A tizenkét éves Jézus a templomban. (Lk 2,41-52)
„Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.”
Elmélkedés:
Mit csinált Jézus Názáretben?
Az evangéliumok végtelenül szűkszavúak. Lukács is csak egy epizódot említ ezzel kapcsolatban, miután leírja Jézus bemutatását a jeruzsálemi templomban. „Jézus szülei Jeruzsálemben elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne” (Lk 2,39-40).
Jézus rejtett életet él Názáretben, amelynek részleteit nem ismerjük. De Lukács idézett szavai, és még néhány utalás, megerősítik a teológiai reflexiót arra vonatkozóan, hogy Jézus Názáretben tartalmas időt töltött, küldetésére készült, és ebben “Istennek kedve telt”. Ott formálódik emberi személyisége. Megtanulta szüleinek és környezetének nyelvét, megismerte népének szokásait, kultúráját, élte vallásos életüket. Amit Názáretben átélt, amit tapasztalt, tanult, az nyilvános működésének (mondhatjuk messiási küldetésének) része lett. Jézus emberségében benne van “názáretisége” is. Ennek analógiájára mondhatjuk: minden ember, így a pap életében is benne van, ahonnét jön: a család, a környezet, a közösség, ahol fölnevelkedett.
Mit jelentett Jézus számára Názáret?
A názáreti munka
Van abban valami különös, hogy a Megváltó földi életének 9/10-ed részét munkásemberként töltötte. Így emlegették: “Az ács!” Igazi, hosszantartó, kemény, kenyérkereső munkát végzett. Ha Jézus földi életében dolgozni akart, akkor a munka, legyen az szellemi vagy fizikai, nem valami felesleges teher vagy nyűg az életünkben, hanem az emberi méltóság eleme. Aki hivatását be akarja tölteni, annak szeretnie és tudnia kell dolgozni.
Názáret: jelenlét és életközösség
A názáreti élet legalapvetőbb jellemzője, hogy Jézus sorsközösséget vállalt népével. Egész szívvel “jelen volt” közöttük. Olyan körülmények között élt, mint ők: olyan ételeket fogyasztott, azt a nyelvet használta, olyan ruhában járt. … Megismerte életüket, átélte örömeiket és bánatukat. Mindezt szeretettel, természetes derűvel és örömmel tette. “Otthon volt” Názáretben, a közösségben.
Meg nem alkuvás és magányosság
Jézus honfitársai iránti szeretete, amellyel jelen van Názáretben, nem jelenti azt, hogy föladja önmagát, az ő véleményüktől teszi függővé hivatását. Ezt egyedül hordozza. A templomban elmondott szavai valamit megsejtetnek ebből: “Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában (1) kell lennem? De ők nem értették, mit akar ezzel mondani” (Lk 2,49-50). Létének, hivatásának titkát egyedül hordozza. Jézus valószínűleg szenvedett az értetlenségtől, mely körül vette, bizonyos értelemben magányos volt, még nyilvános működése alatt is. Ez az emberi értelemben vett magányosság hagyta nyitva teljesen az Atya felé, ezért sohasem volt egyedül. Jézus számára a názáreti 30 esztendő az Isten előtti jelenlétet is jelentette, állandó bensőséges kapcsolatot az Atyával, állandó imádságot. Ebben a párbeszédben érik be küldetésének tudata, messiási öntudata. Jézus úgy vállal sorsközösséget az emberekkel, úgy lesz egészen egy közülünk, hogy közben nem veszíti el önmagát. Magányos, de ez nem üresség, az Atyával van szoros kapcsolatban. Ez a “magányosság” nyilvános működésének is kísérője és erőforrása.
A Szent László imaszövetség keretében, papokért, papi hivatásokért imádkozunk. Ebben a hónapban imádkozzunk családokért, plébániai és templomi közösségekért, ahol hivatások születhetnek, növekedhetnek és érlelődhetnek.
Názáreti Mária és József imádkozzatok értünk, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Bosák Nándor nyugalmazott püspök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
(1) quae Patris mei sunt
