Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 42,1-4. 6-7 Íme, az én szolgám… az ő tanítására várnak a nemzetek…
Szentlecke: ApCsel 10,34-38 Isten nem személyválogató
Evangélium: Mt 3,13-17 Jézus megkeresztelkedésekor hang hallatszott az égből: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik…
Kedves Testvérek!
Az egyház már a karácsonyi időben hangsúlyozza a liturgiában, hogy Jézus nem csak a zsidókhoz és nemcsak a keresztényekhez, hanem minden nemzethez, minden emberért jött, Isten üdvözítő tervét, szeretetét minden embernek hírül akarja adni.
Az olvasmányban Izaiás könyvéből olvastuk: „Íme, az én szolgám… akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek. … A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot. … Az ő tanítására várnak a nemzetek.” Majd magának a Szolgának, Jézusnak mondja: Általad kötök szövetséget népemmel, és adok világosságot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat.
A próféta által bemutatott szolga Jézus, aki művének folytatását az Egyházra bízta. Az Egyházra, amelyre Isten ma is kiárasztja Lelkét, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem hivalkodva, hanem alázattal, a megtört nádszálat nem összetörve és a pislákoló mécsbelet nem kioltva kell hűségesen tanítania az igazságot, mert erre várnak a nemzetek.
Az Apostolok Cselekedeteiből elhangzott részlet bemutatja, hogy már Péter apostol megtapasztalta ezt a Lélek kiáradást, és felismerte, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is. Mindez Kornéliusz házában vált világossá Péter számára, de ahhoz, hogy a pogány házába bemenjen, szüksége volt egy látomás által való megerősítésre. Krisztus mai egyházában is szükség van ilyen megerősítésre. A II. Vatikáni Zsinat és az utána következő pápák sürgetnek bennünket, hogy ne elégedjünk meg az egyházon belüli tanúságtétellel, hanem lépjünk ki a templomból, menjünk be a pogányok házába, ott is hirdessük az igazságot, és majd megtapasztaljuk, hogy az Isten nem személyválogató.
Az evangéliumi részlet Jézus Jordánban való megkeresztelkedésének történetét mutatta be. Jézus a bűnös emberek közé vegyülve megy, hogy Jánosnál ő is alámerüljön a Jordán vizében, és ekkor, mint Péter számára Kornéliusz házában, itt is megtapasztalható módon kiárad a Lélek, és elhangzik a kijelentés, amit Izaiás könyvéből is olvastunk: „Íme az én szolgám…, akiben kedvem telik” – itt pedig: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”.
Vízkeresztkor a bölcsek látogatása tárta elénk, hogy a pogányok keresik Jézust, és Benne számukra is megmutatkozik Isten jelenléte. Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén arra kapunk biztatást, hogy Jézust követve, az Ő egyházának élő tagjaiként mi is menjünk a bűnösök közé, hűségesen tanítva az igazságot, tegyük lehetővé, hogy megmutatkozzon számukra Isten jelenléte. Engedjük, hogy Isten a Szentlélek által igazoljon bennünket, hogy az Ő gyermekei vagyunk, akikben kedve telik, és megmutatkozzon általunk Isten személyválogatás nélküli, mindenkit üdvözíteni akaró, irgalmas szeretete.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
