Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 50,4-7 – Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek…
Szentlecke: Fil 2,6-11 – Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig…
Evangélium: Mk 14,1-15,47 – Márk passió
Kedves Testvérek!
A virágvasárnapi liturgia a húsvéti misztérium ünneplésének mintája. Jézus a zsidók húsvéti ünnepére jön Jeruzsálembe, de tudja, hogy ez egy új húsvét lesz. Kereszthalálával most fogja megpecsételni Isten új szövetségét az ő népével. Az ő áldozati oltárhoz való vonulását jelenítettük meg a barkaágakkal való bevonulással. Jó, ha tudatosítjuk ezt minden alkalommal, amikor szentmisére jövünk. Az otthoni felkészülésünk, az út, amit a templomig megteszünk, ez a mi „virágvasárnapi” bevonulásunk.
A szentírási részek a szenvedő szolgát, a kereszthalálig engedelmes Jézust, az ő szenvedéstörténetét tárták elénk. De ezeknek nemcsak hallgatói voltunk, hanem szereplői is. Szereposztásban olvastuk vagy énekeltük a Passiót, remélhetőleg nemcsak gépiesen, hanem átéléssel, azaz vele éltük át szenvedésének történetét, ő pedig ilyen módon, ma bennünk és velünk folytatta megváltó művét. Így érkeztünk az áldozati oltárhoz, ahol önmagát, a már megdicsőült önmagát adja nekünk és adja bennünk ennek a világnak a megszentelésére, üdvösségére. A szentmisén való részvételünk tehát elsősorban nem a harmadik parancs teljesítése, hanem Jézus megváltó művének folytatása, az ő húsvéti misztériumának jelenvalóvá tétele itt és most. Engedelmeskedve Jézus végrendeletének: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
