A Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda hagyományaihoz híven, nagyböjt kezdetén Heidelsperger István püspöki helynök, plébános, iskolalelkész lelki útmutatással látja el az intézmény közösségét.
Az alábbiakban dr. Bálint Albertné pedagógus írását olvashatjuk.
Heidelsperger István atya hamvazószerdán a szentmise homíliájában először a nagyböjt jelentőségéről, majd az idő kétarcúságáról beszélt. „A nagyböjt szimbolikus cselekedete, hogy hamut áldunk meg és a bűnbánat jeleként megjelöljük vele a homlokunkat. Ezzel a cselekedettel emberi létünk végességét idézzük fel, húsvétra készülődve ezt a végességet tudatosítjuk magunkban. Egyikünk sem tudhatja, mikor ér véget földi létünk, mennyi a ránk kiszabott, földi értelemben vett idő.
Az idő egyszerre kétarcú, hiszen időnk egyszerre véges, mégis végtelen.
Az ember élete az Istenben van elrejtve, hiszen a keresztény hit szerint a földi élet végével kezdődik el számunkra a végtelen létezés ideje. Ha az idő kettősségét próbáljuk megfogni, elég, ha egy iskolai évre gondolunk. Egyszerre látszik az idő nagyon lassúnak és hihetetlen gyorsnak, végtelennek.”
„Ha megkérdeznénk egy diáktól, mi történt vele az elmúlt évben, jó eséllyel a válasz csupán annyi lenne, hogy: semmi. Miért érezzük az egy év alatt végbemenő sok történést mégis semminek?” – tette fel a kérdést István atya. „Egyrészt, mert minden nap egyformának tűnik. Másik oka, hogy sokszor másra számítunk, mást várunk, mint ami történik velünk. Jobbra számítunk. Miért? Mert nekünk, embereknek mindig különös elvárásaink vannak. Mindig valami más legyen, valami fontos esemény legyen, ami végre kimozdítja természetes menetéből az életünket.”
Ezután a diákokhoz fordult: „Mit vársz a holnaptól? Mi az, amit elvársz a holnaptól? Mi az, amit elvársz az emberektől?” – tette fel a hallgatóságnak a kérdést helynök atya.
„Az ember természetes igénye, hogy elvárja a többi embertől, hogy tiszteljék, rend legyen körülötte, szeressék, becsüljék, felnézzenek rá, legyen boldogság, legyen öröm körülötte. Amikor azt érezzük, hogy velünk soha semmi nem történik, gyakran válunk agresszívvé, mert a semmi mindig agresszívvé tesz, a dühöt pedig ki máson vezetné le az ember, mint a mellette lévőn. Mindig a másikon. Soha nem az erősebben, mindig csak a gyengébben. Mindenhol rengeteg dühös embert találunk a világban. Ez a jelen lévő düh megmutatkozik szóban, tettben, csúnya beszédben, káromkodásban. A nagyböjti időszakban mindannyian szembesülünk ezzel a bizonyos semmivel. Mégis ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy gyakorolni kezdjük a krisztusi szeretetet, és kezeljük helyesen a bennünk is megjelenő agressziót” – figyelmeztetett mindannyiunkat a püspöki helynök.
„Ez a nagyböjti időszak az, amikor nem akarom mindenáron a másik felett érvényesíteni az erőmet. A nagyböjt a tudatos figyelem ideje, még tudatosabban figyelek magamra és rád. Itt az idő, hogy Krisztus útján járva felismerjem, mi a helyes cselekedet, mi a helyes beszéd. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha az alap dolgokra figyelünk” – emelte ki a lelkivezető.
„Köszönök és megköszönök. Köszönök, ezzel kifejezem az örömömet, hogy vagyok és hogy vagy! Megköszönöm azt, hogy vagyok – elsősorban a szüleimnek – mindazt, amit nap mint nap tőlük kapok, a mérhetetlen sok szeretetet, törődést. Sajnos ezt felejtjük el leggyakrabban megköszönni! Köszönöm mindenkinek, hogy találkoztam velük, hogy itt vagyunk egymás számára.”
„A nagyböjti időszak alkalmat ad arra, hogy figyeljük meg elvárásainkat is. Amit elvárok másoktól, azt én megadom-e nekik? Ha hibázom, tudom-e azt mondani, hogy én vagyok a felelős, én tettem. Én voltam hanyag, én voltam kényelmes, én voltam rendetlen és én voltam lusta. A felelősséget másra áthárítani nagyon könnyű, a legkönnyebb. De felelősséget vállalni tetteinkért, az már keresztényi feladat.”
István atya zárógondolataiban közvetlenül a gyerekekhez szólt. „A nagyböjti időszakban tegyünk valami jót!
Rajtad múlik, hogy az osztályod milyen, az iskolád milyen. Legyen ez a jelmondatunk: „A jót fokozva, a rosszat csökkentve.”
Mert bizony mindkettő megvan bennünk. Ezzel a jelmondattal azonban biztosan nyertesei leszünk a nagyböjti időszaknak. Nyertese leszel te, és nyertese leszek én is” – fejezte be elmélkedését Heidelsperger István püspöki helynök atya.
Az elmélkedést követően hamuáldással majd hamvazkodással folytatódott a szentmise.
Dr. Bálint Albertné
Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
