A katolikus hívek családja hatalmas. Van, aki csak ritkán látott családtag, van aki vasárnapi vendég, és olyan is él közöttünk, aki tevékenyen van jelen Isten országának építésében. Zsírosné Seres Judit 12 évig volt a DNYEM Cursillo Mozgalom grémiumának tagja, csendes, szolid egyéniségével, veleszületett alázatos lelkületével, országos, és egyházmegyei szinten is szolgálja a cursillos közösséget. A mozgalom világi vezetőjeként szívén viselte és segítette az egyházban élők lelki épülését.
Különös érzékenységgel viseltet a gyermekek iránt is. Rajzaikon keresztül elemezte a valláshoz fűződő kapcsolatukat, hogy megértse a gyermeki lélekben lejátszódó folyamatokat. Írásai rendszeresen megjelentek az egyházmegye honlapján is.
– Akik közelebb állnak hozzád, azok sem ismernek igazán, lelked mélye csak Istennek van nyitva?
– „ Mindig a teljes személyiséget igyekezzünk megismerni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a feltűnő tulajdonságokra (ritkább esetben hiányokra) figyelünk fel.” (Rókusfalvy Pál)
Tiszteletben tartja a környezetem, hogy csendes, nyugodt ember vagyok. Ilyen a személyiségem.
Miért vagyok csendes? Nem magamra, hanem másokra figyelek, mások finom rezdülésére, mert így lehet igazán megismerni a másik embert.
A munkám is megkívánta a gyerekek iránti finomságot, türelmet, megértést. A hivatásom is arról szólt, hogy több legyen egy gyermek, kibontakoztassam benne azt a lehetőséget, tehetséget, ami benne rejlik. Csendesebb, visszafogottabb emberként több lehetőséget adok más ember számára. Úgy tud megnyílni és így tudok segíteni. Ilyenkor gyakorolhattam a hallgatás és a segítés művészetét.
Felnőtt korában ismét találkoztam egy régi tanítványommal, aki óvodásként járt hozzám fejlesztésre és egy szót sem beszélt. A foglalkozások alkalmával arra is figyeltem, hogy mit „mond” a szeme, mert az adta a számomra fontos jelzéseket. Sok évvel később találkoztam vele és csak ennyit mondott: „Ismerem ám magát! Tudja, hogy én magát szerettem!” Húsz év múlva kaptam visszajelzést arról, hogy adtam valamit ennek az embernek.
Mindezt Isten ajándékának tekintem. Inkább a csend erejében bízok, szeretem, ha az Isten hallhatóvá teszi magát számomra.
– Isten minden pillanatban – a családban is -, egy életen át?
– Vallásos vagyok. Ezt láttam a szüleimtől, ezt természetesnek gondolom én is. Az egyházzal szimbiózisban éltek. Sok szép emléket őriz a családunk anekdotaként nagyapám istenkapcsolatáról. Részt vett abban is, amikor feldíszített ökrös szekérrel hozták a háború utáni időkben kiüresedett harangtoronyba az új harangot. Tanyán, a Vadason éltek több kilométerre Újfehértótól. Minden vasárnap, minden ünnepnap gyermekeikkel együtt gyalog mentek a templomba. Télen fagyban, hóban, esőben is eljutottak a roráté misékre. Gyalogos zarándoklatokra jártak Máriapócsra. Hozzá tartozott a lélek építéséhez. Csodaként éltem meg azokat az időszakokat, amikor templomban lehettem.
A gyermekkori emlékek, és a vallásos megtapasztalások tették lehetővé majdan felnőttként, hogy képi kifejezőpszichológiai szakértőként a gyermekrajzok vizsgálatával foglalkozzam: mit jelent gyermekeink számára a vallásosság, vallásos jelképek hogyan jelennek meg a gyermekrajzokon témakörben. Életem egyik legszebb időszaka volt ez.
A mindennapokban igyekszem a lelki olvasmányokra is időt fordítani. Ezt láttam a szüleimtől. A férjem is vallását gyakorló családból jött. Apáca nagynénje meghatározó volt a neveltetésében. 1986 óta élünk szentségi házasságban.
Az egyház tanítását az általunk megalakított családunkban is követjük, ez lelkinyugalmat ad, egy igazodási pont az életünkben. Ahogy a gyerekeink cseperedtek úgy döntöttünk, hogy hasonló értékrend szerint nevelődjenek. Ezért a lányunkat Debrecenbe a Svetits és a fiúnkat a Szent József katolikus gimnáziumba írattuk. Itt megfelelő tudást és erkölcsi nevelést kaptak, ami sarokkő lett számukra felnőttként is.
Biztonságot jelent számunkra a család, erősítjük egymást. Felelősséggel, szeretettel erős támasza vagyunk egymásnak. A gyerekeink tehetségesek, okosak és alkotó munkát végző, folyamatosan megújuló kreatív emberek. Tudom, hogy bennük mi is tovább élünk.
– Isten munkálkodott az életetekben, nem elégedett meg csupán a hitélet gyakorlásával. Látta az emberi lehetőséget, és feltette a mércét számotokra.
– Az újfehértói római katolikus egyházközség tagja vagyok. Újfehértón három család alapította meg a cursillot – Linzenbold József atya meghívására – 21-22 éve. Hat különböző tulajdonságú embert kovácsolt össze a Jóisten. Az egyikünket felemelte, a másikunkat visszahúzta a földre. Szinte ismeretlenül találkoztunk, de nagyon jó barátságban vagyunk kezdetektől fogva. Úgy éreztük, az életben együtt mindent meg tudunk valósítani, és meg tudunk váltani. Nehézségek alkalmával segítettünk egymáson, imával támogattuk egymást.
Lassan az egyházközségből egyre többen végezték el a cursillot. Megtöltöttük a templomunkat. Közös nagy létszámú kirándulásokat, rendezvényeket szerveztünk 50-60 emberrel keltünk útra ilyenkor. Azonos gondolkodású emberek voltunk, mindenki az egyházat próbálta segíteni az ötleteivel, így vált vonzóvá sok ember számára a cursillos élet.
– Mire van szüksége, miben részesüljön a mai ember? Miért tartod fontosnak, hogy odaadd az idődet, a rengeteg munkádat, a szeretetedet és a tehetségedet?
– Szeresd Istent, és szeresd a másik embert, mint önmagadat. Lehetne ez is a jelmondat.
A cursilló valóban megerősíti vagy átformálja az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat. Az természetes, hogy a munkámat kezdetektől felajánlottam az egyházmegye és az egyházközség számára, hiszen itt él a családom, ehhez a közösséghez tartozom. A tudásommal, az időmmel, az imáimmal a cursillos közösséget is erősítettem. Sokat tettem azért is, hogy valóban az élő Egyház része legyen a cursillos közösség. Tudom, mi volt a feladatom, miben számítottak rám. Jó érzés volt a közös célokért dolgozni. Ajándéknak tekintem ezt a közösséget, megtaláltam az igazi helyem.
A szívemből kell jönni mindennek. A kíváncsiság, a lelkesedés a rácsodálkozás képessége bennem mindig megmarad. Ezért hálás vagyok Istennek. „Uram, és áldalak érte, hogy bennem Képmásodat teremtetted meg!” Szent Ambrus imája nekem megadatott, amit kerestem, azért dolgoztam, hogy más is részesüljön hasonló kegyelemben. Fontosnak tartom, hogy aki még nem ismeri Isten végtelen szeretetét, az ismerje meg általam, mert én megtapasztaltam, ezért is dolgoztam a cursillóban. Mások felé közvetíteni Isten kegyelmét, megtisztelő feladat. A világnak szüksége van a reményre, a várakozásra, a vágyakozásra, az odaadásra és a szeretetre. Világi hívőként nagyon sok feladatunk van. A keresztény embernek örömnek kell lenni önmagának, az Istennek, és az egész világnak.
– Annyi alkalommal szolgáltad Istent. A legnehezebb időkben megmutatta neked magát? Melletted volt?
– A pandémia alatt történt velem. Ültettem a virágaimat, csinosítottam a környezetemet, egyszer csak úgy éreztem nincs tovább. Nem érzékeltem a testem, nem tudtam mozgatni a kezem, nem érzékeltem a körülöttem lévő dolgokat. Megrémültem. Bevonszoltam magam, értesítettem a férjemet, és onnantól fogva elhagyott minden erőm. A férjem gyorsan elvitt az orvoshoz, aki azonnal hívta a mentőt. Abban az állapotban, amikor otthoni öltözékben, a virágágyás minden sara a kezemre és ruhámra tapadt, még rosszabbul éreztem magam. Az orvos így elfogadva, vigasztalt.
A sürgősségi osztályon nem tudtam, mi fog történni velem, egyedül voltam. Nem tudtam senkivel beszélni, nem jöhetett be hozzám senki, a testem is felmondta a szolgálatot. Borzasztó volt. Nem tudtam segítséget kérni. A szívem összeszorult. Hangtalanul imádkoztam. És akkor megmagyarázhatatlan, különös érzés hatalmasodott el rajtam. Nyugalom és béke áradt szét a lelkemben, mint annyiszor szentáldozás után, amikor Krisztus testét magamhoz vettem. Megnyugodtam és hálás voltam. Tudtam, hogy megkaptam, ami után vágyakoztam, történhet bármi, Isten nem hagyott el.
– Tizenkét évig voltál a mozgalom vezetője. Részese lehettél szebbnél szebb élménynek, megtapasztalhattad az Isten bennünk való születését. Neked mit adott a Cursillo?
– Aktívan élem még ma is az örök negyedik napot. A cursillo három napja után valóban „Megkötöttem magamat Isten kötelével…” Nem mindegy számomra még két évtized után sem, hogy kegyelmekkel teli Krisztusi életet élhetek és Krisztust közvetíthetem mások számára. Lehetőség vagyok Isten kezében. Örömmel tölt el és hálás vagyok, hogy lehetőségeket kaptam a cursilloban munkatársként, majd a 12 évig a grémium tagjaként és világi vezetőként. Amit én meg tudtam tenni, megtettem, a Szentlélek segítségével. A szívem mélyén mindig erre vágytam. Nagyon sok jótékony hozadéka volt ennek az időszaknak. Hálát adok az elmúlt esztendőkért. Sok öröm, találkozás, közös imádság, őszinte beszélgetés volt benne. Köszönöm, hogy barátokra találtam. Mérhetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy munkatársaimmal együtt élhettem meg az elmúlt időszakot. Köszönöm, hogy alázatos szívvel tudtam a munkámat végezni.
– Az írásaid rendszeres olvasmányt nyújtanak az érdeklődőknek. Mi az írásaid megfogalmazott célja?
–Közel húsz éve írok az egyházról, és a közösségek szerepéről. Az egyházmegye sajtóapostolai közé tartozom. Bemutatni azt a mindennapi életet, amit a lelkiség adott, nekem is örömet okozott. Élveztem azt a kutató munkát is, melyben össze kellett foglalnom az egyházmegyei cursillos mozgalom negyedszázados tevékenységét.
Azzal, hogy a vallással kapcsolatosan írok, tanúságot teszek a hitemről, a kereszténységemről elköteleződésemről. A sajtós munkámban, az írásaimban benne vannak a katolikus családok, az egyházközségem, a közösségeink. A kommunikáció nekem eszköz, hogy ezt mások felé közvetítsem. Szívesen tanulok másoktól, mert hiteles kereszténység nincs tanulás nélkül. Apostoli cselekedetem a szeretet erejének gyakorlása és közvetítése. Az egyháznak valóban tanúságtevőkre van ma szüksége, hogy mások is lássák a lelkesedést, a kitartást az elköteleződést.
Geréné Sárga Mónika sajtóapostol,
világi vezető DNYEM Cursillo mozgalom
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
