Életem egyik nagy vágya volt, hogy találkozzak egyszer a Katolikus Egyház vezetőjével, a pápával.
Már a 2020-as NEK reményt adott erre a lehetőségre, de nem csak nekem, hanem az első szentáldozásra felkészült gyerekeknek és szüleiknek is. Sajnos a covid járvány megakadályozta és megfélemlítette ebben a gyerekeket és szüleiket is. Mindenki lemondta az utazást.
2023-ban jött a hír hogy Ferenc pápa újra hazánkba érkezik. Egy újabb lehetőséget kaptunk az egyházmegyétől, hogy részt vehettünk ezen a számomra fontos találkozáson. Lelkipásztorokkal, katekétákkal, munkatársakkal közösen utaztunk Budapestre Nyíregyházáról, az utazás alatt nagyon jól éreztük magunkat. Imádsággal és beszélgetéssel telt el a közel 3 és fél órás út. A Szent István-bazilikához érkezve válogathattunk az ülőhelyekben a templom előtti téren, de mi a templom ajtajával szemben foglaltunk helyet. Amikor megérkezett Ferenc pápa, a várakozók fegyelmezetten figyelték minden mozdulatát.
A bazilikában elmondott beszédéből nagyon megérintett az a mondata: „Örülök, hogy ismét itt lehetek, miután részt vettem az Eucharisztikus Kongresszuson. Ez a kegyelem nagy pillanata volt”. Majd arról beszélt, hogy a változó világban is tanúságot kell tenni. „Krisztus a mi jövőnk” – hangsúlyozta, ez a legfontosabb feladat, ami előttünk áll.
Majd két kísértésről szólt, amelytől az Egyháznak óvakodni kell. Az egyik a jelenlegi történelmünknek az az olvasata, hogy minden elveszett, eltűntek a múlt értékei, a másik mai korunk naiv olvasata, amely elhiteti, hogy minden rendben van, csak megváltozott a világ, és alkalmazkodni kell hozzá kétkedés nélkül.
Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy nagy a kísértés a bezárkózásra, de szerinte fel kell tenni a kérdést, hogyan lehet párbeszédbe lépni az evangéliummal, mert a szekularizáció a történelem során mindig az egyház megszabadulását jelentették a világiasság megjelenési formáitól. Ez egy kihívás, meg kell tisztítanunk az egyházat a világiasságtól – jelentette ki.
A találkozó végén, amikor a Szentatya kijött a bazilikából mindannyiunk meglepetésére, egyszer csak megállította a testőreit és felállt a tolószékből, lesétált a lépcsőn és elindult közénk. Ez volt az a pillanat, amikor szemtől szemben találkozhattam vele. A biztonságiak igyekeztek őt körül venni, de ő találkozni akart velünk és találkozott is. Mindenkire mosolygott, érezhető volt az ő közelsége, és szeretete.
Ahogyan Ferenc pápának nekem sem ért véget a hétvége, hiszen vasárnap reggel 4 órakor indult a nap a Kossuth téren 6 órakor már nyitottak a biztonsági kapuk és mi – akkor már a családtagjaimmal együtt – vártuk a beléptetést. Itt is nagyon jó helyünk volt, találtunk olyan ülőhelyet, ahonnan jól látható volt a kivetítő. A várakozási idő gyorsan telt a világosság rózsafüzér titkainak imádkozásával, közben pedig tanúságtételek hangzottak el.
9 órakor érkezett meg Ferenc pápa és a bevonulási útvonala éppen mellettünk haladt el. Újra találkozhattunk vele karnyújtásnyira szemtől-szembe.
Felemelőbb lelki élményt nem is remélhettem volna ettől a találkozástól Találkozás volt ez „Krisztus földi helytartójával.”
Hála és köszönet érte Istennek!
Bódi Jánosné katekéta – Levelek
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
