A kereszténység és/vagy iszlám? témakört vizsgálták a Szólj Be a Papnak Egyesület legutóbbi estjén, január 24-én a debreceni Bakelit Music Café-ban. A témában a következő kérdések merültek fel: Összecsapnak-e vagy békében élhetnek egymás mellett a vallások? Honnan ered az erőszak és a terror? Mivel jár a migráció? Erősödik vagy gyengül a hitünk a konfrontáció miatt? Hány vallást „bír el” egy társadalom?
A kérdésekre ezúttal: dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, teológiai tanár (Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet), dr. Hodossy-Takács Előd tanszékvezető, egyetemi tanár (DRHE), Sayfo Omar kutató (Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, Migrációkutató Intézet) válaszoltak.
Az alábbiakban a bevezető gondolatokat emeljük ki, az esten elhangzott további beszélgetés ITT meghallgatható.
Berecz Péter moderátor felvezető gondolataiban elmondta, sokan a vallások összeütközése kapcsán közelítenek a kérdéshez, míg mások a párbeszéd fontosságát hangsúlyozzák, de vannak, akik a migráció, erőszak, terror kapcsán várnak választ a kérdéseikre.
Keresztény szemszögből vizsgálva nagy kérdés, hogy ha találkozunk egy másik vallással, mi a reakciónk, meg tud-e erősödni a hitünk, vagy veszélybe kerül-e a kereszténységünk a keresztény Európa – ha még létezik.
A híradások, álhírek más-más oldalról erősítenek bennünket, hétköznapi embereket.
Berecz Péter utalt arra a 2019 februárjában Ferenc pápa és Ahmed Al-Tayyib egyiptomi szunnita főimám által Abu-Dzabiban aláírt történelmi jelentőségű dokumentumra, amely az emberi testvériségről szól. A DOKUMENTUM AZ EMBERI TESTVÉRISÉGRŐL A VILÁGBÉKE ÉS A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS ÉRDEKÉBEN című dokumentum határozottan elítéli a terrorizmust és az erőszakot: „Isten nem akarja, hogy nevét felhasználva rettegésben tartsák az embereket.”
„A vallások, a bőrszínek, a nemek, a fajok és a nyelvek sokfélesége és különbözősége isteni bölcs akarat rendelkezése, amellyel Isten az embereket teremtette” – idézett a dokumentumból a moderátor, aki forradalmi változást lát ebben a mondatban.
Mi lesz ennek a következménye, miért nem hallunk erről többet, van-e ennek visszhangja az iszlám világban? – tette fel kérdéseit az est vendégeihez Berecz Péter.
Dr. Krakomperger Zoltán: Az egyetemes emberiség közös dokumentuma olyan összefogás kezdeményezéséből jött létre, amely rámutat arra, hogy valamennyi ember az Isten utáni szomjúsággal jön erre a világra, és ezen vágya arra indítja, hogy keresse az Istent, Aki az ember szabadságát az Ő keresésében nem korlátozza. Ezért a különféle vallások különböző utakat jelentenek az Istenhez.
A katolikus tanítás értelmében egy-egy vallás létrejötte kifejezi az adott földrajzi térségnek a kultúráját, benne vannak a különféle földrajzi elemek is. Mindaddig, amíg Jézus Krisztus, Isten küldötte el nem jött ebbe a világba, addig az Úristen a különféle utakat azért engedte meg, mert nem volt olyan normaadó mértékű kinyilatkoztatás – Aki Jézus Krisztus -, nemcsak a keresztényeknek, hanem minden embernek. De akarata ellenére senkit sem lehet kereszténnyé tenni. Éppen ezért a vallások az istenkeresés létjogosult útjait jelölik, és ha valaki az adott vallásán belül valóban odaadóan keresi Istent, előbb vagy utóbb el fog jutni annak a felismerésére, hogy amit keres, a vallási igazság teljessége, Jézus Krisztusban található meg.
Az eddig elmondottak arra is engednek következtetni bennünket, hogy nem kell a különféle vallásokat egy közös vallásra visszavezetni. Sokakat az a téves elképzelés tart fogságban, hogy alkossunk egy szupervallást a meglévőkből. Ez nem jelenthet racionális cselekvési programot. Mert a vallások kezdetben, eredetükben nem egy egységes mátrixból, egy közös vallási formából indultak ki, ellentétben a kereszténységgel.
A keresztények évről évre imádkoznak a keresztények egységéért. Ennek értelme abban áll, hogy a krisztusi család eredetében egy volt. Az évszázadok előrehaladtával pedig különféle okok miatt egymástól elkülönültek. Így teljesen logikus az egységre törekvés. Az egység megvalósulása nagy hitelesítő jelet jelentene az egész világ számára. A vallások sokfélesége tehát nem áll szemben az Isten akaratával, de ezt nem szabad kibúvónak használni az alól, hogy minden ember keresse a vallási igazság teljességét. Ez a teljesség számunka Jézus Krisztusban érkezett el.
Sayfo Omar: Az iszlám világ, legalábbis annak a szunnita része az iszlám világnak hozzávetőlegesen a 90 %-át teszi ki, a protestantizmus hasonlóan decentralizált, számtalan helyi központja van, ezek általában a helyi társadalmi, politikai, gazdasági dinamika mentén működnek. Az Al-Azhar Egyetem, az egyik legbefolyásosabb szunnita vallású egyiptomi székhelyű iskola, amely azért befolyásos a mai kontextusban, mert egyrészt Egyiptomnak – noha elvesztette már hagyományosan katonai, politikai, történelmi dominanciáját az arab világon belül – van egyfajta kulturális tekintélye, és nem annyira tekintik az iszlám világon belül Egyiptomot külpolitikailag terjeszkedőnek, mint más arab országokat. Tehát fontos az iszlám világon belül, hogy az Al-Azhar Egyetem – amely az egyiptomi iszlámnak a megtestesítője, és az egyiptomi kormányzattal összhangban működik –, mit mond, ugyanakkor az általában nem kötelező érvényű az egész iszlám világra.
A keresztény és muszlim együttélésnek akár teológiai, vagy társadalmi szempontból van elég tradíciója az egész Közel-Keleten. Közel-Kelet nagyon távol van tőlünk. Az a diskurzus, amit mi ma Európában folytatunk a kultúrák, civilizációk harcáról, erősen egyoldalú. A Közel-Keleten az arab országokban, Egyiptomban is teljesen más fejlődésre tekintenek vissza. Az ő gondolkodásukban a vallási harc nem létezik. Amikor a kereszténységről nyilatkozik meg egy muszlim vallástudós, akkor általában a maguk történelmi tradícióján belül állnak a kérdéshez, ezt a párbeszédet nem feltétlenül vallási szempontból közelítik meg. Ezt inkább a 19. század vége óta nem a kereszténységgel, hanem a nyugattal való viszony határozza meg, ott is erős a maguk identitásvesztésétől, az elnyugatiasodástól való félelem, amely sokkal inkább kulturális megközelítés, mintsem vallási.
Dr. Hodossy-Takács Előd: Protestáns, református szemszögből egyszerű dologgal közelíthetjük meg ezt a kérdést. Valamennyien tudjuk, hogy a muszlim-keresztyén kapcsolat nem mentes a feszültségektől, ennek számtalan jelét látjuk. Ebből adódóan minden olyan kezdeményezésnek örülök, amikor egy prominens keresztény, mint pl. a pápa és egy prominens muszlim leülnek egy asztalhoz, szót értenek egymással és még alá is írnak egy közös nyilatkozatot. Ez önmagában pozitív dolog.
Az, hogy ez mennyire jelenik meg az egyszerű hétköznapi kapcsolatok szintjén, ezen a téren a saját tapasztalataim alapján súlyos kétségeim vannak.
Ha két ilyen személyiség találkozik, és az picit túlmutat a sajtóhíren is, akkor az sokkal fontosabb, mint önmagában a találkozónak a ténye.
Ennek az eseménysornak az egyik következménye volt, hogy szóba került új keresztyén templomok létesülésének a lehetősége az arab világon belül, odafigyelve a Közel-Keleten dolgozó vendégmunkásokra, akik óriási tömeget képviselnek, és egye nagyobb számban vannak közöttük ázsiai keresztyének is.
Az est további részében a felvezető gondolatok után a résztvevők kérdései és a kapott válaszok határozták meg a téma irányát, amely ITT meghallgatható.
Fotó: Szabó Zsombor
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
