„Egész földi életünkben úton vagyunk. Itt tartózkodásunk véges, vándorlásunk születésünktől halálunkig tart. Átutazók vagyunk, az élet zarándokai.” (Gáll Zsófia)
A debreceni idős csoportok nyírségi templomokat látogattak meg 2022. október 18-án.
A zarándoklás (latinul peregrinatio) a Katolikus Lexikon leírása szerint nem pusztán egyszerű utazás, túra vagy kirándulás. A zarándok nemcsak fizikai utat tesz meg egy szent helyre, hanem belső utat is Isten, valódi önmaga és mások felé. Kicsiben járva élete kanyarokkal, elágazásokkal, hegy- és völgymenetekkel, tévelygésekkel teli útját, keresi annak értelmét és célját. Kiszakadva a hétköznapok taposómalmából testi-lelki felfrissülést, megnyugvást, elcsendesedést és megtisztulást remél.
A zarándok jel a külvilág számára. Emlékeztet arra, hogy mindnyájan úton vagyunk.
Nyírbátorban Babály András atya, a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Templom plébánosa nagy szeretettel fogadott minket. Rövid felfrissülést követően bemutatta a műemlék templomot.
Nyírbátor egyike azon kevés magyarországi településeknek, ahol két, kitűnő állapotban fennmaradt gótikus templom is található. A belváros nyugati részén, a Papok-rétjén található hangulatos tó mellett áll a római katolikus minorita templom, mely hűen őrzi későgótikus stílusát, a templombelső bútorzata pedig a barokk kor legszebb alkotásaival nyűgözi le a látogatókat. A templomhoz tartozó egykori kolostor épületében a Báthori István Múzeum kiállításai kaptak helyet, a múzeumot jelenleg renoválják.
A templom bemutatását szentmise követte. Október 18-án Szent Lukácsra emlékeztünk, Pál apostol tanítványára, aki orvosként Krisztusban fedezte fel az emberiség gyógyítóját, és akit a festők védőszentjeként is tisztelünk. Evangéliumában különös tisztelettel írt Szűz Máriáról, mintegy hiteles képet festve így Krisztus édesanyjáról (ld. Lk 10,1-9).
Babály András atya homíliájában felhívta a figyelmünket arra, hogy 2000 éve szinte semmit nem változott a küldetésünk: gyógyítani a betegeket, hirdetni az evangéliumot, tanítani az embereket!
Jézus a tizenkét apostol után most hetvenkét tanítványt küld ki, ami már magában foglalja azt is, hogy nemcsak Izráel területére – hetvenkettő volt a pogányok jelképes száma Izráelben. Tehát Lukács evangélista hangsúlyozza, hogy a hetvenkettőt Jézus már nemcsak Izraelhez, hanem a pogányokhoz is küldi. A tanítványokat Jézus kettesével küldte ki – nem küld ki egyedül egy embert. Hogy miért? Ennek okai többfélék.
Két ember többet ér, mint egy – meg kellett tanulniuk egymásra hangolódni, együttműködni.
Két ember kiegészíti egymást, ami az egyiknek nem jut eszébe egy nehéz helyzetben, az a másiknak eszébe juthat. Különböző hittel, meglátásokkal, élettapasztalatokkal könnyebben el lehet érni embereket. Két ember megvédi egymást, hátukat egymáshoz vetve „harcolhatnak”. Mindezek mellett pedig meggyőzőbb lehet két ember tanúságtétele.
Lukács evangéliumát az irgalmasság és a nők evangéliumának is nevezik. Ez az evangéliumi szakasz arra hív meg minket, hogy megértsük: a szavaknak óriási ereje van. Szavainkkal, szeretetünkkel gyógyítsuk a sebeket.
Mindannyian apostolok vagyunk – szavainkkal, életünkkel teszünk tanúbizonyságot. A hivatások száma a hívők kezében van – annyit kapunk, amennyit kiimádkozunk!
Hisz írva van: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
A szentmisét követően átsétáltunk Nyírbátor másik templomába, mely a református gyülekezetnek ad otthont. Dombtetőn emelkedik az impozáns, magas, gótikus, középkori eredetű nyírbátori református templom, délkeletre tőle magasodik a fából ácsolt vaskos, zsindellyel fedett harangláb, mely a legnagyobb és egyik legöregebb harangláb hazánkban. A Felső-Tisza vidékének legeredetibb műemléke fél évezred alatt szinte semmit sem változott, ma is eredeti szépségében láthatjuk fantasztikus hálóboltozatát és csúcsíves ablakait.
Rövid séta következett, majd együtt ebédeltünk Babály atyával és a Báthory István Katolikus köznevelési intézményben.
Következő megállónk Nyírcsászáriban volt, ahol a Szent Pio-templomot csodáltuk meg.
Nyírcsászáriban 1999-ig nem volt római katolikus templom. A hívek száma alacsony, így minden hónap 2. vasárnapján a helyi görög katolikus templomban mutattak be római katolikus szentmisét. Aztán a hívek részéről felmerült olyan igény, hogy a római katolikus híveknek is legyen saját templomuk. Az igény jogos volt, de az anyagi források nem voltak adottak. Horváth János plébános merész vállalkozásba kezdett, amikor megígérte a nyírcsászári híveknek, hogy felépül a templom.
1998. december 22-én a Bíborosi Konzisztórium bejelentette, hogy hónapokon belül boldoggá avatják a kapucinus ferences pietrelcinai Pio atyát. Ekkor határozta el Horváth János plébános atya, hogy a templomot Boldog Pio tiszteletére építi. Az alapkőletétel 1999. május 2-án volt, Pio atya boldoggá avatásának a napján.
Az alapkövet Pásztor Károly pápai prelátus, a kerület esperese tette le, több pap és hívő jelenlétében. A templom 144 nap alatt épült fel, 1999. szeptember 23-ra, Boldog Pio atya első liturgikus emléknapjára. A templomot az egyházmegye akkori főpásztora, Bosák Nándor püspök atya szentelte fel. A szentelés napján Nyírcsászáriban nagyon sokan gyűltek össze, Pio atya lelki gyermekei, tisztelői, az ország minden részéről. A püspök atya kíséretéhez tartozott az azóta tragikus körülmények között elhunyt Balugyánszki Zsolt diakónus is.
A templom felszentelése óta, minden hónap 23-án 11 órakor szentmisét mutatnak be Szent Pio atya tisztelőiért és a templom jótevőiért, akiknek az adományából felépült – a világon elsőként – Pio atya tiszteletére a templom.
Minden évben, szeptember 23-án tartják a templom búcsúját, amelyre nagyon sokan zarándokolnak el az ország minden részéről.
A templom kertjébe helyezték el az első magyar bibliafordítónak, Báthory László pálos szerzetesnek domborművét.
A nyírbátori minorita templom előtt látható Pio atya mellszobra, mely Nyírcsászári felé néz.
A kis templomban közösen imádkoztuk az irgalmasság rózsafüzérét és Pio atya imáját.
Zarándoklatunk következő állomása Máriapócs volt. A kegyhely legújabb épített értéke a közelmúltban épített fatemplom. Ma már nincsenek a Máriapócsihoz hasonló fatemplomok Magyarországon. Számos adományozó nagylelkűségét testesíti meg a templom, a hívek segítsége mellett az Emberi Méltóság Tanácsa vállalta az egyik legfontosabb szerepet.
Kis csoportunkat dr. Mosolygó Péter, a kegyhely igazgatója fogadta.
A fatemlomban elmagyarázta az ikonosztázion felépítését, az ikonképek jelentését, átfogó ismertetést kaptunk a kegyhely történetéről és a kegykép könnyezéseiről. Megtudtuk, hogy napjainkban is vannak csodás gyógyulások.
Az épület annak az egykor a településen állt ruszin stílusú fatemplomnak az utódja, amely otthont adott az 1696-os és 1715-ös könnyezéseknek. A templom az új barokk épület állítása idején semmisülhetett meg. A most elkészült helyiségbe belépve kicsit az időben is visszaléphet a látogató: milyen lehetett az ország egyik legelmaradottabb zugában, a zavaros török időkben egy egyszerű szegényes templomban a könnyezés tanújává válni. A fatemplom szentélyében a könnyező ikon egy korai másolata is helyet kapott, míg az ikonosztáz képei az Istenszülő-ikon stílusának megfelelően készültek el.
A kis fatemplomban elimádkoztuk a Loretói litániát, és a Szűzanya elé vittük egyéni és csoportos kéréseinket.
A szerény, békét árasztó faépület 17. századi hangulatát magunk mögött hagyva, a kegytemplom ajtaján belépve, az túldíszített barokk térben a kegyhely egész más arca mutatkozik meg. Az Istenszülő-arc azonban mindkét helyen ugyanazzal a mosollyal várja a betérőt.
A nap előrehaladtával, a sok élmény és információ hatására kissé fáradtan léptünk be zarándokutunk utolsó helyszínére, a máriapócsi római katolikus templomba, amely a város legrégibb műemlék épülete.
A kis templomban Pásztor Károly nyugalmazott plébános fogadott bennünket nagy szeretettel.
Az egyházmegye legősibb templomában az egyházmegye legidősebb papját hallgathattuk. A 92 éves Károly atya úgy beszélt Jézusról és a Szűzanyáról, hogy lángra lobbant a szívünk. Bíztatást kaptunk az idős korral járó nehézségek hordozására. Saját szemünkkel láttuk, hogy az Istennel való élet, és az emberek szolgálata hatalmas erőforrás tud lenni. Többünkben megfogalmazódott: így érdemes megöregedni.
A gótikus eredetű, sokszögű záródással ellátott, keletelt téglatemplom legalább hétszáz éves. Az eredeti formájában megmaradt, Árpád-kori kis ablakain beszűrődő fényben a középkori Köpenyes Mária freskórészletet csodálhattuk meg. Gótikus eredetre utalnak a szentély támpillérei, déli csúcsíves ablakai, valamint a torony nyugati elfalazott ablakai, amelyek kialakítása a 14. század első felére vall.
A templom hajójának déli falán található a Köpenyes Mária freskótöredék a XV. századból: főpapok, királyok, férfiak, nők, gyermekek folyamodnak Máriához. Ez a töredékeiben is megható kép beszédes bizonysága a máriapócsi nép ősi Mária tiszteletének.
A templom új, liturgikus terének liturgikus felszerelését az 1980-as években Kocsis József tervei alapján a város kiváló fafaragó mestere: Juhász Mihály készítette el. A templom hajójának déli falán található a vászonra festett Madonna-kegykép, latin idézetekkel, barokk keretben. A szentély diadalívén egy olajfestmény látható: Mária a szentekkel.
A toronyban két harang lakik: az 1845-ben öntött 80 kg-os, az 1925-ben öntött 40 kg-os.
A hófehér templombelső a Szűzanya szeplőtelen tisztaságát sugallja.
A templom külső felújítása 1990-ben, a Szentatya máriapócsi látogatása előtt történt.
Búcsúzóul Péter domonkos szerzetes testvér vezetésével elénekeltük a Salve Reginát, majd hazafelé a buszon közösen elimádkoztuk a rózsafüzért.
Mindannyiunkat megérintettek a mai nap találkozásai: a három pap megélt, hiteles elköteleződése, tanúságtevő élete. Az áthelyezés nehézségei is arra sarkallták őket, hogy az új helyzet adta feladatokat elvégezzék legjobb tudásuk szerint. Találtak ehhez társakat és Istenbe, a Szűzanyába vetett hittel rendületlenül végzik ma is feladatukat. Hiszen nem művészettörténészek, restaurátorok és régészek, nem idegenvezetők, nem történészek. Mégis vállalva a szervezés, a tanulás, az újrakezdés, a két generációval fiatalabb felettes elfogadását, teszik a dolgukat. Megküzdött élettel, hittel, másokat is erősítenek, megmaradásra, kitartásra buzdítanak. Az életükkel, a tetteikkel. Küldetésük az elmúlt évek, évtizedek csodás gyógyulásának bizonyítékait vállalni és a világ elé tárni. Hirdetni, hogy a kegyelem ma is működik.
Bakóczy Katalin, Kakas Edit, Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor-DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
