„E jelben győzni fogsz!” – Szent Kereszt felmagasztalását ünnepeljük

Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli Egyházunk.

„Szent Ilona császárné nem mint kivégzőeszközt magasztalta fel Jézus Krisztus keresztjét, hanem mint a Megváltó szereteteszközét. „Ha ránézünk a keresztre, nem a szörnyű halálra gondolunk, hanem arra, hogy Isten mennyire szeretett bennünket. Szent Ilona császárné fia, Nagy Konstantin császár ezt az égi jelet, a keresztet látta ezzel a mondattal: E jelben győzni fogsz. Ez a föltekintés hasonlít az ószövetségi olvasmányban hallott jelenetre, ahol a választott nép föltekintve a rézkígyóra megmenekült a kígyómarás okozta haláltól (ld. Szám 21,4-9).
Ezek a kígyók az ember bűneit jelképezik. Hány és hány kígyó marja meg ma az embereket! De elfelejtenek föltekinteni a szeretet jelére, nem merülnek bele Isten végtelen szeretetébe, és így nem tudnak megtisztulni, a szívük nem lesz templom, Isten lakóhelye, és nem részesülnek az örök életben. Pedig mindenki erre kapott meghívást azáltal, hogy Isten életre hívott bennünket, örök életre szánt életet, örök üdvösségre szánt valóságot ajándékozott. Isten mindannyiunkat meghívott, feladatot adott, és megismerteti velünk az Ő szeretetét. Nem azt mondta, hogy nagyon könnyű lesz, és nem lesz szenvedése azoknak, akik hisznek benne, hanem azt, hogy: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24). Vegye föl keresztjét minden nap.” (Részlet Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedéséből – Vásárosnamény, Szent Kereszt felmagasztalása-templom megáldása)

A Réti Jézuska Görbeháza és Hajdúnánás határában, a Rét kapujában.

***

A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult. Így azonosították, melyik Krisztus keresztfája.
335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világ előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.
614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.

A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.
„Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres” – írta Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában.

Munkácsy Mihály: Golgota (1844)

Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye