Isten a természet erői és a történelem viharai által is magához hív, hogy azok lecsendesítésében felismerjük Őt – Homília a XIX/A. évközi vasárnapra – 2023

Szentírási részek:
Olvasmány: 1Kir 19,9a.11-13a Szélvész… földrengés… tűz – nem volt bennük az Úr – enyhe szellővel érkezett
Szentlecke: Róm 9,1-5 Test szerint közülük (zsidók) származik Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten
Evangélium: Mt 14,22-33 Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!

Kedves Testvérek!
A múlt vasárnap, a színeváltozás hegyén találkoztunk Illéssel, amint Mózes társaságában Jézussal beszélgettek. A mai olvasmány, ennek az Illésnek az Istennel való találkozását mondja el. A választott nép Istentől elfordult elöljárói annyi kellemetlenséget okoztak a prófétának, hogy az már-már a prófétai szolgálat feladására gondol, amikor az Isten magához hívja őt a hegyre. A hegyeket tépő, sziklákat sodró szélvihar, a földrengés és a tűz, amelyek az Istennel való találkozását megelőzték, Illés lelki állapotát fejezték ki. Ezekben nem találkozott Istennel. Amikor ezek elvonultak, és Illés lelkében, mint enyhe fuvallat, béke lett, felismerte Isten jelenlétét.

Amint Jézusnak a megdicsőülés előtt el kellett szenvednie a kereszthalált, hogy a mi számunkra is megnyissa a megdicsőülés kapuját, úgy kell Illésnek, és minden ószövetségi igaz prófétának, valamint Jézus apostolainak és mai tanítványainak, Egyházának is átélni a történelem viharait, hogy azokban felismerve saját gyengeségeit meghallja Isten hívását, őelőtte elcsendesedve, szívében megrendülve felismerje az élő Isten Fiát.

Az evangéliumban Jézus hasonló helyzetbe hozza tanítványait. Ő maga egy nyüzsgő nap után (kenyérszaporítás), felmegy a hegyre egyedül, és csendben az Atyával tölti az éjszakát. Tanítványait a „túlsó partra”, a pogányokhoz küldi, a tavon vihar csap le rájuk. A viharzó tengeren, a vízen járva közeledik hozzájuk. Félnek a viharban, de megijednek Jézustól is, aki megszólítja őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter, még nem ismerve fel a viharzó tengeren is járni tudó Mestert, megkéri: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” És Jézus hívására elindul, amíg nem kételkedik, halad Jézus felé, majd beismeri, hogy Jézus segítsége nélkül elnyeli a viharzó tenger. Amikor Jézussal együtt beszálltak a bárkába, csend lett. A csendben, mint Illés a hegyen, a tanítványok „találkoznak” Jézussal: „Te valóban az Isten Fia vagy!”

A szentleckében Pál apostol zsidó testvéreit szeretné Jézushoz, Jézussal való találkozásra hívni, ahogyan Illést hívta Isten a hegyre, vagy Pétert hívta Jézus a viharzó tengeren. Ahogyan Illés szenvedett amiatt, hogy a nép és vezetői nem hallgatnak az Isten szavára, Pál is szenved, hogy zsidó testvérei nem fogadják el Jézust. Miután kifejti, hogy milyen nagy a szomorúsága és szívfájdalma, nagyon tömören foglalja össze, hogy Isten népéhez való közeledése milyen történelmi viharok közepette mutatkozott meg. Szinte egyetlen mondatban benne van az egész ószövetségi üdvtörténet: „Hiszen övék (Izrael fiaié) az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.” Isten ezen ajándékainak az el- és el nem fogadása, milyen „viharokba” sodorta a népet önmagával és a környező népekkel? És ezen viharok közepette, mint a Genezáreti-tó hullámain tanítványai bárkájához érkezik Jézus az ő népéhez. „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten.” Belép a „bárkájukba”, elcsendesíti a bűn viharait, velük van az Isten! Pál apostol minden áldozatra kész azért, hogy Izrael fiai megvallják: „Te valóban az Isten Fia vagy!”

Isten ma is, minket is hív, hogy találkozzunk vele. Ha engedjük, hogy beszálljon a „bárkánkba”, megmutatja, hogy hatalma van a természeti erők, és a szívünkben vihart kavaró gonosz erők felett is. Helyreállítja a rend nyugalmát, és a csendben betölti szívünket JELENLÉTÉVEL.

2023.08.13.
Fodor András nyugalmazott plébános

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye