Elemek szűrése dátum szerint: október 2019

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó idei őszi alkalmán, október 5-én egyházmegyénkből az egyeki egyházközség fiataljai is részt vettek. A házasságról, papságról, szerzetességről, szentségekről szóló előadások, a hangulatos találkozó megélésének a lehetősége sokak érdeklődését felkeltette. A megélt élményeikről Záborszki Enikő és Bencsik Dániel egyeki fiatalok számolnak be.

A nap első felében ázva és fázva hallgathattuk a szíveket melengető tanúságtételeket, amit Nyuli Gábor és felesége Tobisch Bori meséltek el nekünk. A történetek legfőbb mondanivalója az volt, hogy törekedjünk megismerni Jézust, amit csak a személyes és mély lelkületű imán keresztül lehet. Ezáltal megtanulunk az Ő nevében kérni azt, amit Ő is kérne… Ne csodálkozzunk azon, hogy nem kapjuk meg a toronyórát láncostól, ha éppen nem arra van szükségünk. Rá kell bízni az életünk vezetését, mert Ő tudja, mi nekünk a legjobb. Ez a gondoskodó szeretet elérhető mindenki számára, csak dönteni kell mellette. Így próbáljunk imádkozni Isten áldásáért és csodáiért az életünkben. Márpedig Isten ma is tesz csodákat.

Ebben a témában említett meg az előadónk több tanúságtételt, miszerint: Egy szegény család gyermekei palacsintát kívántak készíteni. Alig volt hozzávaló a kamrában, és amit találtak, hat főre sem lett volna elég, mégis abból a kevés alapanyagból annyi palacsinta készült, hogy jól laktak belőle és másnapra is maradt.  Rácsodálkoztunk arra a történetre is, amelyben a földműves esőért imádkozott szárazság idején. Fohásza meghallgatásra talált és csak az ő földje felett esett az eső, ennek eredményeként 1 tonnával több napraforgója termett hektáronként, mint a szomszédos földeken.

Az előadás alatt szó volt arról is, hogy gyakran az ember azt hiszi el, amit lát… éppen ezért a hittel kapcsolatban is beleesik ebbe a hibába. Felelőtlenül tesszük azt a kijelentést, hogy: „Hiszem, ha látom!” . Pedig a hit pont ellenkezőleg működik az életünkben, és ezt a híres mondást át is alakíthatjuk: Látom, ha hiszem. A megtérés személyes döntés és ezt más nem tudja helyetted megtenni.

A délutáni fakultációk közül Fábry Kornél atyát hallgattuk meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus történetéről, illetve a személyes tanúságtételét, melyben elmondta hogyan ismerte fel a papi hivatását. Érdekes adatként említette meg, hogy a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson eddig regisztrált elsőáldozók száma 3000-re tehető. Várják továbbra is azok jelentkezését, akik ennek a világméretű ünnepségnek a keretében szeretnék elsőáldozásukat ünnepelni. Fábry Kornél atyával találkozhatunk Misevlog YouTube csatornáján is ( https://www.youtube.com/watch?v=Fm50nfacS8w ), ahol érdekes videókat találhatunk. Ebben a szentmise részleteit magyarázza el egyszerű keretekbe foglalva azoknak is, akik nem jártasak benne.

Szeretnénk egyházközségünk fiataljaival közösségben is tovább vinni azokat a gondolatokat, amelyeket ezen a napon hallottunk.

 Záborszki Enikő, Bencsik Dániel

Fotó: egyeki egyházközség, Magyar Kurír

A nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthon lakói a balkányi Szent Antal Idősek Otthona lakóival együtt ünnepelték az Idősek Világnapját október 2-án a nyíregyházi intézményben. A megemlékezés célja volt, hogy felhívjuk a figyelmet az időskori problémákra, és segítséget nyújtsunk a méltóságteljes öregkor megéléséhez.

Ez a nap lehetőséget adott arra is, hogy kifejezzük köszönetünket az idős embereknek, és hálánk jeléül a hétköznapokban is megpróbálunk mosolyt csalni az idősek arcára.
Az ünnep a vidámság jegyében telt el. A műsorszámokat, verseket, vetélkedőt nagy örömmel fogadták a résztvevők. Ezt követte egy zenés– táncos mulatság. A két otthon lakói önfeledten ünnepeltek együtt, megfeledkezve az öregkorral járó kisebb-nagyobb fájdalmakról. A találkozó ebéddel zárult.

Kéningerné Ignácz Ibolya
intézményvezető

Az Újfehértói Nagycsaládosok Egyesülete játszóteret épített az újfehértói Római Katolikus a plébánia kertjébe. A játszóteret 2019.10.05-én ünnepélyes keretek között adták át. Az átadáson részt vet Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, dr. Hosszú József, a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője, valamint a történelmi egyházak újfehértói lelkipásztorai.

Az ünnepélyes átadáson Kristóf Józseffel, a Nagycsaládosok Egyesületének elnökével, az újfehértói római katolikus egyházközség kántora és iroda vezetőjével Zsirosné Seres Judit sajtóapostol beszélgetett.

- 2018 novemberében alapítottuk az egyesületet azzal a szándékkal, hogy komoly feladatokat tűzünk ki célul, amelyeket lehetőség szerint, Isten segítségével mindenképpen igyekszünk megvalósítani.
Elsősorban szerettük volna, ha azokat a környezetünkben élő családokat, nagycsaládokat, akiknek talán kevesebb lehetőség adódott az életben, vagy csak nem tudtak élni vele, segítsük lehetőségekkel, élményekkel.
Az egyesület megalakulása előtt megfogalmazódott bennünk a konkrét vágy, hogy egy játszóteret hozzunk létre kicsiknek és szüleiknek egyaránt.
A Nagycsaládos Egyesület megalapítása és a játszótér ötlete egyaránt Dr. Hosszú József barátom fejéből pattant ki, aki a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője, Egyesületünk pártoló tagja és nem mellesleg szintén újfehértói lakos. Ő nagyon sok helyen megfordult és látta, hogy az Országos Egyesület milyen hasznos, ez adott neki inspirációt, és javasolta a játszótér helyszínéül a Római Katolikus Templom udvarát.

- Az elképzelést hogyan tudták megvalósítani közel két hónap alatt? Milyen engedélyekre, hozzájárulásra volt szükség?

- Természetesen elsősorban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hozzájárulására, valamint a Juhász Imre plébános és a képviselő testület jóváhagyása volt szükség, hiszen a területet hosszú távra bérbe vette az Egyesület, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, amiért ezúton is hálásan köszönünk a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének.
Nem volt könnyű a megvalósítás ilyen rövid idő leforgása alatt, hiszen a játszótér helyén egy nagyon rossz állapotban lévő tüzelőanyag tároló és egy fából épült épület is állt, amelyek elég rossz állapotban voltak, továbbá a többi területen egy fával, bokrokkal benőtt és bontott anyagoknak helyet adó terület volt. A hely megtisztítása is nagyon komoly energiát és összefogást igényelt. De azt hiszem, hogy már a munkálatok elkezdését követően nyilvánvaló volt, hogy a Jóisten áldása van rajta, hiszen példátlan összefogás kísérte a Játszótér építését és tagjaink nem sajnálták idejüket, pénzüket, maximálisan kitettek magukért.

- Hogyan sikerült ennyi támogatót maguk mellé állítani?

- A támogatók azt hiszem mindegyike meglátta, felismerte a célt, azt, amiért dolgozunk. Nem egy céltalan gyűjtésbe kezdtünk, hanem egy nagyon konkrét és nemes feladat megvalósításához, befejezéséhez kértünk segítséget. Nagyon jó volt látni, ahogyan lépésről lépésre haladtak a munkálatok.

- Honnan indultak? Milyen munkálatokat végeztek?

- A játékok letelepítéséhez a talajt a megfelelő előírásoknak megfelelően kellett előkészíteni. 50 centiméter mélyen eltávolítottuk a földréteget, helyére megfelelő homokot, építő anyagot helyeztünk. A játékokat stabil beton alapból készített tartókra rögzítettük, hogy a megfelelő biztonságot nyújtsuk. Továbbá csak bevizsgált és minősített játékok kerülhettek átadásra. Majd kerítést, padokat készítettünk, festettünk.

- A város szívében a templom kertjében van a játszótér, bárki használhatja majd?

- Természetesen! Minden fórumon kihangsúlyozzuk, hogy a játszótér a gyerekeknek épült, és ebben minden gyermek beletartozik. Ezért is nyitottunk a templom körüli kerítésbe egy kiskaput a város felé is, hogy aki esetleg nem érzi vagy nem elég bátor ahhoz, hogy a plébánia felől közelítse meg, ők se maradjanak emiatt kívül.

- Most, hogy megépítették a gyermekek számára ezt a játszóteret, reménykedik abban, hogy az itt játszó gyerekek tesznek majd néhány lépést és betérnek a templomba is? Lehet ez az evangelizálás egy formája?

- Az, hogy a templom közelségét megszokja gyermekkorban az ember, mindenképpen jó hatással van a gyermek hitbeli fejlődésének alakulására. Abban is biztos vagyok, ha a szülő hozzáállása megfelelő, akkor a kíváncsi gyermekek egy része be szeretne és be is fog menni a templomba és talán ekkor el is kezdődött a hitéletük pici csírája.

- Juhász Imre plébános az elképzelés megszületésétől kezdve támogatta a megvalósítást. A játszótér felszentelésekor megáldotta az itt lévő játékokat azok használóit. Fontos Önnek, hogy Isten áldása rajta legyen a munkáján, a munkájukon?

Születésem óta a szüleimnek hála, igyekeztem jó keresztény lenni. Hétköznapi munkám során mindig megtapasztaltam, amikor csak én szeretnék valamit véghezvinni, de nem figyelek arra, hogy mi Isten akarata, a végén rá kell jönnöm, hogy azon nem volt az Isten áldása. Azt hiszem, ezen a kezdeményezésen a kezdetektől kikristályosodott, hogy felebaráti szeretetre épül és bizonyossá vált, hogy a Jóisten végig mellettünk van. Ezt Imre atya is felismerte már a kezdetektől és ötleteivel, észrevételeivel és a végén áldásával segített a megvalósításban éppúgy, mint a görögkatolikus, református és baptista lelkipásztorok áldásukkal, elismerő és buzdító szavaikkal gazdagították az átadási ünnepséget.

- Mivel a plébánián dolgozik, nap, mint nap láthatja és figyelemmel kísérheti a játszótér sorsát. Milyen érzés ez?

Eddig nap mint nap azt láttam, hogy még sok-sok munka van az átadásig és mi a következő feladat. Most már, hogy a gyerekek birtokba vehetik a számukra elkészített játszóteret, remélem egyre több kacagó vidám gyermeket fogok látni a templomunk árnyékában játszadozni. Azt hiszem az egyik legértékesebb játszóteret sikerült a Jóisten segítségével megépítenünk, hiszen a délelőtti napsugarakban nincs is felemelőbb látvány, mint a vidám gyermekek mellett feltűnő templomtorony keresztjének árnyéka.
Szeretném életem úgy élni, hogy bármikor megállhassak büszkén gyermekeim, családom előtt, és ha majd az Isten ítélőszéke elé kerülök azt halljam, hogy „Jól van te hűséges, derék szolga ... menj be Urad örömébe” (Mt 25,21).

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Fotó: Pusztai Sándor/szon.hu
https://szon.hu/galeria/nagycsaladosok-jatszotere-ujfeherton-fotok-pusztai-sandor/

A Magyar Katolikus Rádió országos turnéval is ünnepli 15. születésnapját. A rádió munkatársai a főváros, valamint hat vidéki helyszín után október 30-án este 17.30-tól sajtótájékoztatót tartanak, majd 18 órától a közönséggel is találkoznak Debrecenben a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében. A jubileumi rendezvényeken neves helyi művészek, zenészek lépnek fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 15 évvel ezelőtt alapította meg a Magyar Katolikus Rádiót (MKR), amelynek küldetése volt, hogy segítségével elérje azokat, akik katolikusnak vallják magukat, de nincs rendszeres, heti kapcsolatuk az Egyházzal.

A műsorfolyam a preevangelizációs küldetésnek megfelelően az élet minden területét érinti; hitből fakadó látásmóddal szól a gazdaság, a politika, a művészet, a családi élet kérdéseiről, így válhat a társadalom kovászává. A küldetés fontos eleme a családok segítése, tanítása a rádió eszközeivel, és nem utolsósorban a magyar nyelv, mint közös kincsünk ápolása, szépségének felmutatása, őrzése – hallhattuk Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a MKR vezérigazgatója az országjáró turné megkezdése előtti satótájékoztatón elhangzott beszédéből.

A rádió jelenleg 20 analóg FM-frekvencián hallható, vételkörzetében mintegy 3,5 millió ember él, napi hallgatottsága meghaladja a 170 ezer főt. A fejlesztéseket illetően arról tájékoztatott, hogy néhány héten belül megjelenik a rádió új, innovatív mobiltelefon-alkalmazása, melynek segítségével földrajzi korlátok nélkül bárhol, bármikor hallgatható lesz az élő műsor, böngészhető az archívum, olvashatók a hírek, és számos tematikus zenei csatorna kínálatából választhatnak a hallgatók. A mobilapplikáció iOS és androidos rendszerű eszközökön is ingyenesen letölthető lesz.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hogyan legyünk hatékonyak? Sajtóapostolok találkoztak Nagyváradon

Első ízben találkoztak külhonban a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) és a Magyar Kurír szervezésében sajtóapostolok, országos, egyházmegyei és plébániai médiumok, nyomtatott és elektronikus sajtó, rádiók, honlapok, portálok munkatársai a Kárpát-medence minden részéből. Október 4. és 6. között Nagyváradon tartották a képzési hétvégét.

A sajtóapostolok tizennyolcadik találkozójának helyszíne a nagyváradi ifjúsági és kulturális központ, a Posticum volt. Hátsó kapu – a latin név arra utal, hogy Istenhez sokfelől vezet út, így a kultúra ösvényein is – mondta el köszöntőjében Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője az egymás megismerését, a kapcsolatépítést, a tapasztalatcserét egyaránt szolgáló és továbbképzést is nyújtó találkozón.
Sajtóapostolok – önkéntes és foglalkozásszerű médiamunkások, akiket az köt össze, hogy ők is érintettek, elkötelezett közvetítői az Egyház üzenetének – fogalmazott Baranyai Béla, az Új Ember vezető szerkesztője.

A szakmai találkozó anyagát idén „A közösségi hálózatból az emberi közösségekbe, avagy a lájktól az ámenig” mottó jegyében állították össze a szervezők: a MAKÚSZ, a Magyar Kurír és a vendéglátó nagyváradi egyházmegye.
A bevezetésben Böcskei László megyéspüspök gondolatait Ferenc pápának a tömegtájékoztatás világnapjára írt üzenetéhez kapcsolta, melynek középpontjában az internethasználat és a közösségi média áll. A nagyváradi főpásztor kitágította a témát, és arra kérdezett rá, miért és hogyan kell az Egyháznak kommunikálni. „Benne vagyunk a hálózatban – ha nem teszünk semmit, akkor is –, de nem mindegy, hogyan” – Böcskei László szerint nekünk magunknak kell meghatároznunk azt a képet, amelyet önmagunkról sugározni akarunk.

Milyen Egyház képét mutatjuk? Múzeum, amely a múltba néz? Vagy kirakat, ahol a látszat mögött elvész a tartalom, ami elérhetetlen és érthetetlen? Semleges? Vagy élő és dinamikus? Mit közlünk a világgal, és azt hogyan tesszük? Értesítünk, informálunk, vagy meghívás és felajánlás szól a mondanivalónkból? Hogy érted vagyunk és neked szólunk – benne van-e ez az attitűd a megszólalásainkban? – kérdezett rá a püspök.
„Szavaktól a találkozásig” – fogalmazta meg a követendő utat Ferenc pápa nyomán, és olyan kommunikáció igényét állította a sajtóapostolok elé, amely aktuális, témaválasztásában az embereket érintő valóságokra figyel, érdekfeszítő és provokatív. Továbbá bátor, nem fél kimondani a lényeget, ki mer lépni a világ elé, értékeit mint élő valóságot tudja közvetíteni, s mindezt az emberek nyelvén teszi.

A szakmai napon több erdélyi médium bemutatkozott. Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője arról beszélt, hogyan vett részt közszolgálati, a csíkszeredai önkormányzat fenntartásában működő napilapja egy történelmi jelentőségű esemény, a csíksomlyói pápalátogatás közvetítésében.
Szatmári Ferenc az alapítástól kezdve áll világi vezetőként, elnökként az erdélyi Mária Rádió élén. Az Erdélyben 2006-ban egy stúdióval indult médium ugyanolyan csodálatos növekedést élhetett meg, mint az egyetlen olaszországi plébániáról elindult, és világszervezetté vált anyaszervezet. Mára lefedik egész Erdélyt, 7 stúdió, 13 munkatárs, 500 önkéntes készíti a mintegy 300 ezer hallgató számára a 60 százalékban vallási, 15 százalékban kulturális, a fennmaradó időben zenei és hírműsorokat. Szatmári Ferencben sok kétség volt induláskor: Lesznek-e önkéntesek egy olyan országban, ahol ennek nincs hagyománya? Kapnak-e frekvenciát ott, ahol a politikai érdekek határozzák meg a nyerteseket? Ráhagyatkozhatnak-e a Gondviselésre az anyagi forrás tekintetében?

És hogy mi segített? Az elnök szerint az az elkötelezettség, amivel önkénteseik dolgoznak. A misszió lelkülete, hogy munkájukat evangelizációnak tekintik, és műsoraikban az élő hit szólal meg. De az a döntés is, hogy a Mária Rádióban vállalják, hogy nagy tömegekhez szólnak, így „kerülik a magasröptű diskurzust”, egyszerű nyelven, a hallgatók élethelyzetéhez kapcsolódnak.
A Maszol.ro és a Romkat.ro portálok munkatársa, Szász István Szilárd témája az álhírek és a közösségi média, a Facebook hatásmechanizmusa volt. Az antropológiából doktori disszertációján dolgozó újságíró tényekkel és számadatokkal támasztotta alá mindazt, amit a Facebook és az álhírekből élő portálok veszélyeiről tudni vélünk.
„Kevert valóságban élünk, az ál és a valódi elválaszthatatlan. Virtuálisan teremtett lények válnak százezrek által követett influenszerré, arcfelismerő képesség révén bárki beazonosítható, már nemcsak a kép, de a hang és kép együtt is photoshoppolható” – érzékeltette Szász István Szilárd az álhírgyártás veszélyeit.

A naponta tapasztalható jelenséget, miszerint felismerik keresési preferenciáinkat, nemcsak megerősítette, de arra is figyelmeztetett, hogy internetes böngészéseink az életünk minden területéről adatokat szolgáltatnak, mely alapján az algoritmusok messzemenő pontossággal összeállítják az ember pszichológiai profilját. A kutató szerint tudatosságot igényel az internethasználat, mert az álhírek egymásra épülve mentális világot építenek tudatunkban, egyre inkább megnehezítve, hogy különbséget tegyünk valódi és ál között.

Micaci Cristian a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Tankó Zita a nagyváradi Szent László-plébánia kommunikációját mutatta be. Mint elmondta, egyik fő törekvésük a hálózatban gondolkodás. Honlap, Facebook-oldal, hírportál Várad.org címmel – ezek a legfontosabb fórumaik. Céljuk, hogy bekapcsolódjanak az erdélyi egyházmegyék kommunikációjának vérkeringésébe, megjelenjenek más egyházi és világi kommunikációs felületeken. Ők is ugyanazzal a kihívással néznek szembe, miként egyeztethető össze a mélyebb tájékoztatás igénye korunk gyors, tömör, sokszor felületes információfogyasztási szokásával. Hagyományosan megjelenő nyomtatott kiadványuk az éves pasztorális terv alapján megvalósuló események bemutatására szolgál, melyben QR-kódok segítségével bővebb beszámolót, képgalériát lehet találni online felületükön. Szeretik a plakátokat, Vakon Zsolt saját tervezésű, a fiatalok bevonásával készülő plakátokkal vezetett végig az egyházmegye sok-sok eseményén.

A találkozó része volt a gyakorlati képzés is. Baranyai Béla a szakma egyik leggyakrabban alkalmazott műfajáról, a tudósításról tartott szemléletformáló, a műfajt érintő mai változásokat is bemutató előadást.
Gőbel Ágoston, a NEK sajtóreferense a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről, a felkészülés folyamatáról, a várható programokról tartott ismertetőt.
Micaci Cristian, aki sajtósként kísérhette Ferenc pápát romániai apostoli útján, a sajtómunka kulisszatitkait is feltáró, sok fényképpel illusztrált élménybeszámolót tartott erről a találkozásról. A nagyváradi egyházmegye sajtóreferense ezen az úton arra is törekedett, hogy megmutassa, mit jelent magyar katolikusnak lenni Romániában.

Az út végén tartott sajtótájékoztatón minden nemzet stábja meghatározott számú kérdést tehetett fel a pápának. A magyarok két kérdést tehettek fel, az egyik Cristiané volt. Azt kérdezte Ferenc pápától, hogy a látottak alapján hogyan kell együttműködni a felekezeteknek, államnak és egyháznak, valamint az etnikumoknak. „A kapcsolatokat jellemezze a kinyújtott kéz magatartása, amikor konfliktusok vannak” – a Szentatya válasza maradandó hatást gyakorolt a médiafelelősre, és az egyházmegye kommunikációjára is iránymutatóan hat.
A találkozón részt vevők megismerhették a püspöki székhely és a városközpont értékeit. Látogatást tettek a váradi várban és a székesegyházban. Sétálhattak Ady kedves utcáin, ahol a folyamatos megújulás visszahozza a szecesszió varázsát.
A találkozót értékelve Szikora József, a MAKÚSZ elnöke azt üzente a sajtóapostoloknak: az evangelizáló lelkesedés mellett a szakma iránti igényesség vezesse őket, kommunikációjuk hatékonyságát fejlesztve.

Fotó: Baranyai Béla
Trauttwein Éva/Magyar Kurír

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházában templombúcsút tartanak a mai napon, október 8-án, este 6 órától. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát lesz.

Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről:

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.

1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.

Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti pártfogóként tisztelni, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban, Ausztriát III. Ferdinánd 1647-ben ajánlotta Máriának. János Kázmér király 1656-ban nyilvánította a Szűzanyát Lengyelország Királynőjévé. A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Magyar Kurír

Assisi Szent Ferenc ünnepén, október 4-én az 1180-as évek elején született rendalapítóra irányul a figyelmünk. Ezen a napon köszöntöttük Palánki Ferenc megyéspüspök atyát az egyházmegye papjai, intézményvezetői és munkatársai körében a püspöki hivatalban. A baráti, kötetlen beszélgetéseken Szent Ferenc életéből vett történetek, mozzanatok hangzottak el, aki megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust.

Ferenc püspök atya reggel a Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét Szent Ferenc tiszteletére, majd kötetlen beszélgetéseken a rendalapító élete, hozzá kapcsolódó történetek felidézésével Isten nagy és csodálatos művére figyeltünk.

Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya a papok nevében köszöntötte a főpásztort. Elmondta, Ferenc pápa is ünnepel ezen a napon, aki a névválasztáskor nem a jezsuita Xavéri Szent Ferenc-i, hanem Assisi Szent Ferenc-i gondolatot kívánta képviselni, aki a legrégebbi szentek közé tartozik. Püspök atya hozzátette, amikor a rendalapítót arra biztatták, hogy fogalmazza meg a közösség reguláját, azzal hárította el a kérést, hogy ő csak az evangéliumot akarja hirdetni.
Nándor püspök azt kívánta a védőszentjét ünneplő főpásztornak, hogy Szent Ferenc türelmével és buzgóságával az evangélium szellemében, a gyökerekhez való ragaszkodásban végezze azt a szolgálatot, melyet a Jóisten és az Egyház rábízott. A paptársait pedig arra kérte, lássák meg a püspökükben azt, hogy szolgálata olyan kapocs, amely mindig és minden helyzetben irányt ad az ő életének és azoknak is, akiknek a gondviselőjévé és irányítójává rendelte a Jóisten.

Fodor András gazdasági helynök atya gondolataiban Ferenc pápa „Christus vivit” (Krisztus él) kezdetű, fiataloknak szóló apostoli buzdítására utalt, amelyben elhangzott: Szent Ferenc fiatal korában kapta meg Istentől a hívást a követésére, a szegénység vállalására és a közösség megalapításával az Egyház megújítására. Ferenc püspök atya szintén meghívást kapott az Egyház megújítására, az Istentől kapott egyházmegyei közösség vezetésével, a közös szolgálattal.

Molnár Katalin EKIF főigazgató az intézményvezetők nevében köszöntött, gondolataiban elmondta, a „nomen est omen” jelentése „a név előjel”, „nevében a sorsa”, a "név elárulja viselőjét”. Nem véletlenül kapjuk nevünket, hangsúlyozta. Majd Szent Ferenc életéből idézve a szent által is megtapasztalt tökéletes öröm kegyelmi ajándékát kívánta a főpásztornak.

Szent Ferenc a tökéletes öröm titkáról így tanított, amikor Leó testvérrel a Porciuncula felé tartottak egy téli reggelen: „A testvérek jó példája, a csodatévő erő, a betegek gyógyítása és a halottak feltámasztása – nagy dolgok ezek, Leó testvér! De mindennél több a tökéletes öröm. Nem található az sem a tudományban, sem a nyelvek adományában, sem a nagy prédikáló tehetségben, és mégis az egész világot meg lehet vele téríteni. S ha mi most megérkezünk a Porcinkulához, és várnunk kell a kapu előtt az esőben és a hidegben, mert a kapus megvárakoztatja a hívatlan vendégeket, és mi ezt türelemmel elviseljük — ó, Leó testvér, írjad csak —, ebben áll a tökéletes öröm! És ha a további zörgetésünkre a kapus furkósbottal kirohan, megragadja a kapucninkat, a földre ránt, és a hóban tetőtől talpig jól elver minket, ha mi ezt is türelemmel és Krisztus szenvedésére gondolva zokszó nélkül el tudnánk viselni — írjad csak, Leó testvér —, ebben áll a tökéletes öröm!”

Ferenc püspök atya köszöneteként egy történettel gazdagította a jelenlévőket: A ferences testvérek egyik este elhatározták, hogy egész éjjel a Miatyánkot fogják imádkozni. Reggel beszámoltak Ferenc elöljárójuknak, hogy mennyi imát mondtak el, majd őt is megkérdezték erről. Szent Ferenc azt felelte, ő egyet sem tudott végigmondani, mert olyan mélyen megérintették az ima szavai, hogy azokon órákig elmélkedett. Ez a rácsodálkozás, a mély hit jellemezte őt egész földi élete, szolgálata során. A főpásztor azt kívánta, mindannyian hasonló mentalitással, mélységgel végezzük szolgálatunkat, munkánkat, hogy azzal a figyelmet Istenre irányíthassuk.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Szalkai-kódex – Szalkai László (1475 k.-1526) esztergomi érsek iskoláskönyve - bőrkötéses hasonmás kiadásával bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Levél- és Könyvtár gyűjteménye.

Ez év májusában az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és a Sárospataki Római Katolikus Gyűjtemény együttműködésében jelent meg a Szalkai-kódex hasonmáskiadása.
Az esztergomi gyűjteményben őrzött kötet a mohácsi csatamezőn elesett Szalkai László esztergomi érsek iskolai jegyzeteit tartalmazza, melyeket 1490 körül készített a sárospataki plébániai iskolában. Akkoriban a diákok az oktatók előadásai alapján készített jegyzetekből tanultak. A hat egybekötött füzet az iskolában oktatott tudományágak ismeretanyagát tartalmazza, így egyedülálló forrás az iskola- és pedagógiatörténet, a zenetudomány és a csillagászati kutatások szempontjából.

Az 522 oldalból álló kötetben található írások nem egy másolási ütemben születtek. A diák először a tananyagot másolta le, miközben arra is figyelnie kellett, hogy a tanári magyarázatoknak és saját jegyzeteinek is maradjon hely. Az ifjú Szalkai gyakorlott másolóként gótikus kurzívval rótta a sorokat, a középkorban használt vörössel, rubrummal emelte ki a lényeget, a későbbi díszítéseknek üres helyeket hagyva.
A kiadáshoz Erdő Péter bíboros, prímás írt bevezetőt. A bevezető tanulmány és a sajtó alá rendezés Sarbak Gábor munkája. Angol nyelvre Korondi Ágnes fordította a tanulmányt.

A kódex hasonmáskiadása, valamint a könyvtár jelenleg 1412 darabból - folyamatos feltárás alatt - álló régi könyves állománya nyitva tartási időben (kedd: 14.00-17.30, szerda és csütörtök: 9.00-12.30) megtekinthető és tanulmányozható. Ettől eltérő időpontban való megtekintésre csak előzetes egyeztetés alapján van lehetőség.

Somogyi Péter könyvtárvezető
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Levél- és Könyvtár
4024 Debrecen, Varga utca 17.
http://archiv.dnyem.hu

Forrás:
https://www.magyarkurir.hu/kultura/bemutattak-szalkai-kodex-hasonmas-kiadasat-esztergomban

A gyermekükért imádkozó édesanyák ünnepi közös imára és hálaadó szentmisére gyűltek össze 2019. szeptember 27-én a Szent László-templomban, ahová Debrecen és a környék plébániáiról is érkeztek testvérek/édesanyák.
Az ünnepi szentmisét Tokodi László O.P. atya celebrálta, a szónok pedig Szentesi Csaba görögkatolikus parókus volt.

Szentesi Csaba atya a napi evangéliumi szakaszhoz fűzött gondolatai után többek között arról beszélt, hogy ma kevesebb szót használunk a munkánk, napi találkozásaink során, de nagy lehetőségünk van hangtalanul mások elé élni a keresztény mivoltunkat, csendes cselekedetinkkel prédikálni. Elég, ha csak tudnak róla gyermekeink, hogy imádkozunk értük, s egyszer csak célba ér a csoport imája. Mindig célba ér. Hogyan? Például valaki egy Szentírást ad a gyermekünknek, és ő elkezdi azt olvasni. Vagy azt látjuk, hogy gyermekünk megváltozott, és nekünk nincs más dolgunk mint kinyitni előttük az ajtót: nem kell nekünk állandóan Istenről beszélnünk, hanem jelenlétünk, emberségünk legyen vonzó.

Egyszer elmentünk Dezse Péter domonkos testvérrel egy iskolába – folytatta Csaba atya –, hogy karácsonyi énekeket tanítsunk a gyermekeknek. A jó hangulatú foglalkozás után odajött hozzánk egy tanár, s azt mondta: végre normális papokat látok. Lehet, hogy a gyermekek elfelejtették az énekeket, de bizonyára megmaradt bennük valamilyen emlék, mely később visszajöhet, s az ilyen emlékek egyszer csak összeállnak egésszé a fiatalban.

A mai világban sokkal több dolog visz el Jézushoz, így a mi példaadásunk is. Max Lucado: Értékes vagy című könyvét hozta példának Csaba atya. A kis famanó felmegy a hegyre alkotójával beszélgetni, és így függetlenedni tud a többiek véleményétől. Gyermekeinket mi is úgy menthetjük meg a sodródástól, a mások véleményétől való függésétől, hogy Alkotónk, Isten elé imádkozzuk őket. Imádkozzuk oda a hegyre a gyermeket Jézushoz, hogy tudjon beszélgetni Teremtőjével. Tapasztalja meg, hogy Jézus a barátja, de Ő az Úr, tehát tartsa meg parancsait – buzdított mindenkit a parókus atya.
A Szent Mónika Közösség napi imája összhangban van ezzel a buzdítással, hiszen a tizenkét könyörgésből kilencben tulajdonképpen magunkért imádkozunk: Keresztény életünk legyen vonzó gyermekeink számára. Higgadtság, tekintély, szeretet, figyelem, türelem, hála legyen bennünk gyermekeinkkel kapcsolatban. És tudjuk más édesanyákban is felébreszteni a közösségünkhöz tartozó vágyat.
A szentmise végén Tokodi László atya arra is megkért, hogy Szent Józsefhez és Szent Ágostonhoz is imádkozzunk, hogy az édesapák is az édesanyákkal közösen imádkozzanak gyermekeikért. A szép esemény baráti beszélgetéssel zárult.

A Szent Mónika Közösség az 1980-as évek végén alakult Madridban. Hazánkba Róna Gábor jezsuita szerzetes hozta el ennek a közösségnek a hírét. Kalocsán alakult meg 1992-ben az első közösség. Hozzánk is eljutott ennek híre, és Szikszay Lászlóné Katalin hitoktató karolta fel a gondolatot, alapította meg a közösséget, melynek ma is vezetője. Hamarosan létrejöttek más debreceni és környékbeli plébániákon is édesanyák imádkozó csoportjai. A közösségnek mindenki tagja lehet, aki vállalja, hogy az imát minden nap elmondja és hetente egyszer az Oltáriszentség előtt is. Minden hónap 27-én tartjuk plébániánkon a csoport közös imáját, összejövetelét. A saját gyermekeinkért való ima mellett minden hónapban egy közös szándékra is imádkozunk.

Az imamozgalomról a közösség országos központjának honlapján is tájékozódhatnak: http://szentmonika.hu/

Havas Lászlóné
Szent László Plébánia, Debrecen

A SZENT MÓNIKA-imaközösség napi imája

MENNYEI ATYÁNK,
minden ajándék és öröm osztogatója, aki nekem az édesanyai hivatást adtad, hálát adok neked és áldom szent Nevedet.

ÚR JÉZUS! Kérlek, növeld hitemet, erősítsd reményemet és tökéletesítsd szeretetemet,
hogy jó keresztény édesanya lehessek.

SZENTLÉLEK ÚRISTEN, erősíts engem, hogy életem minden nehézsége közepette se szűnjek meg gyermekeink hitéért imádkozni.

Minden könyörgés előtt mondjuk: SEGÍTS MINKET, URUNK,
- hogy gyermekeinket életünk példájával vezessük Tefeléd.
- hogy amikor gyermekeinkkel foglalkozunk, jóságos higgadtság, tekintély és szeretet áradjon belőlünk.
- hogy figyelemmel kövessük gyermekeink jellembeli fejlődését, és meg tudjuk óvni őket a rossz környezeti befolyásoktól.
- hogy keresztény életünk oly vonzó legyen gyermekeink számára, hogy azt kövessék és másokra is átsugározzák.
- hogy gyermekeink tiszteljék Szentatyánkat, ragaszkodjanak az Egyházhoz és együttműködjenek lelkipásztorainkkal.
- hogy ha gyermekeink közül valamelyik meghívást kapna a papi vagy szerzetesi életre, azt hálásan elfogadjuk és támogassuk.
- hogy gyermekeink életük csalódásai, veszélyhelyzetei vagy testi megpróbáltatásai közepette is megtapasztalják gondoskodó szeretetedet.
- hogy ha az élet útvesztőiben egyik vagy másik gyermekünk megrendülne hitében és letérne a helyes útról, őt akkor is szeretetünkkel, türelmünkkel és imáinkkal segítsük, hogy visszataláljon Hozzád.
- hogy ha gyermekeink megbántanak, eltávolodnak tőlünk, vagy hálátlanok velünk szemben, mi akkor is teljes bizalommal terjesszük eléd kéréseinket.
- hogy férjeink megértsék, milyen fontos feladat gyermekeink jellemének és hitének erősítése, és szívből segítsék őket imáikkal is.
- hogy gyermekeink családjában a Te békéd és szereteted uralkodjon, és unokáink is erősödjenek hitükben.
- hogy amikor más édesanyákkal találkozunk, fel tudjuk ébreszteni bennük a Közösségünkhöz való tartozás vágyát.
Különösen könyörgök a mai napon (saját kérés) ..................... gyermekért.
Könyörögjünk!

SZŰZ MÁRIA, égi Édesanyánk, eszközöld ki számunkra is azt az örömet, amiben Szent Mónikának volt része, amikor láthatta fia életében a hit diadalát.

ÚR JÉZUS, kérünk, add meg nekünk szülőknek és gyermekeinknek azt a nagy kegyelmet, hogy majd együtt örvendezhessünk a Te dicsőségedben az egész örökkévalóságon át.
Ámen

Kedves testvérek,

2019. október hónapjára arra kértem az egész egyházat, hogy rendkívüli missziós időszakként élje meg azt, így emlékezve XV. Benedek pápa Maximum illud kezdetű apostoli levele kihirdetésének (1919. november 30.) századik évfordulójára. Apostoli kezdeményezésének prófétai előrelátása megerősített abban, hogy megújítsuk az egyház misszionáriusi elkötelezettségét, misszióját még inkább az evangélium szelleméhez igazítsuk, hogy a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus üdvösségét hirdesse és vigye el a világnak.

Jelen üzenet címe azonos az októberi missziós hónap témájával: megkeresztelve és küldve: Krisztus Egyháza misszióban a világban. E hónap megünneplése mindenekelőtt abban segít minket, hogy felismerjük a Jézus Krisztus melletti hitdöntésünk missziós értelmét, azon hitét, amelyet kötelezettség nélkül, ajándékként kaptunk a keresztségben. Istenhez tartozunk, mint gyermekei és ez soha nem egyénileg megy végbe, hanem mindig egyházi módon: az Istennel – Atyával, Fiúval és Szentlélekkel – való közösségből sok más testvérünkkel együtt új élet születik számunkra. Ez az isteni élet pedig nem árucikk, amit eladni – el akarjuk kerülni a prozelitizmust –, hanem gazdagság, amelyet átadni, közölni és hirdetni kell: ez a misszió értelme. Ingyen kaptuk ezt az ajándékot és ingyen adjuk tovább (vö. Mt 10,8) anélkül, hogy ebből bárkit is kizárnánk. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, eljutva az igazság megismerésére és az irgalmasság megtapasztalására az Egyháznak köszönhetően, amely az üdvösség egyetemes szentsége (vö. 1Tim 2,4; 3,15, II. Vatikáni Egyetemes Zsinat, Lumen Gentium dogmatikai konstitúció, 48).

Az Egyház misszióban van a világon: a Jézus Krisztusba vetett hit a dolgokat helyes megvilágításba helyezi, mert lehetővé teszi, hogy Isten szemével és szívével lássuk a világot; a remény megnyit minket az isteni élet örök láthatárára, amelyben már valójában részünk van; a szeretet pedig, amelyet előre megízlelünk a szentségekben és a testvéri szeretetben, a föld végső határáig mozdít minket (vö. Mik 5,3; Mt 28,19; ApCsel 1,8; Róm 10,18). Egy Egyháznak, amely elmegy a legvégső határokig, állandó és tartós misszionáriusi megtérésre van szüksége. Hány szent, hány hitben élő nő és férfi tanúskodik arról, hogy ez a határtalan megnyílás lehetséges és megvalósítható, mutatja meg nekünk, hogyan lépjünk ki önmagunkból irgalmasan, a szeretettől sürgetve és éli elénk az ajándékozás, az áldozat és az ingyenesség logikáját (vö. 2Kor 5,14–21)! Aki Istent hirdeti, legyen Isten embere (vö. Maximum illud apostoli levél).

Ez egy olyan megbízás, amely személyesen érint mindannyiunkat: én mindig misszió vagyok; te mindig misszió vagy; minden megkeresztelt ember maga egy-egy misszió. Aki szeret, az megmozdul, kilép önmagából, vonz és vonzódik, átadja önmagát a másiknak és életet adó kapcsolatokat teremt. Senki sincs, aki Isten szeretete számára haszontalan és jelentéktelen lenne. A világban mindannyian küldetésben vagyunk, mert minden ember Isten szeretetének gyümölcse. Még ha apám és anyám hazugság, gyűlölet és hűtlenség által elárulná is a szeretetet, Isten soha nem lép vissza az élet ajándékozásától és minden gyermekét mindig is részesíti isteni és örökkévaló életében (vö. Ef 1,3–6).

Ennek az életnek a keresztség által leszünk részesei, ezáltal kapjuk meg a hitet Jézus Krisztusban, aki győztes a bűn és a halál felett, megújít minket Isten képére és hasonlóságára és beletagoz minket Krisztus testébe, az Egyházba. Ebben az értelemben tehát a keresztség valóban szükséges az üdvösséghez, mert biztosítja számunkra, hogy az Atya házában mindig és mindenütt fiak és leányok vagyunk, nem pedig árvák, idegenek vagy rabszolgák. Ez, ami a keresztény emberben szentségi valóság – melynek tökéletessége az Eucharisztia –, minden férfi és nő hivatása és rendeltetése marad, akik megváltásra és üdvösségre várnak. A keresztség ugyanis az isteni ajándék ígéretének megvalósulása, amellyel Isten az embert gyermekévé teszi a Fiúban. Természetes szüleink gyermekei vagyunk, de a keresztségben miénk lesz az eredeti atyaság és az igazi anyaság is: akinek az Egyház nem édesanyja, annak Isten nem lehet atyja (vö. Szent Ciprián, Az egyház egységéről, 6).

Küldetésünk tehát Isten atyaságában és az Egyház anyaságában gyökerezik, mivel a keresztséghez szorosan kapcsolódik az a megbízás, amelyet Jézus a húsvéti küldetésben megfogalmazott: ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket, eltöltve Szentlélekkel a világ kiengeszteléséért (vö. Jn 20,19–23; Mt 28,16–20). A keresztény ember részese ennek a küldetésnek, azért, hogy senki se nélkülözze a fogadott fiúságra való meghívás örömhírét, valamint személyes méltóságának és az emberi élet belső értékének bizonyosságát a fogantatástól kezdve egészen a természetes halálig. Amikor a terjeszkedő szekularizáció Isten aktív atyaságának kifejezett és kulturális visszautasításává fejlődik történelmünkben, akadályává válik minden valódi testvériségnek, ami az egymás élete iránti kölcsönös tiszteletben nyilvánulna meg. Jézus Krisztus Istene nélkül minden különbség pokoli fenyegetéssé válik és lehetetlenné teszi az emberi faj gyümölcsöző egységét és benne a testvéri elfogadás megvalósulását.

Az üdvösségre szóló egyetemes meghívástól motiválva, amelyet Isten Jézus Krisztusban részünkre felajánl, XV. Benedek arra szólít fel, hogy lépjünk túl minden nacionalista és etnocentrikus elzárkózáson, vessünk véget a gyarmati hatalmak beavatkozásának az evangélium hirdetésébe, valamint ezen államok gazdasági és katonai érdekei érvényesítésének. A pápa Maximum illud apostoli levelében emlékeztetett arra, hogy az egyház missziójának Isten akarta egyetemes jellege megköveteli, hogy kilépjünk a hazánkhoz és nemzetünkhöz fűződő exkluzív kapcsolatból. A kultúra és a közösség megnyílása Jézus Krisztus üdvösséghozó újdonsága előtt megköveteli minden indokolatlan etnikai és egyházi bezárkózás leküzdését. Az egyháznak ma is szüksége van férfiakra és nőkre, akik keresztségük erejében nagylelkűen válaszolnak a meghívásra, amely kiszólítja őket otthonukból, családjukból, hazájukból, nyelvi közegükből és helyi közösségükből. A népekhez szól küldetésük, a világban, amelyet még nem alakítottak át Jézusnak és az Ő szent egyházának szentségei. Isten szavát hirdetve, az evangéliumról tanúskodva és a Szentlélekben való életet ünnepelve ők bűnbánatra hívnak fel, keresztelnek és felkínálják a keresztény üdvösséget; mindezt az egyes ember személyes szabadságának tiszteletben tartásával és párbeszédet folytatva azon népek kultúrájával és vallásával, amelyekhez küldetésük szól. A „missio ad gentes”, amely az egyház számára mindig szükséges, alapvető módon járul hozzá minden keresztény szüntelen megtérésének folyamatához. A Jézus húsvétjába vetett hit, az egyház keresztelési küldetése, az önmagunktól és saját otthonunktól földrajzi és kulturális értelemben vett eltávolodásra ösztönző hívás, a bűntől való megváltás, valamint a személyes és társadalmi bajoktól való megszabadulás szükségessége megköveteli a missziót a föld legvégső határáig.

A Pán-amazóniai Szinódussal való gondviselésszerű egybeesés arra indít engem, hogy aláhúzzam: a misszió, amelyet Jézus Lelkének ajándékával reánk bízott, továbbra is aktuális és szükséges ezen területek és az ott élők számára. A megújult Pünkösd tágra nyitja az egyház kapuit azért, hogy egyetlen kultúra se maradjon önmagába zárva, egyetlen nép se zárkózzék el, hanem nyitott legyen a hit egyetemes közösségére. Senkinek sem szabad saját egójába zárkóznia, belevesznie etnikai és vallási hovatartozásának önközpontúságába. Jézus húsvétja széttöri a világok, vallások és kultúrák szűk korlátait és arra hív minden közösséget, hogy növekedjen a férfi és nő méltóságának tiszteletben tartásában és törekedjen mindig teljesebben megtérni a feltámadt Úr igazságához, aki minden ember számára valódi életet ajándékoz.

Ebben az összefüggésben XVI. Benedek szavai jutnak eszembe, amelyeket 2007-ben mondott nekünk, latin-amerikai püspököknek a brazíliai aparecidai találkozónk kezdetén; szeretném megismételni itt e szavakat és azonosulni velük: „De milyen jelentőséggel bírt a keresztény hit elfogadása Latin-Amerika és a Karib-térség országai számára? Azt jelentette számukra, hogy megismerik és elfogadják Krisztust, az ismeretlen Istent, akit őseik – anélkül, hogy tudták volna – gazdag vallási hagyományaikban kerestek. Krisztus volt a Megváltó, aki után csendben vágyakoztak. Azt is jelentette, hogy a keresztvízzel megkapták az isteni életet, amely Isten fogadott gyermekeivé tette őket és megkapták a Szentlelket, aki azért jött, hogy megtermékenyítse kultúrájukat, amennyiben megtisztította és növekedésnek indította azt a megszámlálhatatlan sokaságú magot és csírát, amelyet a Megtestesült Szó beléjük öntött, és így irányította őket az evangélium útjaira. [...] Az Isten Igéje, amikor Jézus Krisztusban testté lett, egyúttal történelemmé és kultúrává is vált. A prekolumbián vallásokhoz való visszatérés utópiája – elválva Krisztustól és az egyetemes egyháztól – nem előrehaladás, hanem visszalépés. Ez valójában visszafejlődés, visszatérés egy, a múltban lehorgonyzott történelmi korszakhoz.” (Megnyitóbeszéd, 2007. május 13. Insegnamenti III, 1 [2007], 855–856.)

Mária, édesanyánk, reád bízzuk az Egyház küldetését. A Szent Szűz Fiával egyesülve a megtestesülésétől kezdve elindult és teljes mértékben rész vett Jézus küldetésében, egy olyan misszióban, amely a kereszt lábánál a saját küldetésévé is vált: az Egyház anyjaként közreműködni abban, hogy világra hozza a Szentlélekben és a hitben Isten új gyermekeit.

Végül szeretnék röviden szólni a Pápai Missziós Művekről, amelyet már a Maximum illud is a misszió eszközeként ajánlott. A Pápai Missziós Művek az Egyház egyetemességében, mint egy globális hálóban végzi szolgálatát, amely a pápát missziós erőfeszítésében támogatja részben imával – a misszió lelkével –, részben a keresztények karitatív adományaival szerte a világon. Hozzájárulásaik segítik a pápát a részegyházak evangelizálásában (Hitterjesztés Műve), a helyi papság képzésében (Szent Péter Apostol Műve), a világ gyermekeinek missziós tudatosságra nevelésében (Szent Gyermekség Műve) és a keresztények misszionáriusi tudatának kialakításában (Missziós Unió). Megújítva támogatásomat e Művekhez, kívánom, hogy 2019 októberének rendkívüli missziós hónapja hozzájáruljon misszionáriusi szolgálatuk megújulásához szolgálva az én szolgálatomat.

Szívből adom áldásomat a misszionáriusokra és mindazokra, akik keresztségük révén bármilyen módon részt vesznek az egyház missziójában.

Vatikánváros, 2019. június 9., Pünkösd főünnepén.

Ferenc pápa

Free Joomla templates by L.THEME