„Egy az Úr, egy a hit” címmel ökumenikus kamarakiállítás nyílt Debrecenben, a Déri Múzeum dísztermében

Előadás és kamarakiállítás sorozat indult a Cívisek világa állandó helytörténeti kiállításához kapcsolódóan ősszel a Déri Múzeumban. Ennek keretében és a kölcsönös megértés és elfogadás jegyében november 24-én „Egy az Úr, egy a hit” címmel egy újabb kamarakiállítást nyitottak meg a múzeum dísztermében. 

A kamarakiállítás a református kistemplomot és a Szent Anna-székesegyházat, valamint a katolikus és református együttélés első századában használt liturgikus tárgyakat mutatja be. A Cívisek világa terében látható tárgyak, fotók és dokumentumok a Debreceni Református Egyházmegye és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gyűjteményes anyagából valók.

A kiállítás megnyitóján dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, a Szent Anna-székesegyház plébánosa a tárlat „Egy az Úr, egy a hit” (Ef 4,5) jelmondatáról fejtette ki gondolatait.
Szent Pál apostol atyailag buzdítja olvasóit, hogy keresztény hitükhöz méltóan éljenek. A jelmondat szövegkörnyezete így hangzik: „Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van” (Ef 4,3-6).

Zoltán atya kifejtette, hogy ennek a felsorolásnak fordított sorrendű, szentháromsági felépítését ismerhetjük fel. A Lélek; az Úr, aki a Fiú, Krisztus; és Isten, az Atya, azaz az efezusiak egyházalkotásának eredete, mintaképe és célképe a szentháromsági személyek teljes és megbonthatatlan egysége.

A jelmondat első tagja: Egy az Úr, beépül a Szentháromság egy Isten újszövetségi népének tanításába. A keresztény élet központja már az ősegyházban a Jézus a Krisztus hitvallás mellett a Jézus az Úr hitvallás, mely döntő jelentőséget kapott. Azzal fejezte ki Jézus Krisztus felmagasztalását és a felmagasztalása révén kapott uralkodói méltóságát, isteni hatalmát, hogy őt Úrnak vallják a húsvét utáni újszövetséget követő teológiai reflexiók. /…/

A jelmondatában megtalálhatjuk az egy a hit vallomástételt. A református és katolikus keresztények hite számos pontos közös. Ezek közül az egyik, hogy a Bibliában tanúsított teológiai hit az embernek Isten igéjére adott válasza. Ezek közül fontos meglátni, hogy a válaszadás a kegyelem műve, és egyben a válaszoló ember szabad elhatározása. /…/

Az „Egy az Úr, egy a hit” teológiai imperatívus a református-katolikus együttélés első évszázadában – amelyről a kiállítás szól –, azt a követelményt támasztotta itteni elődeinkkel szemben, hogy itt, Debrecenben az egy Úrba, Jézus Krisztusba vetett hitüktől ösztönözve gyarapítsák vallási, kulturális, tudományos és gazdasági értékeiket, és úgy munkálkodjanak a közjó érdekében, hogy az mindenben megfeleljen Isten terveinek.

Ebben a városban a felekezeti polémia elhúzódó korszakának befejezése után a példaértékű református-katolikus együttélés és együttmunkálkodás korában az „Egy az Úr, egy a hit”kiállítási jelmondat és teológiai imperativus velünk szemben támasztott első követelménye, hogy elismerjük és értékeljük mindazokat a Krisztustól való, ezért az ő egyetlen egyházához tartozó ajándékokat, amelyek a közös örökségből erednek, és különvált testvéreinknél is megtalálhatók. A második követelmény, hogy a hitet a maga teljességében valljuk, hogy egészen beépüljünk az üdvösség intézményébe, ahogyan ezt Krisztus akarta. Végül, hogy tökéletesen egyek legyünk az Eucharisztikus közösségben.

Zoltán atya megköszönte a múzeum munkatársainak azt a színvonalas munkát, amelyet nagy igényességgel és hozzáértéssel végeztek. A látogatóknak pedig azt kívánta, hogy a minden ember életében jelenlévő és cselekvő „egy Úr„, az „egy hit” igazságának szelíd vonzásával, rácsodálkozásra késztető szépségével és elsajátítására meghívó jóságával gazdagítsa emberségünket és értékgyarapító együttélésünket.

Zsoldos Tibor, a Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntő gondolataiban visszatekintett azokra a történelmi időkre, amikor a markánsan különböző katolikus és református felekezetek a múltban elég sok konfliktusba kerültek egymással. A lelkipásztor a kiállítás kapcsán döbbent rá, hogy a két templom és közössége történetében a 18-19. században érdekes módon párhuzamos események zajlottak templomok építésében, a külső és belső tér alakításában, a liturgikus eszközök összegyűjtésében. Ezen hasonlóságok mellett rácsodálkozott kiemelten a 18. századi monstranciára, hogy milyen gyönyörűen, időt, energiát, pénzt nem sajnálva az készült el az. Az ember Istennek a legszebbet, legdrágábbat, időt, energiát nem kímélve, a legapróbb részletekig is odafigyelve alkotta meg e monstranciát. Zsoldos Tibor hozzátette, hogy a katedrálisok építésénél a törés akkor következett be, amikor a szobrászok a külső homlokzatokon elhelyezett szobroknak csak a látható részét formázták meg, a fal felé eső részét pedig egyáltalán nem. Ebben az Istenhez való elkötelezettség sérült.

A kiállított tárgyakban az Istennek való igazi odaszánás látható. Ebből az következik, hogy azon történelmi korszakok, amelyeket a kiállítás áttekint, válságokkal, történelmi megrázkódásokkal teli korszakok voltak, de a teljes, Istenre hagyatkozó hit még ezeken is átsegítette az embert. Minél inkább Istenre hagyatkozik az ember, a közösség, annál inkább nyit a másik felekezetre is, annak az értékeire. Megtartja saját hite igazságait, de folyamatosan gazdagodik a másik értékei által.

A Cívisek világa kiállításban látható tárgyakat a helyszínen bemutatta: dr. P. Szalay Emőke, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának muzeológusa, Somogyi Péter, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Könyv- és Levéltára igazgatója, valamint  a Kávézóban látható dokumentumokat és fotókat dr. Veress Dániel, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának muzeológusa mutatta be.

A kiállítás megnyitóját egy kerekasztal beszélgetés követte a díszteremben: Az „Egy az Úr, egy a hit” című püspöki kerekasztal-beszélgetés résztvevői: dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke voltak. A beszélgetést vezette: Vojtkó Ferenc, a Debrecen Televízió szerkesztő- riportere. 
A kerekasztal beszélgetésről készült videót hamarosan közzétesszük.

A Civisek Világa projekt során a városban működő keresztény egyházaknak a vezetői, közéleti személyiségek, a kulturális élet szereplői, sportolók, a fiatal generáció tagjai, népi mesterséget űzők, művészek szerepelnek egy videó sorozatban, amelyben megtudhatjuk, kinek mit jelen Debrecen. A videók a Déri Múzeum YouTube csatornáján tekinthetők meg.
„Együtt vagyunk Debrecen” – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nyolc éve él a városban, és szolgálja a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Az alábbi videóban a főpásztor elmondja, mit jelent számára Debrecen városa.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye