A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén szolgáló kántorok, énekvezetők nagyböjti lelkinapra érkeztek március 2-án Debrecenbe, az Egyházmegyei Kateketikai Központba.
A jelenlévőket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nevében dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, plébános köszöntötte, majd Dobos Mihály kántor, egyházzenész (Debrecen, Szent Anna-székesegyház) és Náray Máté kántor, egyházzenész (Debrecen, Megtestesülés-templom) tartottak szakmai előadást a jelenlévőknek.
„Amikor a kántorok, énekvezetők keresik a helyüket Isten nagy családjában, az egyházban, akkor új felfedezéseket tehetnek. Mindnyájan Isten népét alkotjuk, amely a legerőteljesebben akkor válik nyilvánvalóvá, ha az oltár köré összegyülekezik, hogy megváltását ünnepelje és bemutassa az új és örök szövetség áldozatát. Ennek eszményi megvalósulása az, ha egy részegyház vezetője, a püspök is jelen van a papságával, illetve a hívek egész közösségével.
Isten népe hierarchikusan rendezett közösség, ebben a közösségben a kántorok, az énekvezetők valódi liturgikus szolgálatot látnak el, megbízatásukat az egyháztól kapták, hogy a szolgálat zenei részét megfelelő lelkülettel és szakértelemmel lássák el” – kezdte köszöntő gondolatait Krakomperger Zoltán atya, majd azon normákra is rámutatott, amelyek segítik, hogy a kántorok, énekvezetők liturgikus szolgálata megvalósulhasson.
Normaként említette a tanulékonyságot, amely vonatkozik a hitbeli, valamint a szakmai: az ének zenei tanulékonyságra. Ezzel párosul az alázat lelkülete, ami azt jelenti, hogy tudatában vagyok képességeimnek, érzékelem a határaimat, felmérem lehetőségeimet, és talentumaimat nem rejtem véka alá.
Zoltán atya azt is hangsúlyozta, hogy a kántor Istent és az ő nagy családját, a hívek alkotta egyházat szolgálja. Tehát ez a szolgálat nem önmegvalósítást jelent. Isten szolgálatát úgy lehet valóra váltani a kántoroknak, ha a lelkület és a liturgikus ének-zenei szakértelem legjavát szólaltatják meg éppúgy az énekvezetéssel, mint a személyes énekléssel, hangszerjátékkal.
Helynök atya következő normaként említette annak megvalósulását, hogy a kántorok, az énekvezetők tevékeny részvételre segítik a híveket a liturgián és a szent cselekményekben, hogy azok ne csak hallgassák a kántor és énekvezető énekét, hanem vele együtt énekeljenek.
Továbbá Isten népének javát azzal is gyarapítják, amikor a híveknek újabb liturgikus énekeket tanítanak megfelelő ütemezéssel, fokozatosan és türelemmel.
Zoltán atya azt is kiemelte, hogy fontos a hangszer alapos ismerete, amelyet a kántor használ Isten dicsőítésére. Ez azt feltételezi, hogy a hangszer lelkét is engedi felszabadulni, valamint a hívek közösségének a lelkét is a játékával, éneklésével.
Végül Zoltán atya köszöntötte a jelenlévők között a legidősebb, a 70 éves Répási Borbála hajdúszoboszlói kántort, valamint a legfiatalabb, a 13 éves Papi Kristóf fényeslitkei kántort.
Az előadásokat követően a lelkinap a Szent Anna-székesegyházban bűnbánati liturgiával folytatódott, amelyet Krakomperger Zoltán atya vezetett. A bűnbánati liturgián gyónásra is volt lehetőség.
A program ebéddel zárult, majd Zoltán atya a székesegyház emeleti termeiben lévő Őseink hite állandó kiállítás megtekintésére invitálta a jelenlévőket.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
