Az Oltáriszentség ünnepén, június 2-án, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban ünnepelt az egyházközség lelkipásztoraival, Dobos Andrással, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektorával, papnövedékekkel, az elsőáldozókkal, hívekkel.
A társszékesegyházban ezen a napon nemcsak az egyházközség hívei ünnepelnek együtt, hanem a város katolikus híveinek többi közössége is csatlakozik, így a szentmisén és a szokásos útvonalon megtartott belvárosi körmeneten közel ezer ember vesz részt, és tesz együtt tanúságot örömükről, Jézus Krisztusba vetett hitükről. Ezen az ünnepen a hagyomány szerint az idén elsőáldozó gyermekek is részt vesznek, és az úrnapi körmeneten virágszirmot szórnak az Eucharisztia elé.
Az ünnep szentségi áldással zárult.
Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök homíliáját olvashatjuk:
Új és örök szövetséget ünneplünk. Az ószövetségi olvasmányban (Kiv 24,3-8) Mózes szövetségéről hallottunk. Isten keresi a bűnbe esett embert, és szövetséget akar kötni vele. Azt akarja, hogy közösségben legyünk vele, válaszoljunk az ő szeretetére.
A magyar nyelv a szövet szóból származtatja a szövetséget. Ami egy szövet, azt csak tépni lehet, nem válik szét. Isten ilyen kapcsolatban akar lenni velünk,
és ezért fölajánlja Mózesnek, a választott népnek, hogy ha megtartják a parancsokat, akkor ilyen szövetségben lesznek vele. Ennek a jele volt az állatok, a bakok vére, de ezt is megszegte az ember.
Aztán jött Jézus, aki már nem a bakok, a borjak vére árán, hanem saját vére árán kötött új és örök szövetséget az emberrel (ld. Zsid 9,11-15). Ezt a szövetséget ünnepeljük a mai napon, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus drága szent vére árán lettünk megváltva, és megnyílt számunkra az Istennel való szeretetkapcsolat lehetősége, teljessége.
Az Oltáriszentséget ünnepeljük. A mai ember, talán mi magunk is elveszítettük az érzékünket a szent iránt. Már ritkán mondjuk, hogy szentostya, szentáldozás, szentmise, szentgyónás, helyette csak az ostya, áldozás, mise, gyónás szavakat használjuk. Elhagyjuk azt, hogy: szent, pedig azon van a hangsúly, mert mindaz, ami Istenhez tartozik, az a szent.
A papság ünnepén, A mi Urunk, Jézus Krisztus, az örök Főpap ünnepén megtartott papi rekollekción egyik barátom, Molnár József László digitális kommunikátor, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács tagja tartott előadást a mesterséges intelligenciáról. Az előadó elmondta, hogy mesterséges intelligencia nem intelligencia, mert az intelligencia az emberhez, a személyhez tartozik.
Van, akinek nagyon magas a mentális, értelmi intelligenciája, de az érzelmekkel, az emberi kapcsolatokkal nem tud bánni, ezért kitalálták az érzelmi intelligencia szót is. De ez még mindig kevés volt, ezért megalkották a társadalmi intelligencia kifejezést, amely az emberi kapcsolatokban való helytállást mutatja.
De senki nem beszél a spirituális, a lelki intelligenciáról, a transzcendens intelligenciáról, vagyis arról, hogy az ember mennyire tud kapcsolatban lenni Istennel, a természetfölötti dolgokkal, és hogy milyen érzékünk van Istenhez, a szenthez.
Ettől leszünk mi igazán emberek, hogy az életünk, a létünk túlmutat saját magunkon, a földi kereteinken. Ezért nagyon fontos, hogy legyen érzékünk arra, hogy szentnek nevezzük azt, ami szent, és hogy az Oltáriszentség Jézus Krisztus valóságos jelenléte számunkra. Ezért ünnepeljük, hódolunk előtte, szemléljük annak valóságát, hogy velünk az Isten. Új és örök szövetséget akar velünk kötni, hogy az isteni életet táplálja bennünk. Ezért maradt itt, és úgy ment föl a mennybe, hogy rábízta a tanítványokra ezt a nagy titkot.
A szentmisében elhangzik: „Íme, hitünk szent titka”, szent misztériuma. Nem tudjuk felfogni, hogyan lehetséges ez, csak élvezzük a hatását, és megnyitjuk előtte a szívünket. Befogadjuk a kegyelmet, amit adni akar nekünk, hogy legyen érzékünk az Istennel való kapcsolatra, és tudjunk odafigyelni azokra a belső útmutatásokra, amit a Szentlélek által kapunk.
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” – mondta Jézus a tanítványainak. Milyen érdekes, hogy arról nincs szó, hogy pünkösd előtt ünnepelték volna a kenyértörést, de utána először házaknál ünnepelték a kenyértörést, vagyis a szentmisét.
Mi is ünnepeljük azt, hogy Jézus nekünk adja magát. Nem valamit akart adni, nem egy emléktárgyat, emlékeztetőt, hanem saját magát, hogy az ő élete a Szentlélek által bennünk is legyen, és így örök életünk legyen.
Az Eucharisztiát vinculum caritatis-nak, vagyis a szeretet kötelékének, az élet kenyerének is nevezik, aki táplál bennünket. Az Eucharisztia hálaadást is jelent.
Hálát adunk Istennek, aki elküldte Fiát, hogy táplálja bennünk az isteni örök életet, és hogy velünk van minden nap örökkön örökké – zárta homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.
Fotó: Kardos György
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
