Szentségimádás és püspöki szentmise keretében imádkoztak újabb papi és szerzetesi hivatásokért Nyírtelken a Szent László Imaszövetség februári alkalmán. A szentmisén az elmúlt 7 évben szentelt papok koncelebráltak, akik a három napos továbbképzésüket zárták ezen az eseményen.
Palánki Ferenc homíliájának elején arról beszélt: azért jöttünk erre a kicsiny dombra, a templomba és a közösségéhez, hogy akik itt mindannyian együtt vagyunk és szívből-lélekből imádkozunk, odaforduljunk Istenhez. Megköszönni a megváltás kegyelmét, az evangélium jó hírét, hogy ő áldozatot hozott értünk. S hogy nekünk adja saját magát a kenyérben és a borban.
„Az ő vére hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábel kiontott vére” (Zsid 12,24) – folytatta a püspök. Hiszen ismerjük a történetet, ahogy az Isten megszólítja Káint és azt mondja: “Hol van a testvéred, Ábel? Hiszen a kiontott vér az égre kiált.” (Ter 4,9 – 4,10)
Ábel kiontott vére, az igazságtalanul kiontott vér bosszúért, Isten büntetéséért kiált. Jézus kiontott vére viszont nem bosszúért, hanem irgalomért kiált. Ő szeretetből hozta meg értünk ezt az áldozatot, hogy az Isten, a Mennyei Atya megbocsásson nekünk.
Kiemelte, nem mondhatjuk azt, hogy a helyükben mi biztos nem követtük volna el ezt a bűnt, mi biztos nem feszítettük volna keresztre, hiszen nap mint nap keresztre feszítjük a bűneinkkel. Nap mint nap elfordulunk tőle, megtagadjuk őt, Isten nélkül éljük az életünket. Néha eszünkbe jut, keresztet vetünk, aztán megyünk tovább.
Bizony, a mi bűneinknek is szüksége van erre az irgalmasságra, hogy megbocsásson, befogadjon minket az egyház szeretetközösségébe, azok közé, akiknek a neve föl van jegyezve a mennyben. Jézus ezt az örömhírt hozta el és erre tanította a tanítványokat – sorolta Palánki Ferenc.
Az evangélium (Mk 6,7-13) tanításával kapcsolatban elmondta, a Szent Márk szerinti evangélium mai részlete a tegnapi folytatása, vagyis, hogy Jézus elment Názáretbe a hazájába és tanítani kezdett és a falubéliek megbotránkoztak és így folytatódik a történet: a 12 tanítványt kettesével elküldi.
Látható, hogy ez a tizenkettő, aki vállalkozott Jézusnak a küldetésre, bár irgalmas szeretetet hozott erre a világra, nem egy sikertörténet látszólag. A megyéspüspök hangsúlyozta, ha valaki papságra, Isten szolgálatára vállalkozik, nagyon sok visszautasítással találkozik, úgy is, hogy jó szándékkal fordul mindenkihez. Akkor eszünkbe kell jusson Jézusnak a mondása, hogy nem lehet nagyobb a szolga az uránál. Ha így bántak az Úrral, hogy fognak bánni a szolgákkal. De mindig lesznek olyanok, akik meghallják és felfogják az üzenet lényegét, hogy Isten végtelenül szeret. Ezért nagy bizalommal és örömmel folytatjuk a hivatásunkat, a Szeretet Evangéliumának hirdetését.
Elmondta, gyarló emberek vagyunk mi is. Sokszor úgy végezzük a szolgálatunkat, hogy lehetne annál jobban. De mégis, egykori pap bácsim szavait idézve, amikor szóba került, hogy bizony azért az egyházban is vannak bűnök. Akkor azt mondta: a rozsdás csövön keresztül is jön életadó víz, hogy szomjan ne haljunk és közben megtisztítja a rozsdás csöveket -emlékezett vissza Palánki Ferenc.
Végezzük azt a szolgálatot, amire meghívást kaptunk, és adjuk tovább azt az üzenetet, hogy Isten irgalmas hozzánk. Mert elküldte Szent Fiát, aki nekünk ajándékozta saját magát, aki azt nézi, hogy vannak olyanok, akik válaszolnak a hívására, és az életüket is odaadják érte. A hét végén ünnepelhettük a megszentelt élet napját, a szerzeteseinket. Mindannyiunknak megszentelt életet kell élni, hogy Isten szeretetét képviseljük, az üzenetét befogadjuk, és életünkkel, létünkkel.
Nemcsak papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, hanem azért a keresztény hivatásért, amit a keresztségben kaptunk. Hogy mindenki a megszentelt életet élje, és ahogyan megéli a házasságában, a családban, vagy a papságban, esetleg a szerzetességben, akár az egyedülálló életében az meghívó erejű legyen a keresztény életre mások számára is – zárt a gondolatait Palánki Ferenc.
A szentmise végén Kiss Tibor plébános atya tett tanúságot a megjelent hívek előtt.
