A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai, a tavalyi évhez hasonlóan, együtt vettek részt a Kármelhegyi Boldogasszony és Lellisi Szent Kamill búcsúban július 16 -17-én, nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton.
Lellisi Szent Kamillnak, a kamilliánusok, hivatalos néven a Betegeket Szolgáló Szabályozott Papok Rendje alapítójának, az ápolók, a betegek, a haldoklók védőszentjének emléknapjátjúlius 14-én tartják. Július 16-án immár ötödik éve zarándokoltak a betegápolók, mentősök és szimpatizánsok Szécsényből Mátraverebély-Szentkútra. A Lellisi Szent Kamill-búcsú templomi áldással indult hajnalban Szécsényben, majd a résztvevők 27 kilométeres útra indultak. Közben többször megálltak elmélkedni Komáromi Jób ferences szerzetes vezetésével.
Az idei búcsú napján, július 17-én reggel 8.00 órától folyamatos volt a zarándokok fogadása, a gyóntatás a kegyhelyen, majd szentmisét követően énekes Mária-köszöntő és katekézis hangzott el: Az Egyház hitérzéke, karizmái és katolicitása címmel, melyben Hajós Ágnes ferences szegénygondozó nővér osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel.
11.00 órától ünnepi szentmisére és körmenetre került sor, melyen Berta Tibor tábori püspök igehirdetését hallgathattuk meg.
„Az evangéliumok tanítása szerint úgy tűnhet, mintha Jézus távolságot tartana Szűz Máriától. Nem egy hagyományos Anya – Fiú kapcsolatról van szó.
Mária az Angyali üdvözlet során ígértet kap: „Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,30-33).
12 évesen Jézus ezt mondja Máriának és Józsefnek, amikor azok keresik: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2,49).Majd a kánai menyegzőn sajátságos távolságtartást figyelhetünk meg, amikor Jézus Máriához fordul: „Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.”(Jn 2,4).
És mi lett az ígéretből? – Golgota. Ez volt az Isten akarata? Mi az Isten akarata a mi életünkben? Főleg akkor tesszük fel ezt a kérdést, amikor gondjaink vannak az életünkben: ha beteg vagyok, vagy a családtagom beteg, ha valaki lelki bajokkal küzd, ha hozzátartozója meghal, most, amikor Európa háborúval küzd…, és sorolhatnánk még.
De mi az Isten valódi akarata? Jézus így fogalmaz: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,40). Ez az Isten akarata. Ezért kaptuk az Eucharisztiát. Ezért van, hogy a szentáldozás nem egy liturgikus gesztus, nem egy emlékezés, hanem találkozás a feltámadott, élő Krisztussal.
Az emberiség történelmében nincs még egy másik vallás, hitrendszer, amely azt mondaná, hogy az Istennel való találkozás ennyire egyszerű lenne a liturgiában, a mindennapokban. „Cselekedjétek ezt az én emlékezetemre!” (Lk 12,14).
Ebben nem csak a szavak megismétlése van benne, hanem a keresztáldozat megismétlése is! Mi is áldozzuk oda a saját életünket a mindennapokban egymásért, mindazokért, akikkel találkozunk, az életünk folyamán, akiket ránk bíznak, akikért felelősek vagyunk.
A mi feladatunk ott és akkor fog kezdődni, amikor ennek a liturgiának vége lesz. Ott kezdődik a feladatunk, amikor elindulunk hazafelé, oda, ahol küldetésünk van.
Sokszor nem sikerül ezt megvalósítani a hétköznapi életünkben, pedig ezt kellene tennünk minden nap. Ha nem megy szeretetből, hisz nem tudunk mindenkit magunkhoz ölelni, tegyük meg tiszteletből, amelynek ott kell lenni a lelkünkben mindenki iránt, mindenki irányába, akivel nap mint nap találkozunk.
El tudjuk-e vinni magunkkal Jézust a mindennapi kapcsolatainkba, örömeinkbe, bánatainkba, oda, ahová Isten rendelt bennünket? A legegyszerűbb cselekedeteinkbe is…
Akkor leszünk sugárzó keresztény közösség, ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor is, ha egyre inkább ránk nehezedik az élet súlya.
Legyen számunkra példa Mária, aki a fényes ígéret után el tudja fogadni a betlehemi barlang, a jászol kényelmetlenségét, szerető és aggódó anyaként a 12 éves Jézus szavait, a kánai menyegzőn a kimért választ, és végül a Dávid trónjára tette ígéret után a Golgotát…
Isten útja, akarata nem mindig a mi gondolataink útja. Isten útja, akarata, hogy mindenki, „aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen”. A feltámadt Krisztus találkozni akar velünk ma is. Az akarja, hogy legyünk mi ebben a világban a só, a kovász, a világosság.
Adja Isten, hogy mindenki, aki most itt van, meg tudja tenni a rábízott feladatot, akkor, amikor kilép Szentkút kapuján, hisz Jézus azt szeretné, hogy olyan megerősítést kapjunk itt, hogy az beragyogja majd a mindennapjainkat. A békesség ott és akkor kezdődik, amikor elkezded szeretni azokat, akiket melléd rendelt az Isten!” – fejezte be gondolatait a főpásztor.
A szentmise körmenettel zárult.
Napunk zárásaként a közös ebédet követően megújult lélekkel indultunk haza, Berta Tibor tábori püspök atya biztatását megfogadva, ki-ki oda, ahová rendelte őt a Jóisten.
Szent Kamill életéről ITT olvashatnak az érdeklődők.
Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
