A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Székházának munkatársai a Nagyváradi Egyházmegye Püspöki Palotájába látogattak el Keresztelő Szent János születésének ünnepén, június 24-én Palánki Ferenc megyéspüspök atya vezetésével.
A közösségünket Böcskei László nagyváradi megyéspüspök fogadta, aki az egész napot velünk töltötte. Bemutatott a munkatársainak, megtudtuk, hogy ki milyen területen dolgozik, és a kötetlen beszélgetés alatt tapasztalatot is cserélhettünk.
A nagyváradi megyéspüspök az egyházmegye pasztorációs munkájának több területéről is beszélt. Elsőként megemlítette az egyházmegye pasztorális munkájával összekapcsolódó Vallásturisztikai Irodát, amellyel az alapító, Szent László király kimeríthetetlenül gazdag örökségének megosztására vállalkoznak, bemutatva a több mint 250 év épített örökségét és közel négy évszázad egyházművészeti hagyatékát.
A Katolikus Egyház karitatív szolgálata, a Karitász szintén kiemelt jelentőségű Romániában, a legtöbb feladatot ellátó segélyszervezet, annak ellenére, hogy a katolikus felekezet kisebbségben van, a katolikus hívek száma a lakosság mintegy 5%-át teszi ki. A karitász feladatához tartozik többek között a beteggondozás, idősek otthona működtetése, a házi beteggondozás is. A román államnak nincs kidolgozott szociálpolitikája, ezért nagy feladat hárul az egyházra, mivel a Karitász szervezet fenntartását is többnyire önerőből kell megoldania.
Böcskei László püspök atya a másik nagy területről az oktatásról is szólt, amely Romániában teljesen más koncepció alapján működik, mint hazánkban. Az egyházmegye felügyeletéhez csak a Szent László köznevelési intézmény – bölcsőde, óvoda és iskola – tartozik több mint ezer gyermekkel. A román állam a felekezeti oktatást nem, csak a magán oktatást ismeri el. A Szent László intézmény is állami iskola felekezeti jelleggel. Ez azt is jelenti, hogy a pedagógusok kinevezéséhez a püspök jóváhagyása is szükséges, valamint a meglévő tantárgyakhoz az egyház még rendelhet tantárgyakat, erősítve a katolikus jelleget az oktatásban. Állami-egyházi jellegű intézmény más-más felekezeteknél is megtalálható.
A délelőtt hátralévő részében Lakatos Attila helytörténész lenyűgöző tárlatvezetéssel mutatta be a Püspöki Palotát, amely nemcsak püspöki rezidenciaként, egyházmegyei hivatalként, hanem kulturális, művészeti központként is működik. A palota különleges, festett termeit, kiállítótereit, klasszikus egyházművészeti gyűjteményének legértékesebb darabjait is láthattuk. A közös ebéd után megtekintettük a Nagyboldogasszony-székesegyházat, ellátogattunk a Nagyváradi Várba, és hallhattunk Nagyvárad katolikus örökségéről is.
A találkozó csúcspontja a szentmise volt, amelyet Palánki Ferenc egyházmegyénk püspöke mutatott be a házigazda Böcskei László püspök koncelebrálásával a püspöki palota kápolnájában.
Az elmélkedést Böcskei László püspök atya tartotta, aki éppen ezen a napon, június 24-én ünnepelte a pappá szentelésének 34. évfordulóját. A papszentelés 1990-ben, a temesvári székesegyházban történt, amelyet hosszú kiesés előzött meg. Ugyanis a kommunista rendszer Romániában csak Gyulafehérváron engedte meg, hogy püspökség működjön. 1948 után a szemináriumokat is bezárták. Amikor megnyíltak az új lehetőségek, új utak, szinte nem is voltak felkészülve a nagy szabadságra, arra, hogy már nyíltan beszélhettek bármiről, szabadon foglalkozhattak a fiatalokkal, stb. 1989-ben kinevezték a püspököket a régi egyházmegyékbe, ő maga ezt Temesváron diakónusként élte át. Böcskei püspök atya volt az első, aki a fordulat éve után, 1990-ben szentelődött, és erre mindig nagy hálával és szeretettel emlékezik.
Ilyenkor visszagondol a példaképeire, azokra a paptestvéreire is, akik a nehéz időszakban kitartottak a szolgálatban, hivatásukban a hívek mellett, amihez sokszor nagy-nagy kreativitásra volt szükségük.
Ki vagyok én?
Püspök atya a visszaemlékezése után Keresztelő Szent János alakját szemlélve két üzenetet is átadott nekünk.
„Nem az vagyok, akinek engem hisztek” (ApCsel 13,25). Az elhangzott szentírási szakaszból idézve elmondta, hogy János arra a kérdésre válaszolva mondja ezt, amit feltettek neki „Ki vagy?” (Jn 1,19).
„Ki vagyok én?” „Hogyan állok a testvérem szolgálatába?”
Mi is feltehetjük magunknak a kérdést, hiszen mindenki a maga módján, a maga eszközeivel egy-egy pasztorációs feladatot is ellát – hívta fel a figyelmünket a főpásztor, majd Keresztelő Szent János életéből, szolgálatából kiindulva a kérdésre megadta a választ is:
Útmutató vagyok. Nem az vagyok, akire ti vártok, én csak készítem az Úr útját.
Azáltal, hogy egyházi munkakörben vagyunk alkalmazva, az emberek már egyháznak mondanak bennünket. Éppen ezért nekünk is útmutatóknak kell lennünk. Ne magunkra mutassunk, hanem arra, akinek a szolgálatában vagyunk” – figyelmeztetett bennünket a nagyváradi püspök, majd hozzátette, hogy a püspöki hivatalban vannak elöljáróink, de végső soron a legfőbb elöljárónk maga az Úr Jézus, akivel ha minden nap lelki kapcsolatban vagyunk, vele hordozzuk keresztjeinket, akkor már nemcsak teljesítünk, hanem szolgálunk is.
Mit akarok?
Másik gondolatként a püspök arról beszélt, hogy amikor még nem volt kapcsolat a tanítványok és az Úr Jézus között, Keresztelő János válasza után Jézus után mennek, aki megfordulva megkérdezte tőlük: „Mit akartok?” (Jn 1,38). Keresztelő János a kereső embernek megmutatja Jézust, a kereső ember elindul Jézus után és apostola lesz.
Püspök atya ismét azt kérte, hogy mindenki tegye fel a kérdést: Mit akarok az életemben, hivatásomban? Mit akarok, kérek Jézustól? Miért keresem őt?
Ha megvan erre a komoly válaszom, akkor az minősíti az én munkámat. Nem mindig azt tudjuk adni az embereknek, amit várnak tőlünk, de nekünk az igazat, a jót kell adnunk, azt, amit a Jóisten általunk akar nyújtani az embereknek.
Mindig keressük az Úr Jézust, mélyüljünk el a vele való kapcsolatban! Könnyen ránk rakódik a világ pora, szennye. Törekedjünk az állandó tisztításra, ne engedjük, hogy ez a por ott maradjon, mert beívódik az életünk falába és visszafordíthatatlanul elveszti annak ragyogását – fogalmazott elmélkedésében Böcskei László nagyváradi megyéspüspök.
Különleges napot tudhatunk magunk mögött. Otthon éreztük magunkat a Nagyváradi Egyházmegye központjában, hálásan köszönjük Böcskei László püspök atyának és munkatársainak a vendégszeretetet, a szép, tartalmas napot, a lelki útravalót, amelyet hamarosan lesz módunkban viszonozni, amikor majd vendéglátóink eleget tesznek Palánki Ferenc megyéspüspök atya meghívásának.
Az eseményről készült videófelvétel itt megtekinthető:
https://www.facebook.com/nagyvaradi.egyhazmegye/videos/1228180695221386
Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
