Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 3,13-15. 17-19 – Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból cselekedtétek…
Szentlecke: 1 Jn 2,1-5a – Ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál…
Evangélium: Lk 24,35-48 – Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni…
Kedves Testvérek!
Húsvét harmadik vasárnapján az elhangzott szentírási részek – miközben bemutatták nekünk, hogy az apostolok és az ősegyház hogyan ébredt rá Jézustól kapott küldetésére -, bennünket is sürgetnek, hogy az Atya Jézus által ránk árasztott ígéretének engedjük, hogy megnyissa értelmünket az írások és küldetésünk megértésére, teljesítésére.
Az olvasmányban azt a Pétert hallottuk beszélni, akinek megnyitották az értelmét Jézus feltámadása utáni szavai és megjelenései. Ha belegondolunk, igen kemény szavakkal szembesíti a népet és elöljáróit messiásgyilkosságukkal, majd hozzáteszi: „Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk.” A beszéd folytatása pedig valóságos tanúságtétel a feltámadásról: „Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból cselekedtetek… Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy bűneitek bocsánatot nyerjenek.”
Péter csak a föltámadás hite által volt képes így tekinteni Mestere gyilkosaira. Ő, aki megtapasztalta a feltámadott megbocsátó szeretetét, belátja, hogy ő is tudatlanságból tagadta meg Mesterét, mint ahogyan a manipulált nép és vezetői is tudatlanságból tagadták meg a Szentet és az Igazat. Nem kárhozatra akarja küldeni őket, hanem megtérésre hívja, felkínálva nekik bűneik bocsánatát.
Ez a nagy kérdés Testvéreim! Bennünk Jézus kereszthalála és feltámadása, annak a mostani húsvétban való megünneplése, megerősítette-e a feltámadás hitét? A Szentet és az Igazat megtagadó, az élet fejedelmét megölő testvéreink elé ki merünk-e állni, hogy „Isten feltámasztotta őt a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk.” És a kárhozatra taszítás helyett a megtérés, a bűnbocsánat lehetőségét kínáljuk-e számukra?
Az evangélium a test feltámadására helyezi a hangsúlyt. Mivel emberi értelemmel nem tudjuk felfogni az Isten dicsőségét, és az anyag, az emberi test megdicsőülését sem, ezért ma is hajlamosak vagyunk arra, hogy a feltámadást csak a lélek lehetőségeként gondoljuk. Már az Egyház kezdeti idejében megjelent az az eretnekség, hogy Jézusnak nem is volt valóságos teste, csak valamiféle látszat testtel rendelkezett. Lukács és János evangélisták fontosnak tartották, hogy Jézus test szerinti föltámadását hangsúlyozzák. A félelmükben vagy örömükben hinni nem tudó tanítványokat Jézus a szenvedése és főleg kereszthalála jegyeivel tudta hitre vezetni: „Nézzétek meg kezemet és lábamat, tapintsatok meg…, van itt valami ennivalótok?”
Krisztus több mint kétezer éves Egyháza ma is hordozza megdicsőült Mestere szenvedésének, kereszthalálának nagyon is konkrét, érzékelhető jegyeit. Ritkán gondolunk arra, hogy ezek hordozásával, megmutatásával az élő Krisztus tanúi lehetünk, a kételkedőkben, a hit ellen rugdalózókban hitet ébreszthetünk. Jézus ma is pontosan erre küld bennünket!
Fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
