Szentírási részek: Olvasmány: Jer 31,31-34 – Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom.
Szentlecke: Zsid 5,7-9 – Jézus örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.
Evangélium: Jn 12,20-33 – Ha a búzaszem nem hull a földbe, egyedül marad…
Kedves Testvérek!
A nagyböjti idő az Istennel való kapcsolat, a vele való szövetség előkészítésének ideje a hittanulók számára, és e kapcsolat, a vele való szövetség megújításának ideje a vele való szövetségben élők számára. A mai szentírási részek úgy nyújtanak ehhez segítséget, hogy bemutatják Isten szövetségtervét. Úgy is tekinthetünk ezekre a szentírási részekre, mint Isten szerződéstervezetére, amit elénk tárt, hogy tanulmányozzuk, és ha elfogadjuk, váltsuk életté, legyünk az Ő örök szövetségének részesei.
Az olvasmányban Jeremiás próféta által maga az Úr mondja: Napok jönnek, amikor új szövetséget kötök. Ezeknek a napoknak a megünnepléséhez közeledünk, amikor az Isten megkötötte ezt az új szövetséget. Ezekben a napokban nekünk is a bensőnkbe akarja adni és a szívünkbe akarja írni törvényeit. Nem azt várja tőlünk, hogy az elhangzott szentírási részeket mint szerződést nyomtassuk ki és írjuk alá, hanem arra vágyik, hogy a bensőnkbe fogadjuk be és a szívünkbe írhassa be törvényeit, hogy elfogadva megbocsátó szeretetét, mint szerető Atyánkat ismerjük meg őt.
Az evangéliumban azt a Jézust láthattuk és hallhattuk, aki azért érkezett Jeruzsálembe, hogy megkösse velünk azt az új szövetséget, amiről Jeremiás által szólt az Úr. A görög zarándokok látni szeretnék őt, de ő most már nem azt a csodatevő és hatalommal tanító Jézust akarja „megmutatni”, akit látni szeretnének, hanem a bensőnkbe akar belépni és a szívünkbe akarja beírni magát. Ennek az órája jött el, hogy megdicsőüljön az Emberfia. De hogyan történik ez a megdicsőülés? Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok termést hoz… Sok termést hozó haláláról beszél, miközben megrendül a lelke. A valóságos emberré lett Fiú szabadulni szeretne ettől az órától, de éppen ezért az óráért jött. A kereszten fölmagasztalt Fiú ráteszi a pecsétet az Újszövetségre, amely immár nemcsak a küzdő és szenvedő Egyházé, hanem a megdicsőült Egyházé is, új és örök szövetség. Az ebben a világban a szeretetből elvesztett élet sok termést érlel az örök életre.
A szentleckében elhangzott Zsidókhoz írt levélrészlet arra sürget minket, hogy a földi életben elszenvedett búzamagsors, ha könnyek közötti imára is indít, bizalommal tekintsünk az értünk megfeszített és megdicsőült Krisztusra, aki minket is meg tud menteni az örök haláltól, mert ő hűséges ahhoz a szövetséghez, amit az Atya nevében számunkra, megváltó kereszthalálának pecsétjével látott el. És sürget arra is, hogy ennek a bensőnkbe adott, szívünkbe írt törvénynek engedelmeskedve az üdvösség útján maradjunk, és sokakkal megtapasztaltassuk Jézus mindenkit magához vonzó szeretetét. Így hozzon az e világban szeretetből elvesztett életünk bőséges termést az örök életben.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Fotó: Both Balázs, (Budapest legrégebbi kálváriája)
A fotón látható: szövetség Máriával, Jánossal és a jobb latorral
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
