Tanúim lesztek – Fodor András atya vasárnapi elmélkedése

Szentírási részek

Olvasmány: Iz 49,3. 5-6 A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig…

Szentlecke: 1Kor 1,1-3 Kegyelem nektek és békesség…

Evangélium: Jn 1,29-34 Én láttam és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia…

Kedves Testvérek!

Az elhangzott szentírási részek a tanúságtételről szólnak. Izaiás tanúságot tesz arról, hogy Isten szólt hozzá, aki az anyaméhtől fogva kiválasztotta őt szolgálatára. Az ő szolgálata folytatódik és teljesedik ki a Messiásban, aki a nemzetek világosságává lesz, hogy az üdvösség jó híre eljusson a föld határáig.

A szentleckében Pál apostol is tanúságot tesz apostoli elhivatottságáról, amelyből kifolyólag egyszerű szavakkal, Isten kegyelmét és békességét tudja közölni a korintusiakkal: „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól!”

Az evangélium Keresztelő János tanúságtételét mutatta be. Ő is nagyon egyszerűen tanúskodik arról, hogy Jézus az Isten Fia. A bűneiktől szabadulni akaró embereknek bemutatja Jézust, mint az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Tanúságot tesz arról is, hogy Isten küldte őt, hogy vízzel kereszteljen és megismertesse Jézust Izraelben. Ennek hitelesítéséül azt is elmondja, hogy hogyan ismerte meg Jézusban az Isten Fiát. „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta is marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta is marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Mindannyian elmondhatjuk, hogy Isten anyánk méhétől fogva kiválasztott. Egyedül ő az, aki úgy ismer bennünket, ahogyan vagyunk. Ő látott el bennünket azokkal a képességekkel, amelyeknek a felismerésével és kibontakoztatásával tanúságot tehetünk arról, hogy Isten a mi szerető Atyánk. Ő folyamatosan szól hozzánk a Szentírás szavaival, a természet „hangján”, az egyház tanítása által. Ezeknek a szólításoknak a felismeréséhez, egyre mélyebb megértéséhez küldte nekünk a Szentlelket, és adta a szükséges képességeket.

Nem valami bonyolult, világot megrengető tanúságtételt vár tőlünk, hanem a folyamatos, Benne való élet, nagyon egyszerű tanúságtételét. Ha egyszer is igazán átéltük, hogy megbocsájtott nekünk, akkor rámutathatunk Jézusra, hogy „Íme, az Isten Báránya…” Ő az, aki minden ember bűnéért vállalta a Megváltó áldozatot. Tanúságot tehetünk arról, hogy mindent azért teszünk, hogy az Ő küldetésében járva, felismerhetővé tegyük az Ő jelenlétét. Hívatásunkat, szakmánkat, mindennapi munkánkat Isten és embertársaink, valamint a teremtett világ iránti szeretettel végezve tanúságot tehetünk Isten szeretetéről. A szentségek vételéből, főleg a szentáldozásokból megújuló életünkkel tanúságot tehetünk arról, hogy Isten nem hagyta magára az embert, szeretetének bőséges forrásait nyitja meg azok számára, akik keresik Őt, és vágyakoznak jelenlétének megtapasztalására.

Fodor András nyugalmazott plébános

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye