Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett (Mt 3,13–17) – Elmélkedés a Szent László Imaszövetség 2023. szeptemberi rózsafüzér titkáról

Ha az egyház minden tagja mindent megtesz azért, hogy „jó csapatot” alkossunk, ha minden „játékos” (megkeresztelt) talentumait maximálisan kibontakoztatva áll helyt ott, ahol éppen van, akkor biztosan lesznek olyanok, akik szívesen állnak a csapat élére, akik örömmel elfogadják az „Edző” felkérését, az Isten meghívását.

A Világosság Rózsafüzér első titka: Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett: (Mt 3,13–17; Mk 1,9–11; Lk 3,21-22; Jn 1,29–34).
A Világosság Rózsafüzér megkezdése előtt érdemes a bevezető titkokról is néhány gondolatot a szívünkbe vésni. Ez a rózsafüzér Jézus nyilvános működésének öt misztériumát tárja elénk, és mögéje helyez másik hármat.

  1. Jézus, aki megtisztítson minket
  2. Jézus, aki lelkünk békéjét megőrizze
  3. Jézus, aki a szentségekben megerősítsen
Fotó: Fodor András atya (Siluva, Lettország, Mária kegyhely, Világosság útja 1. állomás (titok)

Az első bevezető titokkal azt kérjük Jézustól, hogy tisztítson meg minket, azaz készek vagyunk elfogadni az ő megváltó, bűneinktől megtisztító szeretetét, készen állunk a megtérésre.
A második bevezető titokkal azt kérjük, hogy lelkünk békéjét őrizze meg, azaz a bűneink megbocsátásának gyümölcse, az ő békéje, tartós maradjon bennünk.
A harmadik bevezető titokban azt kérjük, hogy a tőle kapott szentségek erősítsenek meg minket, azaz elfogadjuk, élni akarunk azokkal az ajándékaival, amelyeket az apostolokra és Egyházára bízott, amelyekből erőt meríthetünk Isten és emberek iránti szeretetünk tettekben való megéléséhez.

Ha nem is imádkozzuk el minden tized előtt a bevezető részt, azt megtehetjük, hogy az elkövetkező öt hónapban, amíg a Világosság Rózsafüzér tizedeit imádkozzuk, mindennap, reggeli imaként felidézzük ezt a három titkot, akár úgy, hogy elimádkozzuk a bevezető részt, akár a következő fohásszal:

Ó, Uram! Szeretnék ma is egész nap a Te jelenlétedben élni, ezért arra kérlek, tisztítsd meg a szívemet, hogy be tudjam fogadni a Te békédet és segítségeddel meg is őrizzem azt egész nap. Szent Lelkeddel indíts arra, hogy felszítsam lelkemben, a szentségeid (amelyekben eddig részesültem: keresztség, bűnbánat, oltáriszentség, bérmálás, házasság, betegek kenete, egyházi rend – amelyik szentségben részesültem, azok közül valamelyiknek a kegyelmeit tudatosan felszítom) által kapott kegyelmeket, és ma is, legalább lélekben jelen legyek a Te legszentebb áldozatodban. Veled egyesülve a szentáldozásban (lelki áldozásban), erőt merítsek a rólad való hiteles tanúságtételhez. Ámen.

Gondolatok az első tizedhez:
A Szent László Imaszövetség tagjai, Jézusnak olyan tanítványai vagyunk, akik komolyan akarjuk venni Mesterünk szavát: „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába…” Most egy hónapon át azt szemléljük, arra figyelünk, hogy a Mesterünk hogyan indult arra a munkára, amire az Atya küldte őt. Tesszük ezt azért, hogy tudjuk,

nekünk hogyan kell indulnunk arra a munkára, amire Mesterünk küld bennünket, és azért is, hogy tudjuk, milyen légkört kell teremtenünk az Egyházban ahhoz, hogy fiataljaink felismerjék a „munkaerőhiányt”, és fantáziát lássanak abban a munkában, amire az aratás Ura hívja őket.

Háttérkép: Debrecenben BMW gyárat építenek. Sok ember készül arra, hogy majd abban dolgozhasson, vállalja a képzést, a felkészülést arra a munkára, amire a gyárnak szüksége lesz. Látszik-e, hogy egyházmegyénkben lendületes „építkezés” folyik? Látszik-e, hogy ebben a részegyházban igényes felkészülést kívánó „munkásokra” van/lesz szükség?

Nézzük hát, a Mesterünk hogyan indult? Az Atya arra küldte őt, hogy helyre állítsa a rendet, hogy az Istentől elfordult embert a feléje irányuló irgalmas szeretettel szembesítse. És mit tesz a Mester? Beáll a bűnösök közé, azok közé, akik Keresztelő Jánosnál a megtisztulás jeleként alámerülnek a Jordán vizébe. Azok közé áll be, akikért jött, engedelmeskedik az Atya akaratának, hogy ott, a megtisztulás fürdőjében, mint szeretett Fiút mutassa be őt, aki által a bűnösök szeretett fiakká lehetnek, és aki által rájuk is leereszkedik a Szentlélek.
Ne tévesszük szem elől, hogy honnan jött Jézus! A Szentháromság szeretetközösségéből, és azt se, hogy hova akarja vezetni a bűnös embert: a Szentháromság szeretetközösségébe. Ennek a „műnek” a folytatására alapította az Egyházat, és ellátta minden olyan „eszközzel”, ami ehhez a küldetéshez szükséges.

Krisztus Egyháza a Szentháromság szeretetközössége. Csak ha megízleltünk valamit ebből a szeretetközösségből és örömmel élünk benne, leszünk képesek beállni a bűnösök közé, hogy őket is bevonjuk ebbe a szeretetközösségbe. Különben ők vonnak be minket a maguk érdekközösségébe. Krisztus Egyházának a tagjai különböző adományokkal rendelkeznek ebben a közösségben, de mindegyik adomány a Szentháromság szeretetközösségének építésére szolgál.

Amikor papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, azt a vágyunkat tárjuk Isten elé, hogy legyenek közöttünk, akik a Jézussal való személyes barátságot mélyebben megélve, életre szóló elkötelezettséget vállalnak a Szentháromság szeretetközösségében való életre, hogy szolgálatukban mi magunk is és Istentől eltávolodott testvéreink is felismerjék az Atya szeretett Fiát és a Szentlélek ellenállhatatlan vonzását. Olyanok ők, mint a focicsapatban a jó csatár, aki csodákra képes, de szüksége van a csapat többi tagjának közreműködésére.

Ha az egyház minden tagja mindent megtesz azért, hogy „jó csapatot” alkossunk, ha minden „játékos” (megkeresztelt) talentumait maximálisan kibontakoztatva áll helyt ott, ahol éppen van, akkor biztosan lesznek olyanok, akik szívesen állnak a csapat élére, akik örömmel elfogadják az „Edző” felkérését, az Isten meghívását.

Még valami: Ne gondoljuk, hogy pusztán az imaszöveg elmondásával szerzünk papokat és szerzeteseket az Egyháznak! Ez arról árulkodna, hogy az egyházat egy gyenge csapatnak látjuk, amelynek kívülről kellene csodacsatárokat beszereznie. Jézus nem ilyen egyházat alapított!

Ezt a tizedet akkor imádkozom jól erre a szándékra, ha nap-mint nap az Istennel való benső közösség állapotában indulok „munkába”, beállok azok közé, akik nem ismerik az Istennel való benső közösség örömét, és engedem, hogy a Szentlélek vezessen annak megélésében, hogy az Atya szeretett fia vagyok.

Ez az én küldetésem, a többit nyugodtan rábízhatom a Mindenható és Gondviselő Istenre. Ő majd ébreszt hívatásokat, akár az én, akár az Imaszövetség más tagjainak tanúságtevő élete által is.

Fotó: Fodor András atya (Siluva, Lettország, Mária kegyhely, Világosság útja 1. állomás (titok)

Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye