Szent József, te aki alázatos és bölcs módon szolgáltad az emberek üdvözítésének művét, add, hogy gyümölcsözővé váljon mindannyiunk számára ez az együtt töltött hét!
Ebben a reményben imádkoztunk a gyermekekkel közösen, hiszen a Mennyei Atya kegyelméből idén is sikerült megrendezni a már hagyományossá vált plébániai napközis hittantáborunkat 2023. július 17. és 21. között Mátészalkán az egyházközség hittanosai számára.
A szervezők: Farkasné Papp Marianna, Oláh-Kocsis Mónika és Zeleznik Erika hitoktatók voltak. A programok több helyszínen zajlottak: a Szent József Közösségi Házban, A Szent József plébániatemplomban és annak udvarán, a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Templomban, a Szatmári Múzeumban és a Szalkai-Schwartz Házban.
Témánk Szent József volt, hiszen ő a felújított plébániatemplomunk védőszentje. Kiemelten foglalkoztunk Szent József üdvtörténeti szerepével, valamint az ő példáján keresztül kitértünk a gondviselés, a ráhagyatkozás érzésének megtapasztalására, valamint az apai példaadás és a családfő szerepének jelentőségére is. Természetesen a hitélet megerősítésén túl a játékélménynek, az alkotás örömének is teret adtunk. Igyekeztünk arra is figyelni, hogy ezek a tevékenységek megfelelő arányban legyenek az adott napokon. Próbáltuk összefűzni a szabadidős tevékenységet a hitoktatással. Arra törekedtünk, hogy a résztvevőket testileg, szellemileg, lelkileg is erősítsük, személyiségüket formáljuk, hogy hitben, szeretetteljes légkörben töltsék ezt a hetet. A programok összeállításánál figyelembe vettük a gyerekek életkori sajátosságait, hiszen az első osztályostól a nyolcadikosig minden korosztály képviseltette magát. Minden egyes napon új csoportok alakultak, hogy lehetőség szerint mindenki kapcsolatba lépjen mindenkivel, jobban megismerhessék egymást. Jó volt újra összegyűlni, megtapasztalni a közösség erejét, látni, ahogy a gyermekek ismeretségeket szereznek, barátságokat kötnek, az eddig megszokott közösséget tovább építik, az idén bekapcsolódókat befogadják, hogy ők is megérezhessék, mennyire jó együtt lenni.
Az első nap az ismerkedés, a nosztalgiázás, a témára hangolódás jegyében telt. Mindenki bemutatkozott, elmondta, hogy milyen érzésekkel jött a táborba, hogyan érzi magát, és a továbbiakban mit vár ettől a néhány naptól.
Minden alkalommal változatos programok részesei lehettek a gyerekek.
Szent Józsefet ábrázoló névjegykártyákat készítettünk. Az idén formabontó módon nem tábori zászlót, hanem fotófalat alkottunk, amelynek révén mindenki kicsit „Szent Józseffé válhatott”, amikor lefotóztuk. A „remekmű” elkészítése több napot vett igénybe. Mindenki kivette a részét a munkából. Ki-ki gyalult, fűrészelt, ráspolyozott, festett. Az alkotás az egyházközség minden tagja számára megtekinthető a Szent József Plébániatemplom bejáratánál.
Szent József foglalkozásához kapcsolódóan betekintést nyerhettünk az ácsmesterség rejtelmeibe, valamint olyan régi szerszámokkal ismerkedhettünk meg, amelyeket Jézus nevelőapja is használhatott. Kicsit átíveltünk a korokon, amikor modern szerszámbemutatót láttunk, olyan eszközöket figyelhettünk meg működés közben, amelyeket ma használnak a fa megmunkálásához.
A gyermekek rendhagyó hittan órákon bővíthették ismereteiket. A hallgatag szent életének fontosabb állomásait idéztük fel a Szent József Plébániatemplom freskói alapján. A család, a gyökerek jelentőségét hangsúlyoztuk, amikor József kapcsán Jézus családfájáról beszélgettünk. Majd az egyházközségünk védőszentjéhez kapcsolódó ünnepek tartalmával foglalkoztunk. Ferenc pápa Szent Józsefről írt Apai szívvel kezdetű apostoli levele kapcsán gyűjtöttük csokorba a názáreti ács tulajdonságait, aztán mi is megalkottuk az Apai szívvel könyvecskénket. A táborban rendszeres volt az imádság, de szerettük volna, ha a gyermekeknek más jellegű imaélményben is részük van, ezért kialakítottunk egy imaösvényt. Ennél a lelki utazásnál mindenki egyénileg határozhatta meg az út hosszát, idejét, mélységét. Nem az volt a fontos, ki honnan jött, és hová tart, hanem az, hogy lélekben jelen legyen, és útitársául hívja Istent, Jézust, Szűz Máriát és Szent Józsefet, erősítse magát a Szentlélek gyümölcsei által. Zarándoklatot is szerveztünk „Jeruzsálembe”, dramatikus játék formájában, interaktív módon, mintha mi is részesei lennénk az eseménynek, hogy még mélyebben betekintést nyerhessünk a Szent Család életébe, gondolataiba, küzdelmeibe. Később rendhagyó helytörténeti utazásra, templomtúrára hívtuk meg a táborozókat a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Templomba. Megismertük az építmény történetét, részletesen megfigyeltük a templom berendezéseit, érdekességeit, szimbólumait, a szentek szobrait.
Ellátogattunk a Szatmári Múzeumba, ahol megnéztük a szekérgyűjteményt. A Szalkai-Schwartz Házban megtekintettük a világítástörténeti kiállítást, Szamosi Istvánné korábbi vezető óvónő babagyűjteményét, a Tony Curtis kávéházat és emlékszobát.
A gyermekek kézügyességét is igyekeztünk fejleszteni. Alvó Szent József alakot készítettünk, lapbook formába öntöttük életét, hűtőmágneseken is megjelenítettük őt, megalkottuk szerszámait is, amelyekre ráírtuk, hogy kiknek a védőszentje. A legkedvesebb alkotás címet idén a Szent Család fából készült szobra nyerte el. Az elkészítése során megbeszéltük, hogy milyen példával szolgálnak ők a mai családok számára.
Az öt nap során ifjúsági énekekkel, népénekekkel, tánccal, gitárral kísért modern stílusú dalokkal dicsőítettük Istent. A foglalkozásokat leginkább keresztény jellegű szabadtéri játékok színesítették, olyanok, amelyeket akár Szent József is taníthatott annak idején Jézusnak. Egy alkalommal „kincseket” is kerestünk a templom udvarán. Volt tehát móka, kacagás, tréfa, öröm bőven.
Az utolsó napon megható üzeneteket küldtek egymásnak a gyerekek a tábori imakönyvükbe. Megbeszéltük, kinek mi tetszett a legjobban, kire milyen hatással volt ez a tábor, milyen útravalót visz magával ebből a néhány napból.
Az egyházközség hívei közül többen is bekapcsolódtak különböző módon a tábor programjaiba, segítséget nyújtva ezzel számunkra. Isten áldja meg őket ezért! Hálásak vagyunk a Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar – Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda igazgatójának, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy az intézményben étkezzünk, a konyhásoknak pedig a finom ételekért. Köszönjük mindenkinek, aki részvételével, munkájával, vagy bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szép és emlékezetes legyen ez a hét.
A tábor, a gyerekek és a szülők visszajelzései bennünket is megerősítettek abban, hogy az ilyen alkalmak szervezése mennyire fontos a gyermekek számára, hiszen töltekezhetnek belőle, lelki épülésüket szolgálja. Bízunk benne, hogy az élmények közelebb vitték őket Istenhez és egymáshoz, valamint megtartják őket a nehezebb időszakokban.
Ezt a reményt támasztják alá az alábbi sorok:
„Kedves Mariann néni, Erika néni, Mónika néni! Köszönet a tábor programjaiért, a különleges foglalkozásokért, a jó közösségért, a vidám hangulatért, a sok-sok örömteli pillanatért!”
a táborozók egyike)
„Kedves Erika, Mariann és Mónika néni! Nagyon szépen köszönjük ezt az elmúlt csodálatos hetet! Nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Sok élményről számoltak be, és már alig várják a jövő évi táborozást.”
(egy kedves szülő)
Úgy érezzük, ezekért az elismerő szavakért minden fáradozás megérte.
Farkasné Papp Marianna
római katolikus hittanár
