A nagyböjt a keresztségre (megtérésre) készülés és a keresztségi kegyelmek felszításának ideje – Homília nagyböjt 3. vasárnapjára – 2023

Szentírási részek:
Olvasmány: Kiv 17,3-7 Isten vizet ad a népnek a „Sziklából”…
Szentlecke: Róm 5,1-2. 5-8 …a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
Evangélium: Jn 4,5-42 … a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Kedves Testvérek!
 Nagyböjt 3. vasárnapja a felnőtt keresztségre készülők hitének megvizsgálási alkalma, egyben arra is alkalmas, hogy a már megkereszteltek megvizsgálják hitüket és felszítsák magukban a keresztségben kapott kegyelmeket. Ehhez nyújtanak segítséget a mai szentírási részek.

Az olvasmányban a fogságból kiszabadult nép zúgolódik a vízhiány miatt. A szomjhaláltól félnek. Nem bíznak az őket fogságukból megszabadító Istenben. Visszavágynak a fogságba, ahol bőven volt víz. Isten egy csodálatos jellel akarja felébreszteni bizalmukat (hitüket). A sziklából fakaszt Mózes közreműködésével bőven áradó vizet. Mi már tudjuk, hogy a Szikla – Jézus, ő számunkra az élet forrása. Ezt a forrást nyitotta meg a keresztségünk. Mi mégis más vízre szomjazunk. Visszavágyunk megtérésünk előtti örömforrásainkhoz, mint a zsidók a pusztában, perlekedünk Istennel, hogy miért nem elégíti ki azokat a szomjúságainkat, amelyek után újra megszomjazunk. Bizony nekünk is szükségünk van hitünk megvizsgálására, az élő vízforráshoz való visszatérésre.

Szent Pál apostol gyönyörűen mutatja be a rómaiaknak, hogy milyen forrás nyílt meg nekünk Jézusban. A hit révén Jézushoz tértünk és általa békében élünk Istennel. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. Reménységünkben nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Ez az az Élő Víz, amit Jézus kínál.

Maga Jézus Krisztus nagyon gyakorlati módon tárja elénk ennek az Élő Víznek az erejét. Ő azért jött, hogy kinyilatkoztassa az Atya irántunk való szomjúságát, amit beteljesített a kereszten. Most úgy áll szóba egy idegen, bűnös nővel, hogy kifejezi szomjúságát az ő segítségére. Vizet kér tőle. A kérése kapcsán beindult beszélgetésben ő is felkínálja az asszonynak azt, amihez jelenleg még neki nincs „edénye” – aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne. A keresztségben belemeríttettünk a Szentháromság Egy Istenbe. Testünk, személyiségünk (bár törékeny cserépedény) Istennel „telik” meg, kegyelemmel teljes lesz. Ez az örök életre szökellő vízforrás most már bennünk van. Lehet, hogy időnként elhanyagoljuk, vagy ledugaszoljuk. A bűnbánattartás és megtérés valójában ennek a forrásnak a „megtisztítása”, hogy újra szökelljen, hogy lüktessen, mozogjon bennünk az Élő Víz. Hogy a mi szavunk is, mint a szamáriai asszonyé, hiteles legyen, amikor Jézushoz hívunk másokat.

Fodor András nyugalmazott plébános

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye