Samassa József egri érsek azzal tette emlékezetessé pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját, hogy saját költségén templomot építtetett a Nyírség fővárosában. Mivel a templomszentelés napját augusztus 20-ára tűzte ki, így a helyi római katolikus egyházközség az államalapítás ünnepén templomának szentelésére is emlékezik, immár 120 éve.
A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház történetéről Illyés Gábor történész tartott előadást augusztus 20-án az ünnepi szentmisét követően. Az előadás írott változatát tesszük közzé. A szentmiséről szóló beszámolót ITT találjuk.
Már csak régi képeslapok őrzik a római katolikusok 1814-re felépült ótemplomának emlékét. A 900 főre méretezett templom a 20. század elejére már szűknek bizonyult a hívek befogadására, akiknek a lélekszáma erre az időre meghaladta a hatezer főt. Verzár István esperes-plébános vezetésével 1899-ben értekezletet tartottak a katolikusok, akik ekkor elhatározták, hogy új templomot emelnek. Döntésükről tájékoztatták az egri érseket, aki megbízta dr. Bodnár István egyházmegyei ügyvédet, hogy készítsen jelentést. Bodnár összegzésének lényege: „Templomunk jelenlegi állapota egy cseppet sem alkalmas arra, hogy a katolicizmus nimbuszát fenntartsa, vagy emelje városunkban.”
Három megoldási lehetőséget vázolt fel az érsek előtt: 1. a meglévő templom bővítése, 2. egy új, nagy templom építése és a régi elbontása, 3. a jelenlegi templom megtartása mellett egy második templom építése. Samassa a második javaslat mellett döntött, azzal a kiegészítéssel, hogy az új templomot saját költségén építteti meg.
A meglévő templom elbontását városrendezési szempont is indokolta, mivel ezáltal felszabadulna a város főtere, ezért a városi képviselő-testület elfogadta azt a javaslatot, mely az új templom helyéül a napi piac helyét javasolta. Ez az érsek tetszését is elnyerte, hiszen az új templom központi helyen épülne fel, így megköttetett a csereszerződés, amelyre a vármegye is rábólintott. Az új templom területének pontos kijelölésekor még arra is ügyeltek, hogy az a királyi törvényszék épületétől kellő távolságra legyen, így a harangozás és az orgonajáték nem fogja zavarni a hivatalnokok munkáját, valamint elegendő hely lesz a körmenetek megtartására is.
Samassa József egri érsek, miközben 1902. július 23-án Aachenben bemutatta aranymiséjét, Nyíregyházán a megbízásából Ferenczy Bertalan nagykállói prépost, egyházmegyei főesperes lerakta az új templom alapkövét. A munkálatok Nagy Virgil és Kommer József építészek tervei alapján, Godnautz Károly építőmester kivitelezésében, és Pisszer János építőmester műszaki vezetése mellett két éven át tartottak. Közben egy szomorú esemény rázta meg az egyházközséget, hiszen plébánosuk, Verzár István 1903. június 1-jén elhunyt. Utódául a főpásztor Petrovics Gyulát nevezte ki.
Samassa érsek 1904. május 30-án, teljes inkognitóban városunkba látogatott, hogy az építészek vezetésével megtekintse a már berendezett, felszentelésre váró templomot. Ekkor nyilatkozott a templomszentelés napjáról is, amelyet augusztus 15-ére vagy 20-ára tűzött ki. Később az utóbbi dátum mellett döntött.
Az ünnepségre augusztus 18-án érkezett a városba Párvy Sándor szepesi püspök az egri káptalan négy tagjával. Másnap a Miskolc felől vonattal jövő Samassa Józsefet Rakamazon fogadta és a vármegye nevében üdvözölte Szikszay Pál alispán, gróf Pongrácz Jenő pedig a katolikusok nevében köszöntötte. Rakamaztól feldíszített állomásokon haladt keresztül a vonat, amely este 6 óra 32 perckor érkezett Nyíregyházára. Dr. Jósa András így emlékezett erre a napra: „Nyíregyháza városa sohasem látott, de nem is fog látni olyan fejedelmi fogadtatást, amellyel a nagylelkű főpásztort nem csak a város, hanem a vármegyének színe-java méltán megtisztelte, és amilyenben itt koronás fők közül csak Mátyás király részesülhetett volna”. Hatalmas éljenzés fogadta az egri küldöttséget, amelynek vezérét Májerszky Béla polgármester üdvözölte. Az érsek válaszában a templom fontosságáról beszélt, és többek között kifejtette: „A templom, uraim, a vallásos erkölcsiség védőbástyája, és mint ilyen, védőbástyája egyszersmind a haza érdekeinek is”.
Szent István király ünnepén már hajnali 5 óra körül gyülekezett az ájtatoskodó nép az új templom előtti nagy téren, ahol egyházi énekeket zengedezett. Fél 7-kor az érsek teljes főpapi díszben kíséretével először a régi templomba vonult, majd onnan mentek át az új templomba elvégezni a templomszentelési szertartást, amely ¾ 10-ig tartott. Eközben mintegy tízezres sokaság várt a templomba való bebocsátásra, ami a 10-kor kezdődő szentmisére meg is történt.
A felszentelt templom első szentmiséjét Párvy Sándor szepesi püspök mutatta be. A mise végeztével a főpásztor áldást adott a népre, majd a papsággal együtt visszavonult a plébániára, ahol 12-től délután 3-ig fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Ezt követően a Korona szálló nagytermében 200 terítékű díszebédet adott az érsek. A város polgársága szeretete, tisztelete és hálája jeléül este 8 órakor fáklyás menettel tisztelgett Samassa előtt a szállásán, a dalárda szerenádot adott, dr. Kállay Rudolf főorvos pedig köszönetet mondott az új templomért.
Samassa másnap reggel a jelenlévő papság és a hívek nagy száma előtt csendes misét mondott, majd részt vett a ¾ 10-kor kezdődő szentmisén is, amelyet Petrovics Gyula plébános mutatott be az Úrnak. A mise után udvariassági látogatásokat tett a megye és a város elöljáróinál, majd este a város díszfogatán kikocsizott a Sóstóra. Augusztus 22-én, reggel távozott a városból.
A nyíregyházi templom felszentelése után éppen nyolc esztendővel, 1912. augusztus 20-án hunyt el a templomépíttető érsek Egerben. A város és az egyház vezetői részvéttáviratokat küldtek, melyeket utóda, Szmrecsányi Lajos köszönt meg ekképpen: „Azt a nagy lelket pedig, mely az Úrhoz szállott, azt a nagy szívet, mely a sírba hullt, őrizzék meg az elköltözötthöz méltó kegyeletben! Emléktemplomának ég felé magasló tornya minden nap újra idézze emlékezetökbe az ő teljes életével s még elhaló hangjával is hangsúlyozott intelmét, hogy az égieket keressük!”
Samassa nevét sokáig a templom bejárata melletti falba mélyített kis fülkében egy fekete márványlap latin nyelvű felirata őrizte, mígnem 2002 pünkösdjén e márványlap elé elhelyezték az érsek bronz mellszobrát, Tóth Sándor szobrászművész alkotását. Tíz évvel később, Samassa József bíboros (1873–1912) halálának 100. évfordulója alkalmából a Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyház keleti oldalához tartozó közterületet a város közgyűlése Samassa József térnek nevezte el.
Ilyés Gábor
történész
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
