Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 53,10-11 – Igaz szolgám sokakat igazzá tesz…
Szentlecke: Zsid 4,14-16 – A mi főpapunk együttérez gyöngeségeinkkel…
Evangélium: Mk 10,35-45 – Az Emberfia azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért…
Kedves Testvérek!
Az előző vasárnapokon azt tudhattuk meg az elhangzott szentírási részekből, hogy Istennek mi a terve az emberrel és a teremtett világ javaival. A mai igeliturgiából az derül ki, hogy miért jött el Jézus.
Az olvasmányban Izajás azt mondta el az eljövendő üdvözítőről, hogy szenvedéssel összetöretik, odaadja az életét engesztelő áldozatul, teljesül általa az Úr akarata, sokakat igazzá tesz, és gonoszságainkat ő hordozza. Izajás valójában azt mondta el, évszázadokkal az üdvözítő eljövetele előtt, hogy miért küldi őt az Atya. Azért, hogy begyűjtse a GAZDÁNAK járó termést, ahogyan azt a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszédben olvashatjuk (Mt 21,33-46; Mk 12,1-12; Lk 20,98-19), hogy teljesüljön a teremtett világban az Úr akarata, hogy gonoszságainkat hordozva odaadja életét engesztelő áldozatul, és így, szenvedésével, kereszthalálával és föltámadásával sokakat igazzá tegyen.
Az evangéliumban egy konkrét élethelyzetben maga az üdvözítő beszél ugyanerről. Két tanítvány „protekciót” akar kérni tőle. Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy ők is megváltásra szorulnak, még nem készek arra, hogy a Mester tanítványaiként a Mester bennük folytathassa megváltó művét, sokak igazzá tevését, az Úr minden embert üdvözítő akaratának megvalósítását. A két testvér protekció kérése kapcsán szembesíti tanítványait azzal, hogy még a világi vezetők lelkülete él bennük, és ő azt szeretné, hogy közöttük ne így legyen. Ekkor mondja ki, hogy mit is jelent abból a kehelyből inni, amiből ő iszik, és azzal a keresztséggel megkeresztelkedni, amivel ő megkeresztelkedik. Ő arra hívta meg tanítványait, hogy ne kiváltságokat keressenek, hanem mindenkinek szolgálni akarjanak, és készen álljanak odaadni az életüket sokakért, úgy, ahogyan, és amire őt küldte az Atya.
A szentlecke már nem a megváltásunkra küldött üdvözítőről, hanem a megváltásunkat beteljesítő, megváltó áldozatában megdicsőülő főpapunkról szól. Arról a főpapról, aki együtt tud érezni gyengeségeinkkel, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de minden bűntől mentes maradt. A zsidókhoz írt levél részlet arra hív bennünket, hogy járuljunk bizalommal a kegyelem trónjához, és ott ne protekciót, ne kiváltságot keressünk, hanem a szolgálat lehetőségét, hogy megváltónk irgalmas szeretetének, túláradó kegyelmének tanúi legyünk, hogy sokak számára egyengessük a Jézushoz vezető utat.
Testvérek! Időnként ajánlatos feltenni magunknak ezt a kérdést: Miért jött el Jézus? És én, aki számára a Szentlélek által világosan közölte jövetelének célját, a Szentlélek vezetésére figyelve mit „teszek” azért, hogy mások is hiteles forrásból megismerjék a megváltás örömhírét?
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Fotó: Magyar Kurír
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
