július 2020

2020. július 24-26. között rendeztük meg egyházmegyénk ifjúságának találkozóját és gyalogos zarándoklatát, amelybe közel száz fiatal csatlakozott be, hogy együtt tegyenek tanúságot Krisztusról, a vele való növekedésről. A háromnapos együttlét ajándékairól és élményiről Törő András, egyházmegyénk ifjúsági referensének gondolatait olvassuk:

A váratlan élethelyzetek közepette, a kihívások és bizonytalanságok világában, amelyet az idei évben a járványhelyzet is mélyen átszőtt, egyre erősebben tapasztaljuk Istennek azt az arcát, amely a meglepetések Istenét mutatja számunkra. Az Ő meglepetéseinek, életünkbe való belépésének nem kellemetlenül váratlan íze van, nem rossz érzést akar kelteni bennünk, hanem célja, hogy megtanítson ébernek maradni és jelen lenni az adott élethelyzetben, hogy mindig tudjunk reagálni, élettel megtelve válaszolni.

A karantén, a járvány által meghatározott időszak miatti életmódbeli változás rávilágított arra, hogy életünk folyamán nem a formák, nem a sémák számítanak. A formák segítenek ráirányítani a figyelmet a lényegre, de ha megragadunk azok szintjén, és nem lépünk túl rajtuk, akkor elveszítjük a lényeget. A mi Istenünk nem a templom, nem a zarándoklat, nem az ünnepélyek, nem az egyházi iskolák falainak Istene, hanem vándorlásunk társa. Nem egy eszme, nem egy tanítás, hanem élő valóság. A hitünk nem forma vagy rendszer, nem tanítás, hanem találkozás. A tanítás felszíthatja a hitet, vezetheti azt, de nem élteti. Ami élteti, az a találkozás. A hitünk elsősorban találkozásból indul, ami ezt követően hajtja bennünk a vágyat a tudásra, a tanítás befogadására. Ezért fontosak az élmények, amelyekben megteremtjük a lehetőséget a találkozásra, Krisztus élő valóságának megtapasztalására.

Miért hangsúlyozzuk, hogy „Krisztus él!”? Miért emelte ki ezt az üzenetet Ferenc pápa a fiatalokhoz szóló apostoli buzdításában? Azért, mert Krisztus nem egy olyan közösséget akart, akik megemlékeznek róla. A kereszt nem egy muzeális tárgy, amely egy történelmi eseményre utal vissza, hanem a saját üdvösségtörténetemre irányítja a figyelmem, amely a jelen mindennapokban zajlik. A Szentatya nem egy közleményt intézett a fiatalokhoz, hanem buzdítást. Buzdítást, amely lelkesít és megmozdít Isten irányába. A pápa olyan alapigazságokat közvetít ebben, amely örömhír az összes fiatalnak. Melyek ezek az igazságok? ISTEN SZERET TÉGED, KRISZTUS ÜDVÖZÍT TÉGED, KRISZTUS ÉL!

Erre a három üzenetre fűztük fel az idei egyházmegyei ifjúsági „tábort”, amely a találkozások, a lelki programok, a kikapcsolódás, a zarándoklat, a csend, ima és beszélgetések idejeként szolgált a fiatalság számára. Mit jelent valójában a fiatalnak lenni? A Szentatya úgy fogalmaz: „minden, amihez Krisztus hozzáér, fiatallá válik, ami pedig fiatal, az magában hordozza a növekedést, fejlődést és előrehaladást.” Ez utóbbiakra tehát csak az képes, aki hagyja, hogy Krisztus megérintse. Krisztusnak ezt az érintését tapasztaljuk meg akkor, amikor az élet szüntelen körforgásában találkozunk Istennel, önmagunkkal és társainkkal. Ezért volt az egyházmegyei ifjúsági programunk fontos eleme a zarándoklat, melynek során Levelekről gyalog érkeztünk Máriapócsra, hogy az úton levésben együtt tapasztaljuk meg ezeket a találkozásokat.

A közös élményekkel azt szeretnénk elmélyíteni a fiatalokban, hogy ne fáradjanak bele a panaszkodásba, ne időzzenek el a nehézségekben, hanem tekintsenek fel a Föltámadottra, Aki él, Aki, győzött, Aki örömre hív. Isten nem a boldogság gátja, hanem kapuja, kísérője, forrása.

A hétvége programjába Palánki Ferenc püspök atya, egyházmegyénk papjai és papnövendékei is becsatlakoztak, akik lelki beszélgetésekkel, rövid elmélkedésekkel, imádságokkal, szentmisével és közösségi játékokkal járultak hozzá az élmények sorához. Néhányuk gondolataiból idézünk:

Kálmán József atya: Az Istennel töltött idő nem kidobott idő, hanem olyan kincs, amelyre szüksége van a fiataloknak. ISTEN SZERET, és erre a legjobb válasz, hogy jelen vagyunk ebben a táborban. De hogyan értelmezzük ezt a szeretetet? Isten nem csak akkor szeret, ha megérdemeljük. Az Ő szeretete ebben a sugallatban áll: „Fontos vagy nekem, akarom, hogy élj, tervem van veled!” Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy Ő gondoskodik rólad: azt, hogy ha Isten nem enged valamit, azt azért teszi, mert meg akar óvni. Azt, hogy meghallgatja az imáidat, de Ő tudja igazán, hogy mire lesz szükséged. Azt, hogy biztosítja mindazt, ami a földi életedhez szükséges, de közben az örök életre készít, és hosszú távon tervez veled. Azt, hogy megadja a lelki békédet és nyugalmadat. Így tekintsünk az Ő szeretetére, amely nem ítélni jött a világra, nem eredményt hirdet, hanem megment. Nem jól ismerjük az Istent, ha csak a félresikerült élethelyzeteket és nehézségeket kötjük hozzá. Isten a jót gyűjti össze az életünkben, előre tekint, szeretete nem erőszakos, nem kirekesztő, nem megalázó, hanem türelmes és irgalommal teli.

Nagy Csaba atya: A félelem, az aggodalom, a belső üresség, az elszigeteltség és a függőség világában egyre fontosabb a megváltás üzenetének megtapasztalása, miszerint KRISZTUS ÜDVÖZÍT TÉGED! Az üdvösségtörténet kegyelme, hogy a hibáknak, az illúzióknak, a délibáboknak sosem lesz olyan jelentősége, mint az utolsó szónak. Abban a társadalomban, ahol az emberek gyakran csak adatok, számok és referenciakódok; abban a világban, ahol azt sulykolják belénk, hogy törékenyek és alkalmatlanok vagyunk; abban a rohanásban, ahol nincs idő felfedezni a tehetséget, és megfosztanak attól, hogy tanulhassunk a hibákból, fel kell ismernünk azt, hogy az élet nem merül ki egy jól felépített projektben. Az élet lényege, hogy minden nap felfedezzük és megtapasztaljuk Isten irgalmát. Ő nem gyarmatosítani akarja a szívünket, hanem munkálkodni benne. Akkor testesítjük meg Krisztus szeretetét, ha merünk hibázni és újrakezdeni, mert a keresztény élet lényege a megbocsátás. Ha erre képesek vagyunk, Isten berobban az életünkbe. Nem jó az a közösség, ahol nem ver tanyát a rossz, ahol nem tévednek. A jó közösség az, ahol lehet tévedni és hibázni, mert tudnak megbocsátani. Merjünk tehát élni a hibalehetőséggel, a megbocsátás kegyelmével és az újrakezdés örömével!

Markovics Balázs atya: Krisztus jelenlétét csak akkor tudjuk megtapasztalni, ha nem egy emlékben, hanem az élő Krisztusban keressük azt. Ahhoz, hogy Ő elhalmozzon, megszabadítson, átalakítson, meggyógyítson és megerősítsen, fel kell ismernünk, hogy KRISZTUS ÉL! Az Ő kegyelme által tudom megélni ezt a folyamatot, és végigvinni, akármilyen élethelyzetben vagyok. De hogyan lehet munkálkodni azon, hogy egyre mélyebben megtapasztaljuk az Ő jelenlétét? A természetfeletti mindig a természetesre épít. Szükségünk van tehát embertársainkra, arra hogy megtanuljunk figyelni rájuk, szeretni őket, ugyanis ennek a megtapasztalásából építhetjük fel az Isten iránti figyelmünket és szeretetünket is. Az emberi kapcsolatok megélése folyamatosan vezet és irányba tart bennünket, segít a jelenlét gyakorlásában. Amikor pedig már Istennel vagyunk jelen, meg kell tanulnunk őt bevonni egy közös életterv megalkotásába, mert az Istennel való tervezés éltető erő és örökérvényű érték.

Felföldi László atya: Az életnek egyetlen feladata van: átadni. Átadni a tapasztalatot arról, hogy hogyan kell élni az életet, és átadni a hitet, hogy az élet ne maradjon válságban. Ennek az átadásnak az első feladata és egyben célja: megtanulni normális embernek maradni. A felszínes valóság extrájának, különlegességének, látványosságának mutatkozni egyszerű, de normális maradni egy olyan úton, amelyen még senki nem járt, amely csak rám vár, amely személyes és egyedi, komoly kihívás. Ahhoz, hogy erre felkészüljünk, figyelnünk kell a külső segítség lehetőségeire, de elsősorban magunkat kell nevelnünk és vezetnünk. Vagy megtanulom vezetni az életemet, vagy sodródok, és előbb vagy utóbb tönkremennek a napjaim, lemaradok az életemről. Amikor vezetek, nem csak a gázpedált kell ismernem, hanem át kell éreznem a körülöttem zajló világot. Ezt a világot kell megtanulnunk élni. Élni pedig akkor tudunk, ha tudunk jelen lenni. Aki nincs jelen, az nem él. Amikor meg akarsz tanulni jelen lenni, ne akarj megoldani semmit, csak figyelj a csendre, hagyd, hogy ez az érzés átmenjen a fejeden, a szíveden, és meghalld életed legszebb, legtisztább és legmélyebb, szavak nélkül is teljes üzenetét.

Ezen útravalók örömében zajlott egyházmegyénk ifjúságának együttléte, amely természetesen, a jövőben is folytatódik, hiszen számos programmal jelentkezik majd a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodája. Hálát adunk a Jóistennek, egyházmegyénk papságának és munkatársainak, illetve minden testvérünknek, fiataloknak és családjaiknak, hogy tartalommal töltötték meg a nyári mindennapokat! Hamarosan újra találkozunk, hogy együtt „merjünk növekedni Krisztussal!” (Az egyházmegyénk fiataljainak – köztük legnagyobb számban volt és leendő bérmálkozóknak – szervezett zarándoklattal egybekötött ifjúsági tábor megrendezését az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.)

 

Fotó: Nyeste Tamás papnövendék

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A személyesen kísért, csendes, szentignáci lelkigyakorlat lehetőséget nyújt:

• reggel liturgiával indítani a napot,
• csendben Istennel szemlélni életedet a személyes imaidődben (szentírási szakaszok és más imamódok segítségével),
• újra töltődni a hétköznapokra, kérdésekre választ kapni,
• egész nap engedni Istennek, hogy valami újra hívjon,
• a személyes beszélgetésben a lelkigyakorlat kísérőjével, reflektálni mindarra, ami a lelkigyakorlatban történik,
• az esti „ szerető figyelmesség imájával” lezárni a napot.

Ha ezekre vágysz, várunk szeretettel Sajópálfalára (a lelkigyakorlatos ház befogadóképessége 6/7 fő jelentkezését teszi lehetővé)
2020. augusztus 25.18.00-tól -29. 15.00-ig.
Részvételi díj 7000Ft/fő/nap – teljes ellátással

A lelkigyakorlat kísérője:Tomka Magdolna szerzetesnővér (segitonoverek.info)
Jelentkezés és további információk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. vagy 06-30-5109938 Magdi nővérnél

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Gondoltál már arra, hogy megkérdezd az Urat, mire hív? Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szerzetes „kell” hogy legyél.

Istennek egy csodálatos álma van rólad, veled. Érdekel, hogy képességeid, tulajdonságaid, sokszínűséged inkább a papi/szerzetesi/szerzetespapi hivatásra, vagy arra hívnak, hogy férj/feleség, anya vagy apa légy?

Kettesben Jézussal közelebb kerülsz a válaszhoz. A személyesen kísért csendes lelkigyakorlat, közös imákkal, napi szentmisével arra hív, hogy Ő megmutathassa az utat, amin kiteljesedhet életed.

 

Helyszín:

Segítő Nővérek Rendháza

2014 Csobánka

Templom köz 4.

Időpont: 2020. augusztus 4. 18.00– augusztus 8. délutánig.
További információ: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
mobil: +36 30 510 99 38

Jelentkezés: Tomka Magdi nővérnél

Jelentkezési határidő: amíg van hely, a ház befogadóképessége korlátozott, személyes kíséretet kb. 8-10 fővel tudunk vállalni.

 

©Segítő Nővérek

 

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

2020. július 30., csütörtök 07:49

Keresztet állítottak Mikepércsen

Fél évvel ezelőtt a debreceni Szent Anna-székesegyházhoz tartozó mikepércsi Jézus Szíve-kápolna udvarán a nagy feszület függőleges része az időjárás viszontagságait nem tűrve tovább végleg megadta magát, és kidőlt. A terv hamar megszületett, új keresztet állítottak, mert a régit nem lehetett megmenteni.

Krakomperger Zoltán plébános iránymutatása alapján az új, 4m magas keresztet Bálega László debreceni asztalosmester készítette el. A régi corpus és az I.N.R.I. tábla szakszerű felújítását Solti Attila hitoktató vállalta magára. Ez került fel az új keresztre. Az így elkészült feszület felállításának időpontját Zoltán atya július 29-ére, Szent Márta liturgikus emléknapjára tűzte ki. 11-en jöttek össze a kis közösségből, hogy a keresztet a helyére emeljék. Először a régi kereszt talapzatából a földet és az eltőzegesedett fadarabokat ki kellett kikaparni, majd az új aljába 4 db 16-os betonacélt fúrtak, felállították és kiöntötték betonnal. Az összehangolt és szakértő csapatnak köszönhetően másfél óra alatt végeztek a keresztállítással.

Köszönet és hála illeti mindazokat, akik tevékenyen, vagy imáival segítették a projekt megvalósulását!

 

Kép és szöveg: ifj. Újlakán Zoltán

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Nemzeti Tehetségprogram keretében kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetséggondozó munkája elismeréseképp Kiváló versenyfelkészítő díjat adományozott Dajka Miklós informatikatanár kollégánknak.

Az országos díjat minden évben 40 pedagógus veheti át, az Oktatási Hivatal terjeszti föl a versenyfelkészítő tanárokat az OKTV országos eredmények alapján.

A Nemzeti Tehetség Központ nemcsak a tehetségek gondozására helyezi a hangsúlyt. Küldetése az is, hogy „a tehetséggondozással foglalkozó szakemberek számára anyagi és erkölcsi elismerést nyújtson, növelve ezzel a szakterület társadalmi elismertségét”. Meggyőződésük szerint a kiváló szakmai programok, jó gyakorlatok sikere a lelkesedését, szakmai tudását, idejét és energiáit nem kímélő pedagóguson múlik.

Dajka Miklós informatikatanár 4 diákja versenyzett a 2019-2020-as tanévben az informatika OKTV alkalmazói kategóriája országos döntőjében. Kovács Marcell (12. B) 4. helyezett, Molnár Máté (11.a) 5. helyezett lett, Jedla Martin (11.a) a 40. helyen, Nagy Zsombor (11.b) a 48. helyen végzett.

A pedagógusoknak a Nemzeti Tehetség Központ képviseletében dr. Lantos Krisztina ügyvezető igazgató adta át a díjat 2020. július 23-án. A rendezvényen elismerésüket fejezték ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Oktatási Hivatal munkatársai is.

Intézményünk büszkeségét fejezi ki és szeretettel gratulál Dajka Miklós tanár úrnak, és köszöni, hogy a Jóistentől kapott talentumait a keresztény nevelésben bőségesen kamatoztatja, és eredményesen segíti tanítványaink tehetségének kibontakozását.

 

Kaszásné Tóth Judit intézményvezető
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

14 km-en át 140 fős többnyire fiatalokból, szülőkből, szerzetesekből álló zarándokcsoportot kísért a Szűzanyához Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Levelekről Máriapócsra, ahol a főpásztor szentmisét mutatott be az egyházmegyei búcsú a szokásos idejében, július utolsó vasárnapján, ebben az évben július 26-án, Szent Anna ünnepén.
Ebben az évben az eddigiektől eltérően, a kialakult helyzet miatt nem hirdettek búcsút az egyházmegyében, mégis voltak, akik, követve hagyományaikat elzarándokoltak a nemzeti kegyhelyre, hálát adva a Szűzanyának és kérve az ő további közbenjárását életükre. Tudomásunk szerint Debrecenből, Vállaljról, Pócspetriből is érkeztek gyalogos zarándokok. A Levelekről induló egyházmegyei zarándok fiatalok közössége MeNök (Merjünk növekedni Krisztussal) táborban vettek részt az előző napokban.

A kincs, amire az ember ha rátalál, elmegy, eladja mindenét…

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában az evangélium szerinti kincsről elmélkedett (ld. Mt 13,44-52). Minden ember életében vannak féltett kincsek, amely egy gyermeknél talán egy kavics, egy számunkra haszontalan tárgy, de később már kincset jelenthet a könyv, sikeres vizsga, házasságkötés, gyermekszületés, egy komoly kapcsolat. Az ember életében felnőtt korára szépen, lassan kialakul, hogy mi a legfontosabb számára.

Jézus arról tanít, hogy ezek az értékek, az egyetlen igazi nagy kincsre kell hogy mutassanak, amely maga az Isten. Amikor ezt a kifejezést halljuk, hogy „örömében mindent odaadott”, előttünk állnak a papi hivatást választók, ők a mi kincseink. Hivatásuk nem ímmel-ámmal működik. Nem a lemondások miatti szenvedéssel telik életük, hanem annak végtelen örömével, amelyben önként, rátalálva a boldogságra, odaadtak mindent azért a kincsért, Akire rátaláltak – fogalmazott a főpásztor.

A mennyek országa, Isten országa nem egy hely, hanem maga Jézus Krisztus, aki csodákat tett, meggyógyította az embereket, de nem gazdagságot hozott számukra, hanem saját magát. Ő maga az Isten országa, vagy a mennyek országa.
Amikor Jézus azt mondja: „Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21), azt szó szerint vehetjük. Nem egy távoli, csillagvilágon túli hely, amire csak vágyakozunk és eljöveteléig még sok szenvedést kell kibírnunk. Közöttünk van a jelenben – hangsúlyozta a mennyek országáról szóló tanításában Ferenc püspök.

Mennyire érezhető egy családban, munkahelyen, közösségben, egyházközségben, egyházmegyében, ha befogadjuk és engedjük, hogy az életünkben Isten működjön. Megtapasztalhatjuk ennek valóságát, de a hiányát is, mert – a gazdagság, jólét, karrier, siker ellenére –, ahol kihagyják Jézust az életükből, ott a poklot élik meg. Ő elhozta nekünk a legdrágább kincset, saját magát, akivel minden szentmisében találkozhatunk, egyesülhetünk. Ha nem Őt tartjuk legdrágább kincsünknek, az életünk tévútra jut.

ézus, vállalva az emberi létet, közösséget, meghirdette Isten országát, evangéliumát, ezzel feladatot, hivatást adott, hogy találjuk meg Őt minden nap az életünkben.

Mit kell tennem ma, hogy ha valaki velem találkozik, a bennem lévő Krisztussal, az Ő szeretetével találkozhasson?

Sokszor találkozunk irgalmatlansággal, a szeretetlenséget olykor magunkban is felfedezzük. A megyéspüspök elmondta, hogy lelki beszélgetései során tapasztalta, mennyire gyakori a „pedig nekem van igazam” zsákutcája, amely a boldogtalansághoz vezet. Jézus a nyolc boldogsághoz nem tette hozzá, hogy boldogok azok, akiknek igazuk van. Mert nem azok a boldogok, akiknek igazuk van, hanem akikben nagyobb szeretet él, akik rátaláltak a krisztusi kincsre, és képesek érte mindent feláldozni, csakhogy megszerezzék azt.

Mi képesek vagyunk erre? Ez az igazi papi, családanyai, édesapai, gyermeki hivatás, amely a krisztusi életből fakadó egyetlen hivatásból, az Ő szeretetének világra hozatalából forrásozik. Csak az tudja ezt megtenni, akiben benne él ez a szeretet. És abban él, aki megnyitja előtte a szívét, és befogadja. Ez a kincs el van rejtve, de létezik akkor is, ha mi nem találunk rá. Rajtunk áll, hogy keressük-e.

Milyen régóta tesszük ezt, de mivel Isten jelenlétét nem a mi elképzelésünk, akaratunk szerint tapasztaljuk meg az életünkben, bánkódunk, szomorkodunk, aggodalmaskodunk.
Isten azt várja, hogy keressem, vegyem észre Őt. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28), ezért szeretnünk kell Őt. Ennyi az egész. Vegyük észre nap mint nap azokat a dolgokat, amikért tudunk hálát adni, Istent magasztalni, és ne a rosszra figyeljünk, arra, ami nem sikerült, ami másként alakult. Tudunk e derűsek lenni, örülni? A keresztény öröm nem könnyed vígság, hanem döntés – fogalmazta meg a radikalitás útját a főpásztor.

A kincsért, Isten országáért semmi sem drága, semmi sem elegendő, hogy odaadjuk. Soha nem mondhatjuk, hogy már eleget adtam. Isten mindent ad nekünk, és ezért mindent kér tőlünk.
Ehhez bölcsesség kell, mint amit a rövid idő alatt nagy karriert befutó Salamon is kért az Úrtól. Felkínálta neki a gazdagságot, hosszú életet, mindent, de Salamon csak bölcsességet kért kormányzásához, és ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól, vagyis tulajdonképpen azt kérte, hogy Isten vele legyen. Megkapta a bölcsesség kegyelmét.

„Krisztus él!”

Ferenc püspök az egyházmegyei fiataloknak szóló MeNök (Merjünk növekedni Krisztussal!”) tábor elmélkedéseinek mottójára utalt. A találkozó elmélkedései, Ferenc pápának a fiataloknak szóló szinódusról írt Krisztus él című dokumentumára épültek. Ebben a dokumentumban a pápa részletesebben foglalkozik a megkülönböztetéssel.
Meg kell különbözetni a jót és a rosszat, ehhez pedig bölcsesség szükséges. Mert a gonosz rafinált, be tudja csapni az embert, de ha az ember kéri a megkülönböztetés, a bölcsesség ajándékát, akkor tudja, mi a jó és mi a rossz, és tud a jó mellett dönteni. Ezért nekünk is a bölcsesség kegyelmét, a megkülönböztetés képességét kell kérnünk.

Ebben a világban sokszor összekeveredik a jó és a rossz. Viselkedésformákat látunk, amiben egy kevés jót is tapasztalunk, és ez elég nekünk ahhoz, hogy elfogadható legyen számunkra – utalt a főpásztor az értékválsággal teli jelen világra. De nekünk csak a jót szabad választanunk, az igazi kincset, mert akkor kapjuk meg a mindent, vagyis magát Istent. Isten saját magát kínálja nekünk: „Ha tiéd Isten, tiéd már minden.”

A mai napon Szent Annáról és Szent Joachimról, Szűz Mária szüleiről is megemlékezünk, akikről ugyan keveset tudunk, de azt igen, hogy az idős házaspár ajándékba kapta Máriát, gyermekük szeplőtelenül fogant. Nekik köszönhetjük Szűz Máriát, aki Ádám és Éva óta az egyetlen bűn nélkül fogant ember. Ők vágyakoztak arra, hogy Isten üzenetét, ajándékát be tudják fogadni, és megkapták a legdrágább kincset.
Megköszönjük őket Istennek és azt is, hogy ma is vannak hivatásukat gyakorló családanyák, családapák, nagyszülők és olyanok, akik merik vállalni Jézus Krisztus szolgálatát, az egyházi hivatásokat is.

Isten segítsen bennünket, hogy mindannyian rátaláljunk a legdrágább kincsre, döbbenjünk rá, hogy ezt a kincset ajándékba kapjuk, csak el kell fogadnunk. Kérjük Szent Anna, Szent Joachim, a boldogságos Szűz Mária és Szent László király, egyházmegyénk védőszentjének segítő közbenjárását! – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szentmise végén szentségimádást tartottak, majd délután közösen elénekelték a lorettoi litániát.


Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi megyéspüspök

Pásztor Károly atya vasmisés plébános, hálaadó szentmiséjét mutatta be pappá szentelésének 65. évfordulóján, július 25-én, szülőfaluján, a vállaji Szentlélek-templomban. Az ünnepi liturgián határon túli településekről, Károly atya eddigi szolgálati helyeiről is érkeztek hívek, valamint számos egyházmegyés pap osztozott a szentmise kegyelmeiben.

A község két évvel ezelőtt adományozott díszpolgári címet az ünnepelt plébánosnak, a templom felszentelésének 100. évfordulóján. Mindnyájan, kik ismerjük őt, méltán lehetünk büszkék a vasmisés plébánosra, hiszen távol a nyüzsgő világtól, az alig 1000 lelket számláló szatmári terület egyik gyöngyszemének, Vállajnak 500 férőhelyes "katedrálisa" megtelt a hálaadó szentmisén.
A hívek és az egyházmegye papsága koszorújában Károly atya alázattal, személyes hangvételű gondolataival több alkalommal is szólt a jelenlévőkhöz, prédikációja, üzenete a mélységekbe terelte, tettrekészségre sarkalta a lelkeket. Talán ennek és személyének is köszönhető a hívek felfokozott öröme, lelkesedése mert – hogy valamit ők is adhassanak e különleges alkalmon – vastapssal köszönték meg, gondolatban mintegy „közfelkiáltással szentté avatták” Károly atyát végtelen alázatos, mindig másokat szolgáló életéért, a 65 éves papi hivatásáért. Ezen a napon az egyházmegye egyik legszebb és talán a legnagyobb temploma újra a régi hangulatát élte, népénekektől lett hangos, amelynek átimádkozott falai között volt, hogy egyszerre négy vállaji szeminarista is körültérdelte az oltárt. Innen ered, hogy a települést paptermő faluként is emlegették.

Méltatlanul, de alázattal, a Szűzanya szavaival mondok hálát: „Lelkem magasztalja az Urat, … mert nagyot tett velem a Hatalmas” (Lk 1,46; 49). Pásztor Károly atya Mária hálaadó imájával kezdte a szentmisét, majd életútjára tekintett vissza: 1955. július 2-án a vállaji templomban mutatta be első szentmiséjét, és most 65 év után ismét hálatelt szívvel áll az oltár előtt. 15 éven keresztül kilenc egyházközségben szolgált káplánként, majd Baktalórántházán 19, Pócspetriben pedig 21 évig volt plébános. 10. éve tölti nyugdíjas, de a szolgálatban még mindig aktív életét Máriapócson. Károly atyát 17 társával együtt szentelték fel Egerben, akik közül Kuklay Antal atyával együtt már csak ketten maradtak az élők sorában. A plébános a szentmisén hálával gondolt szüleire, rokonaira, tanáraira, paptestvéreire, jótevőire és minden hívő emberre, akikkel a 65 év során találkozott.

Károly atya a szentmise homíliájában a hálaadásról tanított, és a papi hivatás fontosságát hangsúlyozta. Bevezető gondolataiban utalt arra az evangéliumi szakaszra, amely a tíz leprás meggyógyításáról szólt (ld. Lk 17,11), és akik közül csak egy köszönte meg Jézusnak a gyógyulás kegyelmét. Ezen alkalommal elsősorban nem ünneplünk, hanem hálát adunk a Jóistennek, hogy megtartott, és 65 év után is itt állhatok az oltárnál. Legyünk mi is hálás lelkűek! Jól ismerjük a „kérem” szót, de elfelejtünk megköszönni. Ez mindannyiunkra vonatkozik – fogalmazott Károly atya, majd a nap középpontjára, a papság titkára irányította a figyelmet.

Arra szántak, „hogy látványosságul szolgáljunk a világnak” (1Kor 4,9), de ez nem a dicsekvésvágyra kell hogy serkentsen bennünket, hanem az alázatos szolgálatra. „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait” (1Kor 4,1) – idézte Pál apostolt a vasmisés plébános, aki azt is kiemelte, hogy a pap Isten embere, kapocs, mely az Úrhoz hívja és fűzi az embert. Jézusnak, Isten fiának küldötte, megbízottja, és szolgálata által az ég felé emel bennünket.

Ki fogadja az embert a világra születésekor, a keresztelő kútnál ki mossa le a keresztelő kútnál lelkéről az áteredő bűnt, ki fogad Isten gyermekévé és a mennyország örökösévé? Isten papja. S ha a bűn útjára lépünk, ami földre teper, Krisztus papja az, akihez odavonszoljuk megterhelt lelkünket és feloldozó szavain keresztül a megbocsátó Isten békéje tölt el. Milyen könnyedek, felszabadultak vagyunk egy jól végzett szentgyónás után! Legfontosabb állomásainkon is a pap áll mellettünk. Házasságkötéskor is, hogy családunk a szeretet fészkévé váljon, és amikor életünk nyugovóra tér, Krisztus papja készít a nagy útra. Ő imádkozik koporsónk fölött és áldja meg a földet, mely magába zárja testünket. De még utána sem feledkezik meg rólunk, mert akkor is imádkozik és bemutatja értünk a szentmisét, amikor már emlékünk is feledésbe merül.

Megtisztelő hivatás a papság. Sokan felteszik a kérdést, hogy a múló örömökkel és haszonnal teli világban van-e értelme a papságnak? Igen, van – nyomatékosította Károly atya. Ma az önző társadalomban égetően szükséges az önzetlen, életüket értünk odaadó, Isten papságát vállaló fiatalokra, hogy maradandó örömöket mutassanak nekünk.
Az ideológiákban csalódott, értéknélküli embereknek éppen ma kell bemutatni az élet igazi értelmét. A világnak Krisztus kell! – kiáltja az igazságra, jóságra, szépségre, önzetlenségre szomjas ember. Világunknak szüksége van Isten küldöttére.

A világ egy nagy kórház, utalt a nyugalmazott plébános az egri szeminárium egyik professzorának gondolatára. Az emberek tele vannak fájdalommal, gondokkal, bajokkal. A pap Isten orvosaként segíti, gyógyítja a szenvedőket. Mindannyian erre kapunk hivatást.

Majd felidézte a ma már elfeledett mesterséget, a drótos-tót munkáját, aki hátán a szerszámaival, kerékpárral járta a falvakat és bekiáltott a házakba: drótozni-fótozni, fazekat fódozni! E mesterséggel állította párhuzamba a papi hivatást Dsida Jenő:  Menni kellene házról házra című versében, amelyet a plébános idézett:

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni! (1930)

Mint ahogy Jézus küldte Mária Magdolnát: „menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül!” (Jn 20,17), úgy nekünk is menni kell, mert akár tetszik, akár nem, Jézus küldöttei vagyunk. Imádkozzatok, hogy példájára el tudjuk végezni feladatunkat, hogy drótozzuk, foltozzuk a sebzett, megtört szívű embereket.

Július az aratás hónapja. Károly atya a papi hivatásról tanítva ismét visszatért gyermekkori emlékeihez, amikor évről évre részt vett az aratásban bátyjával és édesanyjával. E természeti kép és a munka ismét a költemények világába vitte gondolatát, majd egy ismeretlen költő szavait idézte:

A szántóföldek telt kalásza sárgul,
Lehajtja már a búza szép fejét,
De senki sincs, ki most aratni jönne.
A szem peregve hull és hull a földre
És észrevétlen veszti életét.
Az én erőm már nem sokáig bírja,
S nem áll mögöttem ifjú, hős
Nincs senki sem, ki átvenné kaszámat,
Mögöttem csend, a halálnak csendje támad.

A költő melankolikus hangvételű éneke bennem is megszólal, hiszen gyermekkoromban zengett így vasárnaponként a templom, mint most – köszönöm e szép élményt –, azonban a fájó érzés, hogy 65 év óta nincs egyetlen követőm sem e paptermő községben, elszomorít.

Mária is, ki Józsefnek lévén jegyese, bizonyára családot tervezett, de amikor Gábriel angyal köszöntötte, és látta, hogy másként alakul az élete, alázattal és odaadással felelte: „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Ha a Szűzanya nem vállalja az istenanyaságot, talán még most sem lennénk megváltva. De ő nagylelkűen, Isten iránti szeretetből elfogadta az Ő akaratát. Isten ma is hív embereket, hogy szolgálják Őt.
Teréz anya Indiában igazgatóként szolgált egy előkelő gimnáziumban, mégis, otthagyva e kényelmes helyet, kiment a város szélére, hogy a szenvedő, haldokló embereket ápolja, mert érezte, hogy Istenért nagyot kell tennie. Szépen és nagylelkűen szolgálta Istent. Az Úr ezt kívánja ma is tőlünk, elsősorban papjaitól, hogy valami nagyon szépet tegyenek érte.

Kedves Testvérek! 89 évesen életem utolsó esztendőiben vagyok. Boldogan halnék meg, ha lenne utódom, aki újból bemutatná itt Vállajon az első szentmiséjét.
A költő szomorú hangvételű soraira Jézus vigasztaló szavaival bátorít bennünket az imádságra: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra” (Lk 10,2). Az imádság az, ami meg tudja ölni a világ közömbösségét és fel tudja szítani az ifjak szívében a vágyat, hogy valami nagyon szépet tegyenek az Istenért.
Kérlek benneteket, imádkozzatok a papi hivatásokért! – fejezte be gondolatait Pásztor Károly plébános, majd vasmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.

Pásztor Károly atyát Vilmos István, Vállaj polgármestere a település nevében, Felföldi László általános pasztorális helynök az egyházmegye, Heidelsperger István mátészalkai esperes-plébános az egyházmegyén belül mindig is különleges helyet elfoglaló szatmári papok, valamint Kocsis Gábor mérki–vállaji plébános az egyházközség nevében mondott köszönetet Pásztor Károly atya életéért és papi szolgálatáért.

Pásztor Károly atyával e jeles alkalomból portréinterjú s ikészült, amely olvasható az Öröm-hír újság legfrissebb számában, valamint az egyházmegye honlapján: http://dnyem.hu/index.php/item/3029-nem-nehez-papnak-keresztenynek-lenni-mert-boldogga-teszi-az-embert-beszelgetes-a-vasmises-pasztor-karoly-atyaval


Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Átadták az egyeki Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 24 fővel induló két csoportos bölcsődei tagintézményét 2020. július 24-én. Az eseményen többek között részt vettek Bodó Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, dr. Miluczky Attila Egyek polgármestere, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Molnár Katalin, és Türk László EKIF (Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága) főigazgatók, és más egyházi és világi közjogi méltóságok.

Bodó Sándor államtitkár hangsúlyozta, az átadási ünnepségen nemcsak a bölcsőde megépülését ünneplik, hanem minden olyan beruházást, fejlesztést, amely a közelmúltban befejeződött, valamint még tart a megvalósulás folyamatában élhetőbbé, szebbé, jobbá, komfortosabbá téve Egyek nagyközség lakosainak a mindennapjait. Az államtitkár hozzátette, a település határozott véleménynyilvánítása megmutatkozik abban is, hogy a bölcsőde telt házzal indul. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy a gondolat megalapozott volt.

