“Advent növeli a reményünket, a reményt, ami soha nem okoz csalódást. Az Úr sosem hagy cserben minket.” (Ferenc pápa)
“Advent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit.” (XVI. Benedek pápa)
„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?” (Márai Sándor)
Ezzel a három gondolattal kívánnak áldott karácsonyt a Debreceni Szent László Plébánia 50+ csoportjának tagjai a kórházakban gyógyuló betegeknek. Szorgos kezek készítették el a közel 200 üdvözlőlapot, melyeket advent folyamán juttatunk el a betegekhez.
Sok beteg fekszik az ünnepek alatt az egyházmegye területén működő kórházakban. A DNYEM Kórházlelkészi Szolgálatának beteglátogató munkatársai és a kórházlelkészek igyekeznek felkeresni a betegeket gyógyító üzenetekkel, szaloncukorral, mézeskaláccsal.
Advent idején a kórházban is megváltozik a hangulat. Az emberekben vegyes érzéseket kelt az ünnep közelsége, sokakat motivál a gyógyulásra, mert karácsonykor már a szeretteikkel szeretnének lenni. Ugyanakkor annak, aki már előre tudja, hogy állapota nem teszi lehetővé a hazatérést, nagyon szomorú már az adventi időszak is. A betegeknek és a hozzátartozóknak sem könnyű a kórházi karácsonyozás. Azok, akik állapotuk miatt nem engedhetők haza, ezekben a napokban sokkal kiszolgáltatottabbnak, magányosabbnak érzik magukat. Az általános látogatási tilalom még inkább megnehezíti a kapcsolattartást a mindennapokban.
A mi feladatunk, hogy amennyire lehet, pótoljuk az otthont, s a kórházi személyzetnek is kell – jó esetben hozzátartozói segítséggel – gondoskodni a karácsonyi hangulatról. Ez egyszerre nehéz és könnyű.
Egy időben van jelen a fájdalom, a szomorúság és a hiány, illetve jó esetben a feldíszített folyosók, betegszobák, valamint a megértő, odafigyelő személyzet által megteremtett sajátos, szomorkás, de valahol mégiscsak az ünnepet idéző és valódi élményt adó hangulat.
Igen, be lehet és be kell csempészni a karácsonyt és az ünnepi hangulatot a kórházba. Karácsonyfa, szaloncukor, gyógyító üzenet mindig akad, halk zene szinte bárhol szólhat. Azok, akik akár betegként, akár dolgozóként töltöttek már karácsonyt kórházban, biztos, hogy a nehézségek ellenére is fel tudnak idézni magukban valamilyen, a speciális helyzethez kötődő pozitív, kedves emléket.
Attól függően, hogy valaki családban, vagy egyedül él, eltérő módon viszonyul az ünnep és kórház kettőséhez. Nyilvánvaló, hogy akit várnak otthon, az szeretne mihamarabb gyógyulni, s haza jutni, hogy szerettei körében tölthesse az ünnepet. Ugyanakkor a magányosok és az otthontalanok fogódzót és szeretetet keresnek. Vágynak az odafigyelésre, a fizikai és lelki melegségre, s ez az érzés a szenteste környékén még inkább felerősödik.
„Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.”
Teréz Anya gondolataival talán tudunk egy kis lelki melegséget vinni a betegágyon fekvő embertársainkhoz.
Köszönjük, hogy az 50+ csoport tagjai segítségünkre voltak ebben!
Berényiné dr. Felszeghy Márta
DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
koordinátor
