Májusban is javaslom, a bevezető titkok alapján készített saját ima reggelenkénti elmondását.
Uram, Szent Lelkeddel világosítsd meg értelmemet, hogy szenvedésed fényében felismerjem a magam és szeretteim szenvedésének értelmét. Erősítsd emlékezetemet, hogy a te szenvedésed és főleg kereszthalálod emléke soha ne halványuljon el számomra. Végül tökéletesítsd akaratomat, hogy az egyre inkább összhangban legyen a te akaratoddal. Ámen.
Ebben a hónapban – a keresztet vivő Krisztust szemlélve – imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. … Jézus, aki érettünk a keresztet hordozta (Mt 27,31-32; Mk 15,20-21; Lk 23,26-32; Jn 19,17)
Jézus kereszthordozása valójában az ő keresztútja. Javaslom, hogy május hónapban legalább egy pénteki napon, az Imaszövetség minden tagja – vagy egyénileg, vagy a plébániai közösségben – a keresztutat végigjárva végezze el a tized rózsafüzért. Aki pedig elzarándokol a csíksomlyói búcsúra, a Jézus hágóján menjen fel a szentmisére. Bevezetésként végezze el a Miatyánkot, majd egy-egy Üdvözlégy Máriát a következő (1-10.) állomásoknál. A titok helyén mindig az adott állomásról végezzen egy rövid elmélkedést. A 11-14. állomások előtt csendesen elhaladva (ezek már nem ehhez a tizedhez tartoznak), ajánlja fel a hágón való feljutás fáradságát az Imaszövetség szándékára, papi és szerzetesi hivatásokért.
Elmélkedés
Mindig mély érzelmeket vált ki belőlem, amikor nagyszombat éjjel a Teremtés könyvéből olvassuk Izsák feláldozásának történetét. Főleg az a rész, amikor Ábrahám már visszaküldi a szolgákat és a szamarat, és csak a fiával kettesben megy föl a hegyre. A fát, amelyen majd feláldozni készül a fiát, felteszi Izsák vállára, és a fiú azt kérdezi, hogy hol az áldozati állat? Ebben a történetben Ábrahám Isten iránti szeretete próbáltatik ki. Elképzelem, hogy a fát vállán vivő fiú mellett ballagó apa szívében milyen gondolatok forrongnak…
Ez a kép, most egy másik képbe úszik át – Izsák helyében Jézust látom, aki nem tűzrevaló fát visz a vállán az égő áldozathoz, hanem a keresztet, amelyen ő lesz áldozattá. Olyan áldozattá, amely az Atya szeretetét „igazolja” gyermekei iránt. Jézus az Atya nevében jött, és most az Atya nevében viszi a keresztet is. Nem mellette „ballag” az Atya, hanem a Fiúban, és ő az Atyában. Vajon milyen gondolatot forgat most a Szívében a Szentháromság? Teljes szeretettel magába fogadja a Fiú magára vett emberi testét! Ezért mondta Jézus szenvedéstörténetének kezdetén: Eljött az óra. Most dicsőül meg az Emberfia…
Most odaszegődök a keresztet hordozó Jézus mellé, akiről tudom, hogy feltámadt és az Atya dicsőségében él, és engedem, hogy megnyissa értelmemet, hogy megértsem az írásokat. Mit akart nekem mondani, amikor azt mondta, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen. Kereszthalála és föltámadása előtt én sem értettem volna ezeket a szavakat. Főleg a keresztet, hisz az a legelvetemültebb bűnösök legkegyetlenebb kivégző eszköze volt. De miután ezt a kivégzőeszközt Jézus az ő megváltó áldozatának oltárává tette, amelyen önmagát feláldozva igazolta a mennyei Atya irántunk való szeretetét – most már értem, hogy csak akkor követhetem őt, akkor lehetek a tanítványa, ha nem kivégezni akarom a bűnöst, hanem életem árán is a megmentésére törekszem.
Olyan papokért és olyan Egyházért imádkozunk ebben a hónapban, akik által, és amelyben beteljesül az Írás: „Ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké” (Iz 2,4). Olyan Egyházért imádkozzunk, amelynek minden tagja azon fáradozik, hogy a legkegyetlenebb pusztító fegyvereket az irgalmas szeretet kohójában „megolvasztva” a béke és az élet szolgálatára alkalmas eszközökké formálja. Ahogyan Jézus a legkegyetlenebb kivégzőeszközt tette áldozati oltárrá.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
