Ima a Getszemáni kertben. (Lk 22,39-46)
„Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Elmélkedés
Az utolsó vacsora után Jézus elindul a szenvedése útján. Ennek első állomását idézi fel a fájdalmas Rózsafüzér első titka: Jézus, aki érettünk vérrel verítékezett. Az áruló és a katonák még távol vannak, szenvedése a lelkében zajlik le. „Halálos szomorúság fogta el lelkemet”- mondja Jézus. Mi-mindent rejtenek ezek a szavak… Hogy mi játszódik le Jézus istenemberi lékében, csak a Mennyei Atya látja. Az evangélista is csak érzékeltetni tudja ezt a szenvedést titokzatos szavaival: Halálfélelem kerítette hatalmába, … Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
Amikor imádkozzuk a fájdalmas olvasót, igyekszünk Jézus közelében maradni, szemlélni az ő megoldását és erőt, kegyelmet nyerni a magunk keresztjeinek hordozásához. Életünk, Krisztuskövetésünk útján bizony lelki szenvedések, félelmek, kudarcok, szomorúság terhelik lelkünket. Máriával Jézushoz szegődünk, hogy segítsen rajtunk.
Mit tanulhatunk a vérrel verítékező Krisztustól? Milyen a jézusi megoldás? Ő maga mély imába kezd. Közvetlen kapcsolat ez a Mennyei Atyával, és társaitól is imát kér.
„Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Ilyen Jézus imája. János evangélista lejegyez egy másik esetet is. A jeruzsálemi templomban, amikor a rá váró szenvedésről beszél, Jézus így sóhajt föl: „Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem” (Jn 12,27-28). Ezzel az Atyai garanciával viseli Jézus a lelki szenvedését, és ezzel indul a keresztútra is.
Az apostoloktól együttérzést kér, hogy vele legyenek imájukban. A tanítványok is elkísérték. „Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Amikor alva találja őket, újra és újra ismétli: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Vessünk egy pillantást a három kiválasztott apostolra, akiket magával visz Jézus. Nem segítséget vár tőlük, csak annyit, hogy vele legyenek, hogy ráhangolódjanak szenvedésére, valamit megérezzenek lelkének küzdelméből, és így védjék magukat. Mert Jézus sorsa érinti minden tanítványát, és aki együtt érez a szenvedővel, kegyelmet kap és kegyelmet közvetít.
Egymást is így segíthetjük szenvedéseinkben. A Rózsafüzért imádkozva ebbe az erőtérbe, a Szűzanya és az Üdvözítő Jézus erőterébe kapcsolódunk be.
Imádkozzál értünk Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Bosák Nándor nyugalmazott püspök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
