Assisi Szent Ferenc maga volt az imádság – Szentmisén kérték Szent Ferenc közbenjárását a püspöki székház kápolnájában  

Assisi Szent Ferenc közbenjárását kérve szentmisét mutatott be Palánki Ferenc megyéspüspök atya október 4-én a püspöki székház kápolnájában, amelyen részt vett Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya, a város római katolikus papsága, valamint a hivatal munkatársai.

Assisi Szent Ferenc élete Jézusra mutat, aki életünk ura, vezetője, irányítója és végcélja. Ferenc püspök a szentmisén néhány gondolatot osztott meg a jelenlévőkkel Szent Ferenc imája és az elhangzott szentírási szakaszok alapján.

 „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét, adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat!”
Püspök atya Szent Ferenc imádságával kezdte az elmélkedését, akiről Celanói Tamás életrajzíró azt írja, hogy ő

nem csupán imádkozó ember volt, hanem maga volt az imádság, vagyis az élete istendicsőítés volt. Az Istennel való kapcsolat volt a legfontosabb számára.

„Nekünk, ma élő keresztényeknek nagy veszély az életünkben, hogy a dolgok sűrűjében elfeledkezünk Istenről, az adott pillanat elhomályosítja a végtelent, a problémák, a nehézségek, a gondok elveszik a figyelmünket arról, hogy Isten nem csak evilági, hanem örök életet akar adni nekünk.
Erre tanít, figyelmeztet Szent Ferenc, aki észrevette Isten csodáját. Az ember arra van teremtve, hogy rácsodálkozzon és belekapcsolódjék a végtelenbe.”

Püspök atya az elhangzott evangéliumi szakaszból idézett, és úgy fogalmazott, hogy furcsa Jézusnak az a haragos megnyilvánulása, amikor azt mondja: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida!” (ld. Lk 10,13-16), mert nem vették észre Isten látogatását, életükben a csodákat.

„Isten ezt juttatja Jób eszébe is, amikor Jób a lázadásával Isten ellen fordulva beszél, és rádöbben arra, hogy hol van ő az Istenhez képest, kicsoda ő, hogy bírálja. »Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem, és hallgatok. Egyszer szóltam; bár azt is elhagytam volna!
Meg másodszor is. De többé nem teszem!«
(ld. Jób 38,1.12-21;40,3-5). De Isten útjai nem a mi útjaink. Milyen nagyszerű az, ha az ember erre rádöbben.

Szent Ferenc a megdöbbenés, a megdöbbentés embere. Rádöbbent arra, hogy Isten nemcsak evilági gazdagságot akar adni neki, hanem arra kéri, hogy mindent odaadva fogadja el azt a végtelen ajándékot, amit neki szán, és rajta keresztül a világnak.

Szent Ferenc 800 évvel ezelőtt kapta meg Krisztus sebeit, de több mint 800 éve tanít bennünket, hogy az életünk sebeit úgy hordozzuk, hogy azzal az evangéliumot tudjuk hirdetni, egyre inkább hasonlítva Jézushoz.

Szent Ferenc az imájában hitet, reményt és szeretetet, valamint értelmet és érzéket kér, hogy megtegye Isten szent és igaz parancsait.

Az értelemben van a tudás, az ismeretanyag, amely bennünk kell hogy legyen, hogy nap mint nap életfogytiglan tudjunk benne fejlődni. Ezt nevezzük hitbeni növekedésnek.
Ugyanígy legyen bennünk a hit érzéke is. Legyünk érzéki emberek az Isten jelenlétére, csodáira akár a teremtett világon keresztül, látva annak szépségét, de a másik emberen keresztül is megsejthetjük, megérezhetjük Isten jelenlétét. Így lehet a mi életünk, szolgálatunk, a hétköznapi dolgaink is istendicsőítéssé, vagyis imádsággá – fogalmazott a főpásztor, majd kérte Szent Ferenctől mindannyiunk számára, hogy járja ki nekünk azt, hogy a mi életünk is imádság legyen.

A szentmise végén dr. Krakomperger Zoltán általános helynök atya a jelenlévők nevében köszöntötte Ferenc püspök atyát névnapja alkalmából.
Gondolataiban a szent ferenci lelkület két összetevőjét említette, amelyről Ferenc püspök életében és feladatainak ellátása során tanúságot tesz. Zoltán atya megköszönte püspök atyának, hogy tanúságot tesz a létezés örömének könnyed megélésében, amely egyáltalán nem felelőtlenséget jelent, hanem ellenkezőleg, ez az embernek odabízása arra a dinamikára, amely a létezés örömében felfedezhető.

Továbbá Szent Ferenc nem állt ellen annak, hogy ő a szegény és alázatos Jézus Krisztushoz ne csak vonzódjon, hanem az ölébe essen minden élethelyzetben a megtérése után, és másokat is erre hívott meg: Legyetek a szegény és alázatos lelkületű Jézus Krisztuséi! 

„Lelkipásztorkodásod során homíliáidban hangsúlyos elem az, hogy a hitünk részvétel Jézus Krisztus életében. Ennek a kimeríthetetlen szépsége, jótékony hatása és sok-sok áldása kísérje püspöki szolgálatodat!
Isten éltessen Püspök Atya!

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye