Szentírási részek:
Olvasmány: Ter 3,9-15 Ősevangélium
Szentlecke: 2Kor 4,13-5,1 …Ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket.
Evangélium: Mk 3,20-35 Krisztus a sátán fejére tapos
Kedves Testvérek!
Az Egyház, miután a liturgiában elénk tárta az üdvtörténet teljes misztériumát, ezen a vasárnapon a „kígyó” fejének széttiprására hív meg minket.
Az olvasmányban az „ŐSEVANGÉLIUM” hangzott el. Az Isten keresi az engedetlensége miatt előle elrejtőzött embert: Hol vagy? Isten ma is keresi az embert, aki hallja ugyan Isten „lépteit”, de fél a vele való találkozástól, mert nem a Teremtő szándéka szerint bánik a teremtett világgal, és nem aszerint éli a saját életét sem. Advent első vasárnapjától Úrnapjáig a liturgikus ünnepeink jelenvalóvá tették számunkra, hogy az Isten hogyan keresett minket, hogyan bontotta ki számunkra az ősevangéliumban kimondott üzenetét. Mária által testvérünkké adta Szentfiát, aki a „kígyó fejére taposott”. Az Asszony Ivadéka széttiporta a kígyó fejét, a kereszten legyőzte a sátánt, megváltott bennünket, de nem kényszeríti ránk a Megváltást.
Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézusnak a gonosz fölötti hatalma megtapasztalása tömegeket vonz. Olyan sokan keresnek nála gyógyulást, a gonosz erőktől való szabadulást, hogy evésre sem marad ideje. Ennek láttán azok, akik nem hittek benne, azt a hírt terjesztették róla, hogy megzavarodott. Az írástudók pedig egyenesen azzal vádolták, hogy a gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus a sátánnak erre a támadására nem úgy reagál, hogy nem nyilatkozik, nem megsemmisítő csapást akar mérni a gonosz csatlósaira, hanem magához hívja őket, és példabeszédekben szólva nyújt nekik segítséget, hogy felismerjék a sátán taktikáját, elvegyék tőle „fegyverzetét”, és magukban „tiporják szét a fejét”, győzzék le a gonoszt. Mindezt tanítványai jelenlétében teszi, hogy felkészítse őket a gonosszal való küzdelemre, és arra, hogy másokat is meghívjanak a gonosz legyőzésére.
Mit jelent mindez ma a mi életünkben, az Egyház életében? Mária az Egyház anyja, az Egyház tagjai Jézus titokzatos testének tagjai. Az Ősevangéliumban szereplő Asszony az Egyház szimbóluma is, az Egyház mai ivadékai pedig az Egyház mai tagjai. Az Ősevangélium tehát nemcsak Jézus megváltó áldozatának megígérése, hanem az ő műve folytatásának, az Egyház ördögűző, gonosztól megszabadító küldetésének meghirdetése is.
Említettem, hogy Jézus nem kényszeríti ránk a megváltást. Megszerezte nekünk a lehetőséget, hogy legyőzzük, megkötözzük a sátánt, hogy szabaddá váljunk Isten szeretetének befogadására, hogy ne rejtőzzünk el az Isten elől, hogy ne félelemmel, hanem örömmel töltsön el az ő jelenléte. Akik élnek ezzel a lehetőséggel és Jézus mellett döntenek, akik az ő Egyházának élő tagjai, azokat úgy küldi, mint ahogyan őt küldte az Atya, hogy magukban – az ő erejével – széttiporva a kígyó fejét, másoknak is hitelesen fel tudják kínálni Jézus megváltó áldozatának elfogadását, a sátán feletti győzelem lehetőségét.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
