Hamvazószerda a Nagyböjti időszak első napja. Ebből az alkalomból mutatott be szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban. A szentmisén részt vettek a Püspöki Hivatal dolgozói, valamint a Szent József Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai és tanárai is.
Ferenc püspök homíliájában előzetesen a mai Szentlecke soraira emlékeztetett, idézve Szent Pál apostolt, aki a következőket írta:
„Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. Azt mondja ugyanis az Úr: „Amikor az időt alkalmasnak látom, meghallgatlak, és ha eljön az üdvösség napja, segítek rajtad.” Nézzétek, most van itt az alkalmas idő! Most van itt az üdvösség napja.” (2Kor 5,20–6,2)
A főpásztor úgy folytatta, hogy a böjtre úgy szoktunk gondolni, mint egy nehéz dologra. Hiszen 18 és 60 év között a szigorú böjti napon háromszor szabad enni, egyszer szabad jól lakni, 14 év fölött pedig nem szabad húst tenni. Így gondolkodhatunk a böjtről, egészen addig, amíg rá nem döbbenünk, hogy ez az üdvösség napja.
Most Isten akar szólni hozzánk, kegyelmet akar adni. A nagyböjt nyilvánvalóan önmegtagadással jár, de megtanít bennünket élni és az igaz szeretetre – hangsúlyozta a főpásztor.
A nagyböjti időszak a keresztény életünknek a leképezése, ami azzal kezdődik, hogy Jézus meghív minket, és ezáltal az új élet lehetőségét kaphatjuk. „Térjetek meg!” (Jl 2,12), tartsunk bűnbánatot, higgyünk az evangélium tanításában. Ezután 40 napon keresztül elmélkedünk Jézus tanításán és eljutunk oda, hogy átélhetjük a megváltó szenvedését és a feltámadását. Végigjárjuk ezt a 40 napot, mint egy zarándokutat.
A jubileumi szentévben Ferenc pápa meghívott minket, hogy legyünk a reménység zarándokai. Ezt követően Palánki Ferenc utalt a Szentatya nagyböjti üzenetére: járjunk együtt a reménységben, hogy Jézus Krisztus megváltott bennünket, új és örök életet adott nekünk. Az egyház arra hív bennünket a böjtben, hogy készítsük elő a szívünket, nyíljunk meg Isten kegyelme előtt, hogy örömmel ünnepelhessük az Úr Jézus Krisztus húsvéti győzelmét a bűn és a halál fölött.
A Szentatya üzenetében 3 gondolatra hívta fel a figyelmet a főpásztor:
1. Úton vagyunk, előre kell haladnunk, mert az idő sem áll meg. És ahogy az idő halad, koptat bennünket, a kapcsolatainkat Isten és az emberek iránt és a szeretetünket is. Ezért jó, hogyha megkérdezzük, mi a reménységünk alapja, miért és hogyan élünk, hogyan járunk életünkben?
2. Nem vagyunk magunkra hagyva, együtt járjuk ezt az utat, egymásra vagyunk bízva, segítenünk kell egymást.
3. Reménykedve járjuk ezt az utat, nem céltalanul. Van egy határozott célja az életünknek, hogy azt az álmot, amit Isten láthatott rólunk, azt valósítsuk meg.
Egyszeri és megismételhetetlen az életünk. Így tanulhatunk meg szeretetben élni, ami nem jár áldozatok és szenvedés nélkül. Ha ezt vállaljuk, akkor átélhetjük önmagunk feltámadását.
„Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.” (Lk 9,24) Legyünk nyertesek, és használjuk ki ezt a kegyelmi időszakot, ezt a szent 40 napot, hogy az élet és a szeretet kitavaszodjék az életünkben.
A prédikációt követően a híveknek lehetőségük volt a hamvazkodásra.
