számtalan nemzedéknek segített. Ám manapság súlyos kérdésekkel szembesülünk. A spermadonorok és béranyák esetében ki az igazi anya vagy apa? Mit jelent egy gyermek számára, ha megtudja, hogy apja vagy anyja örökre lenyomozhatatlan lesz? Vagy ha megtudja, hogy őt abban a hitben tervezték, hogy egy bizonyos fajta gyerek fog születni? Mi a helyzet a meg nem született gyermekekkel?
Előttünk a választás: dekonstruált individualizmus vagy rekonstruált perszonalizmus?
A Katolikus Egyház tanítóhivatala figyelemre méltóan következetes volt és marad a családról szóló tanításában. Az emberi személy nemcsak szent, hanem szociális is. A házasság és a család középponti társadalmi intézmények, amelyeket támogatni és erősíteni kell, nem pedig aláásni. Ahogyan azt Szent II. János Pál pápa is megfogalmazta, azt szeretnénk, hogy legyen egy „családnak” nevezett embercsoport, melyet mély és tartós kötelékek kötnek össze. A kultúra középpontjában egy altruista struktúrát szeretnénk látni, nem pedig az önérdekre épülőt.
A család a remény jele, az individualizmus által dekonstruált világ ellenszere, amely megtanít minket növekedni és pro Deo et patria életet élni. – zárta előadását Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a keresztény tanítás családok és a nemzet életében betöltött szerepéről beszélt. Jézus Krisztus nem csak Megváltó, de Megtartó is. A kereszténység nem egy vallás, nem egy ideológia, hanem egy személyhez való tartozás, egy életforma is. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Jézus Krisztus életét éljük. Ez a másokért odaadott életet jelenti. Palánki Ferenc püspök Robert Sarah bíborost idézte: A szeretet feltétel nélküli. A hit akarni, amit Isten akar, szeretni, amit Isten szeret, még akkor is, ha ez a kereszthez vezet.
A kereszt megtanít nagylelkűnek lenni, szeretni, megtanít arra, hogy odaadjuk az életünket, kilépve önmagunkból. A keresztény ember, ha megéli Krisztus követését, akkor az hatással lesz a környezetére, a társadalomra is. A püspök rámutatott, a család az a közeg, ahol az embernek meg kell tanulnia azokat a mintákat, melyek később vezérlik az életében. A felnőttek feladata, hogy irányt adjanak a gyermekeknek, úgy, ahogyan a nemzet nagyjai utat mutatnak nekünk mind a mai napig.
Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök az Egyházhoz, családhoz, hazához való tartozásról beszélt. Az ember közösségi lény, meg kell tapasztalnia a valahova tartozás élményét. Az Egyház adja a lelki útmutatást, a családban tanuljuk meg a szeretetet és ez ad biztonságot, a nemzet pedig a kulturális és nyelvi közösséget jelenti.
A görögkatolikus Egyház lelki otthon, hagyományai megérintik az emberi lelket.
Ennek fontos és kiemelt aspektusa az Eucharisztia. A püspök azt is hangsúlyozta, hogy – mint ahogyan azt Andrej Rubljov Szentháromság ikonjának három alakja is ábrázolja – az Egyház közössége nem zárt, hanem nyitott, ahol nekünk is jut hely.
Az előadások után díszokleveleket adtak át. Elismerést kapott Bagyinszki Jánosné, Bocsák Andrásné Gerencsér Erzsébet, Bognár Istvánné, Csorba Dezső, Dobos Eszter Erzsébet, Fodorné Hámori Ágnes, Gróf Lajos, Izing László, Kováts Andrea, Lengyel Ida Mária, Vörösné Varga Piroska és Zsirai László Géza.
Az eseményről szóló részletes beszámolót a Magyar Kurír oldalán olvashatjuk.
Szöveg: Baranyai Béla/Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