Miluczky Attila polgármester köszöntő gondolataiban bemutatta azt a fotódokumentációval illusztrált nyolc projektet, amely a település fejlesztési stratégiájának kiemelt elemeiként többek között segítik a családok életét, újabb munkahelyek létrejöttét eredményezik, kiépítették a szennyvízhálózatot, 100 %-ban járhatóvá tették az utcákat, ipari parkot létesítettek,felújították a település éttermét és a zsidó temetőt. 
A polgármester hangsúlyozta, a térségben jóban-rosszban egymásra vannak utalva a települések, ezt megköszönte az átadáson jelen lévő szomszéd községek vezetőinek is.

Palánki Ferenc megyéspüspök a polgármester eddigi együttműködéséért mondott köszönetet, amelynek látható eredményeit az egyházmegye által fenntartott köznevelési intézmény fejlődése is mutatja. Hangsúlyozta, a katolikus intézmény jelenléte Egyeken a település lakóinak is köszönhető, akik 2012-ben meghívták az egyházat, hogy legyen az iskolájuk és óvodájuk fenntartója. Egyekről több pap is származik, szolgálva a világ számos településén, és szebbé téve az emberek életét. Nekünk is az a feladatunk, hogy szebb, jobb, nyugalmasabb világot építsünk környezetünkben, családjainkban, munkahelyünkön. Ez legyen mindannyiunk célja. Mert „azért vagyunk, hogy másoknak jobb legyen” - idézte a megyéspüspök egykori lelkivezetője, Vigyázó Miklós atya gondolatát, majd imájában Isten áldását kérte a településre, az ott élő emberekre és az intézményre.

Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Molnár Katalin, Bódi Viktor

 

A fiúk számára fenntartott kollégium a hit és a tudomány közös nevezőjeként működik Debrecen városában, és szeptembertől ismét várja azokat az egyetemi hallgatókat, akik mindennapi találkozások és élmények révén szeretnék tartalommal megtölteni az egyetemi éveket, hogy a felsőoktatásban megélt időszak ne csak elteljen, hanem megteljen. Megteljen azokkal az értékekkel, amelyek a kollégium alappillérei: a közösség ereje, a szakmaiság fontossága és a keresztény hitben való növekedés. Az intézmény éppen ezért szorosan együttműködik a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészséggel, amelynek feladata, hogy újra és újra megtalálja azokat a mozzanatokat és területeket, ahol be lehet lépni abba a dinamikusan fejlődő valóságba, amely egy fiatal életét jellemzi, ahol jelen akar lenni az Isten.

Az egyetemhez közel található kollégium minden tekintetben igyekszik megfelelni a mai kor igényeinek. Két emeletén összesen harminc férőhely biztosított. Az elhelyezés két- és háromágyas szobákban történik, szobánként külön zuhanyzóval és mosdóval. Az épületben közös konyha található, amely főzéseknek és jóízű beszélgetéseknek ad helyet. Az intézmény rendelkezik mélygarázzsal, konditeremmel, előadóteremmel, közösségi térrel, kerthelyiséggel – és kápolnával.

koli2
2020. július 31-ig várjuk a kollégiumba felvételizők jelentkezését a következőképpen:

Kérjük, kattints erre a linkre, és töltsd ki a szükséges adatokat, majd azok beérkezését követően felvesszük veled a kapcsolatot.

A felvételivel kapcsolatos minden fontos információ megtalálható ITT. Amennyiben kérdésed van, fordulj hozzánk bátran a következő e-mail-címen keresztül: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.!

Várunk szeretettel! Addig is íme, egy kis ráhangolódás a kollégiumi mindennapokra:

Megújult a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt működő Seregély István Papi Szociális Otthon Szent Antal-kápolnája. A belső felújítási munkálatok befejezését ünnepi áldás követte 2020. 07. 19-én. A szenteléssel egybekötött ünnepi szentmisét Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök végezte.

Püspök atya a szentmise bevezető gondolataiban elsősorban örömét és háláját fejezte ki a kápolna megújulásáért, majd homíliájában a lelkünk templomának folytonos megújulását hangsúlyozta.
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,19). Püspök atya, idézve a Szentírást elmondta, hogy Isten nemcsak a lelkünket, hanem a fizikai testünket is szereti, tehát mindenkinek az a feladata, hogy a saját életének a templomát jó állapotban tartsa kívül és belül. Ezt szolgálja a földi vagy kőből épült templom is. Kérte, hogy mi is adjunk hálát, és erősödjünk meg abban az elhatározásunkban, hogy megújítjuk a saját lelkünk és közösségünk templomát.

A szentmise befejező áldása előtt Kis István nyugalmazott plébános adott hálát Istennek a kápolna megújulásáért, majd köszönetét fejezte ki a beruházást támogatóknak, az adományozóknak és nem utolsó sorban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének a kápolna megújulásához nyújtott önzetlen segítségéért.

A megújult kápolna nemcsak a papi otthon lakói, hanem a városlakók számára is nyitva áll, az érvényben lévő járványügyi szabályok betartásával.

A beruházás során megújult a kápolna elavult elektromos hálózata, a világítás, új burkolatot kapott a padlózat, tisztító festést végeztek a falakon, és új orgonával gazdagodott. MIndez a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatásának és egyéni adományoknak, felajánlásoknak köszönhetően valósult meg.

Kéningerné Ignác Ibolya
igazgató
Seregély István Papi Szociális Otthon

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye