„Veszteséggel élünk ugyan, de a remény fényében járunk” címmel rendezték meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának IV. szakmai napját, a kórházlelkészi szolgálatok munkatársai, önkéntesei, katekéták, lelkipásztori munkatársak számára 2024. június 1-én, a debreceni Megtestesülés Plébánián.
A találkozóról szóló beszámolót ITT olvashatjuk.
A találkozó szentmisével kezdődött, amelyet dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános mutatott be. Az alábbiakban Zoltán atya elmélkedésének rövid kivonatát olvashatjuk:
Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai szentleckében világos meghívást kaptunk a Jézus Krisztus mértéke szerinti céltudatos növekedésünk elszánt folytatására: „Inkább járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej” (Ef 4,15).
Különféle növekedésről értesülünk a Szentírás olvasása közben.
Biológiai növekedés
Bír 16,22: Közben (Sámson) fején újra nőni kezdett a haj azután, hogy lenyírták.
A vallási, társadalmi és politikai romlottság növekedése
Oz 13,15: Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél, feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét.
A gonoszság növekedése
Dán, 12,4: Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog.
Életkori és jellembeli növekedés
Lk 1,80: A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.
Lk 2,40: A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.
Lk 2,52: Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.
Növekedés az Istentől kapott küldetés belátásában
Jn 3,30: Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.
Növekedés hitben
Lk 17,5: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet.
Növekedés egyházalkotásban
ApCsel 2,47: Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.
ApCsel 9,31: Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.
Ef 4,16: Ő (a Fő) az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
Akarja-e vállalni a ma élő ember, a homo sapiens a növekedésében visszatartó külső és belső visszahúzó erők legyőzésével járó erőfeszítéseket?
A homo sapiens önmagának elég, önmagába bezárt ember. Emil Brunner, zürichi professzor egyszer a homo sapienst így jellemezte: földbe gyökeredzett ember. Befelé, lefelé, az élet felé begyökeredzett. Ahogy mi magyarok mondjuk: két lábbal áll a földön, de csak a földön. Számára csak ez a dimenzió létezik. Itt él, örül, sír, küzd, itt jó vagy gonosz, itt harcol, könyököl becsületesen vagy becstelenül; itt él, hogy dolgozzék, és dolgozik, hogy élhessen; itt szaporodik, szeret, üt, gyűlöl, vagy itt bocsát meg. A végén az élete egy kötőjel egy síremléken, két évszám között.
A homo sapiens igen gyakran rezignált ember is, magyarán: beletörődő, elfásult, reményvesztett ember.
A legtöbb ember önmaga nívója alatt él. Több telne tőled is, tőlem is. Amíg homo sapiens vagyok, bezárt ember vagyok: az én könyököm, az én hasam, az én kenyerem, az én gyerekem, ütök, ha ütni kell, marok, ha marni kell, lopok, ha lopni kell, hazudok, ha hazudni kell – a saját nívóm alatt élek. Pedig még homo sapiensként is több telne tőlünk, ennél különbek lehetnénk.
Mi szükséges ahhoz, hogy ebből az emberből más ember legyen? Jézus növekedést biztosító bánásmódjának akarása és igenlése.
Mi jellemzi Jézus érintkezési stílusát az emberekkel? Olyan valóságként közvetíti az embereknek – akikkel találkozik – az Istent, mint aki önmagukra ébreszti őket, föltárja előttük sajátságos lehetőségeiket. Nincs többé arra szükségük, hogy mások „árán” legyenek nagyok! Jézus Istent adja az embereknek, s vele a lehetőséget, hogy Isten képmásaivá váljanak. Más szóval: Jók lehetnek másokhoz, amint az Isten is jó hozzájuk!
- Honnan veszi Jézus azt a csodálatos erőt, ami Zakeusnak visszaadja a „reményt és jövőt” (Jer 29,32)?
- Miért mondhatja a tetten ért házasságtörő asszonynak: „Senki sem ítélt el? … Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11)?
- Vagy hogyan mondhatja a béna kezű embernek: „Állj középre!” (Mk 3,3)? S hogy „a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27)?
Amikor feltesszük ezeket a kérdéseket, láthatóvá válik Jézus titka: Teljesen elfogadja őt Isten mint szeretett Fiát, s az Atya ezen szeretetéből forrásozik Jézus szabadsága, mellyel másokat megszabadít. Így érezteti másokkal, hogy Isten elfogadja és szereti őket, minden gyarlóságuk ellenére.
Társadalmunkban sokféleképpen tapasztaljuk az ember lélekfonnyasztó és kapcsolatrendszerét megnyomorító elidegenedését Istentől, felebarátjától és önmagától. Ennek hátterén tartalmilag is meghatározhatjuk, hogy mire küldi Jézus a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata IV. Szakmai Napjának résztvevőit: az átmenetet elősegítő cselekvésre az árucikk létformából és a személyes létmódba.
| átmenet | |
| az árucikk létformából | a személyes létformába |
| dologszerű élet: amit csinálsz, annyit érsz, birtoklás, felhalmozás ,elszigetelődés, függőség a dolgoktól | személyes életértéked: az, aki vagy, létezés, függetlenség a javaktól, szeretet, egyszerű élet |
| dologszerű érzésvilág: hűvösség, keménység, sebezhetetlenség, félelem/fenyegetés | személyes érzésvilág gyengédség, együttérzés, sebezhetőség, ne félj! |
| dologszerű viselkedés: erőszak, manipuláció, „valamit valamiért” kapcsolat, mások fölötti uralom, bosszú, büntetés, védekezés, követelés, versengés, visszatartás, az élet leértékelése | személyes viselkedés: béke, a szabadság tisztelete, tékozló szeretet, a gyengeség elfogadása, megbocsátás, gyógyítás, védtelenség, meghívás, osztozás, adás/odaadás, a legkisebbek felmagasztalása |
A másik személyét feltétel nélkül elismerő szeretet az ember legmagasztosabb lehetősége. Ezért élt Jézus, ezért adta életét, és rendelte a szentségeket. E célból adta az Egyházat és benne a hazai Kórházlelkészi Szolgálatok hálózatát mint olyan evangéliumi személyességmentő környezetet, ahol egy szívvel-lélekkel erre törekszenek a munkatársak és önkéntes segítőik.
Csak a személyes létmódban növekedni akaró embereknek van jövőjük a földön, és a teremtett világnak is csak az ilyen, a homo sapiens ember tulajdonságait a krisztusi jellemgazdagság irányába felülmúló emberek által lehet jövője. Ők nem sajnáltatják magukat a megadó rezignációban, mert evangéliumi küldetésüket szüntelen növekedésben töltik be: a szakértelemben, önmaguk, a világ és mások értésében, megértésben és krisztusi emberségükben.
Fotó: Geréné Monika
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
