június 2020

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Úrnapja ünnepén, június 14-én, vasárnap 10.30-tól a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházban mutat be ünnepi szentmisét. A szentmise utáni körmenet idén a koronavírus járvány miatt elmarad, vannak egyházközségek, ahol azt a templomkertben megtartják.

A debreceni Szent Anna-székesegyházban - a körmenetet helyettesítve - minden szentmise szentségimádással és szentségi áldással zárul. Vasárnapi szentmisék: 7:00, 8:30, 10:00, 11:30, 18:00

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban az Úrnapját megelőző szombaton reggel 7 órától egész napos, 17 órától pedig vezetett szentségimádást tartanak. A vasárnapi ünnepi szentmiséket itt is szentségimádással és szentségi áldással zárják. Vasárnapi szentmisék: 06.30, 07.30, 09.00, 10.30, 18.00

A főpásztor a kijárási korlátozások és a nyilvános szentmisék szünetetetésének kezdetétől minden vasárnap 11.30-tól mutatott be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet a Debrecen Televízió élőben közvetített. A szentmisékbe az interneten is bekapcsolódhattunk.
A közvetítések június végéig folytatódnak, de a szentmiséket immár Krakomperger Zoltán, a székesegyház  plébános mutatja be. Palánki Ferenc megyéspüspök megkezdi egyházmegyei látogatását, püspöki szolgálatának vidéki teendőit.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Az Úrnapja Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep, idén június 14-én, vasárnap tartjuk.
Az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja.

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

 

Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég” (Lk 21,9)
Közel három hónapja, hogy országunkat is elérte a koronavírus-járvány. Az óvintézkedések miatt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) rendelkezése szerint templomainkban nem lehetett nyilvános liturgiákat tartani. Erről a különös helyzetről beszélgetett Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol Gáspár Mátyás ajaki plébánossal.

- Mint mindenkit, engem is váratlanul érintett a vészhelyzet kihirdetésével együtt járó valóság: Először olyan volt, mintha leállt volna a hívek vallásos élete, de nem így történt, mert Ajakon minden reggel kinyitottuk a templomot, és azért szép lassan – ahogyan egyébként is szokott lenni – egy-egy ember bement a templomba imádkozni.

A vészhelyzet első vasárnapján március 22-én, amikor az első zárt ajtós szentmisét kellett végezni, azonnal megkezdtük a szentségimádást – és ha szentáldozáshoz nem is járulhattak a hívek, aki eljött a templomba, azért testileg is közel volt Jézushoz. Egyébként érdekes volt látni, hogy a hagyományos közös szentségimádás helyett, amelyet Ajakon elég nehéz változtatni, milyen sokan komolyan vették az egyénileg végzett, csendes szentségimádást. Naponta négy órás szentségimádást tartottunk vasárnap a szentmise után, hétköznap délután a szentmise előtt. A Szent Kamill Leányai Szerzetesnővérek voltak az Oltáriszentség csendes őrzői, és többen csatlakoztak hozzájuk a csendes imában.

A szentmiséket zárt ajtók mögött, de a nővérek aktív jelenlétével és közös zsolozsmavégzéssel egybekötve tartottuk. Tanultam az olasz énekeket, ők meg tanulták a magyar nyelvű zsolozsma imádkozását. Nyilván időben hosszabb volt, de sok lelki haszonnal járt. Így igazából én soha nem éreztem azt a teljes ürességet a templomban, amit sok paptestvérem átélt, amikor egyedül misézett hívek jelenléte nélkül.

- A média különböző csatornáin naponta több szentmisét is nézhettünk, hallgathattunk, viszont a templomban, a közösségben való imádkozás hiányát nem pótolják az online közvetítések. Mátyás atya hogyan tartotta a kapcsolatot a hívekkel, időskorú, beteg emberekkel ez idő alatt?

- Alig telt el néhány nap, és már az első héten Kolozsi Imre középiskolás diák közreműködésével megkezdtük a facebook-os közvetítést. Én személy szerint nem vagyok híve az ilyen módszernek, de most kimondottan sokat jelentett ez a hívektől érkezett visszajelzések szerint, és természetesen adva volt a telefon a személyes kapcsolattartásra. Mint rendes időben most is kinyomtattam az egyházközségi miserendet, és az aktuális híreket. ÁLtalában vasárnaponként 300 is kevés volt, most 100-150 példányt vittek el a templomból, természetesen betartva a járványügyi előírásokat. A szentmisék mondatása visszaesett, de ahogy megszokták a hívek az online közvetítést, utána ezen a területen is volt változás. Ezen a héten már le akartam állítani, hiszen kihirdetésre került, hogy Úrnapjától visszaáll a templomi szentmisék rendes végzése, és egészen meglepődtem, hogy volt olyan kérés, hogy valamelyik szentmisét este közvetítsem, mert a Canadában élő ajakiak szeretnék nézni. Az elsőpéntekes betegekhez nem tudtunk eljutni a szigorú intézkedések miatt. Sajnos, ők a legveszélyeztetettebbek, ezért érthető, hogy ezen a területen utoljára lesz a feloldás.

- A templomtól távol maradt, mélyen vallásos emberek, akik ebben az időszakban nem gyónhattak, nem járulhattak valóságosan az eucharisztiához, mit tapasztalt az atya, hitükben, lelkületükben hogyan élték meg ezt a korlátozást?

- Nehezen. Főleg a gyóntatás hiányát. Sokan kérdezték, hogy mikor tetszik már gyóntatni? Mi lesz a húsvéti szentgyónással. Ilyenkor egy-egy kialakult lelki beszélgetésben volt olyan, hogy gyónással fejeződött be. Temetések előtt Ajakon elég sokan meggyónnak a rokonok közül, erre most a hagyományos formában nem volt lehetőség. Pünkösdkor, amikor már kint tudtunk az udvaron szentmisét tartani, szép számmal összejöttünk, és nem tudtam ellenállni pünkösd hetében, óvatosan megkezdtük a gyóntatást is. Azt hiszem, Ajakon akkor kezdték a hívek megérteni, hogy most már tényleg kifelé lábalunk a járványhelyzetből.

- A Szent Kamill Leányai Szerzetes Rend nővérei, akik a tavalyi évben költöztek Ajakra, a liturgiákon rendszeresen részt vettek, azon kívül miben segítették az atya munkáját?

- Természetesen mindenben. Ők nyitottak, zártak, előkészítettek, a plébánián mindenben segítettek. De rajtuk kívül köszönetet kell mondani a sok-sok fertőtlenítésért és takarításért Dolhai Balázsné Erzsikének és Takácsné Hasulyó Erikának, valamint a folyamatos díszítésért Takácsné Poncsák Manyikának és Takács Anitának, akik áldozatkészen rendelkezésre álltak egész idő alatt.

- Húsvétkor, az egyház egyik legnagyobb ünnepén a pászkaszentelés sem maradt el a hívek nagy elégedettségére, melynek ősi hagyománya van Ajakon. Még ha rendhagyó módon is, de megszervezték. Hogyan jött az ötlet, hogy egy autóról, szenteltvizet szórjanak az út szélén váró, fogadó hívek húsvéti finomságokkal megtöltött kosaraikra?

- Azt mindnyájan éreztük, hogy valamit kellene csinálni a pászkaszenteléssel kapcsolatban. Nálunk kimondottan tiltva nem volt, de a görög katolikus testvéreknél rendelet jelent meg, amely nem engedélyezte a templomi szentelést. Így nem lett volna szerencsés Ajakon, ha mi az udvaron megtartjuk, és nagy valószínűséggel túl is léptük volna az állami előírásokban megszabott számbeli korlátozást. Galsi János atyának volt az ötlete, hogy menjünk körbe autón, és hintsünk szenteltvizet egész Ajakon. Ezt egyeztettük az egyházi és polgári vezetéssel. Így született meg a döntés és a hirdetés, amelynek köszönhetően valóban nagyon sokan kihozták a saját házuk kapujába az elkészített eledeleket, amelyek így – ha nem is a hagyományos módon – de megszentelésre kerültek. Az autót Soós Béla képviselőtestületi tagunk adta oda ex caritate, a biztosító autót Ragány Adrienn polgármesterasszony biztosította. Galsi János atya vállalta a több órás szentelést, sőt még ministráns is akadt Kolozsi Imre személyében, aki a folyamatos tömjénezést és a facebook-os közvetítést végezte. Szép összefogás volt ez Ajakon. Az is igaz, hogy hírértéke lett egyházi vonalon, mert még a Magyar Kurírba is bekerült.

- A koronavírus-járvány miatt későbbre tolódott az elsőáldozás és a bérmálás is, melyre már hónapok óta készülnek a gyerekekkel. Előreláthatóan mikor lesz megtartva egyházközségünkben?

- Erre most nem tudok egyértelmű választ adni. A Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt ebben az esztendőben mindenképpen változott az elsőáldozás és a bérmálás időpontja. Egyrészt azért, mert az elsőáldozók Budapesten a Kongresszusi szentmisén lettek volna elsőáldozók. A bérmálkozók pedig testületileg részt vettek volna ezen a világeseményen, és utána lett volna a bérmálás októberben, vagy novemberben. Palánki Ferenc püspök atya még nem tűzte ki az időpontot.
Annyi biztos, hogy a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2021. szeptemberében lesz. Mindent újra kell szervezni. Várom és várjuk az újabb püspöki útmutatást ezzel kapcsolatban. Kérem a kedves szülőket, hogy legyenek türelemmel.

- Május 4-től enyhített a MKPK a szabályokon, lehet látogatni a templomokat, a hívek részt vehetnek a szentmiséken, betartva az óvintézkedéseket. Vasárnaponként négy szentmisét is tartanak, ha az időjárás engedi, akkor a szabadtéri oltárnál. Élnek-e a lehetőséggel a hívek, jönnek-e bátran a templomba?

- Nekünk az udvari szentmise bemutatásának a lehetősége most nagy előny. Gyakorlatilag lehetőséget ad a nagyobb létszám jelenlétére. Pünkösdkor már igen szép számmal voltunk. Fájdalmas azonban a gyermekek hiánya a templomban. Számomra egy kicsit megmagyarázhatatlan, szomorú és elgondolkodtató is. Mit adunk át gyermekinknek? Különösen a májusi litániákon lehetett érezni, hogy 10 évvel ezelőtt még 30 gyermek is zengte a Szűzanya köszöntését esténként, az idén tizede sem. Pedig mennyi mindenben segített nekünk a Boldogasszony! Imádkoztunk katolikus iskoláért – megvalósult. Imádkoztunk szerzetesközösségért – lett. Most hálából kellene imádkozni. Egy kicsit megköszönni a Szűzanya közbenjárását. Ha azt akarjuk, hogy majd a gyermekeink hálásak legyenek a szülők és nagyszülők iránt, nekünk kell őket a hála útjára vezetni vasárnaponként a szentmiséken és a szent hagyományaink őrzésével.

- A világ szinte minden országára kiterjedő járvánnyal eddig még nem szembesültünk. A jövőbe tekintve Mátyás atya mit tanácsol, milyen lelki útmutatót ajánl a híveknek?

- Erre a kérdésre csak azt tudom mondani, amit magam is teszek és tettem a járvány idején. Hallgassunk az egyházi és az állami vezetőkre, akik közül Erdő Péter bíboros hasonló kérdésre adott elgondolkodtató válaszát idézem:

A világjárvány a nemzedékek közötti szolidaritásra és arra tanít, hogy felelősek vagyunk egymásért - mondta Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek az MTI-nek húsvét alkalmából.

Erdő Péter arról beszélt: a járvány pozitív hozadéka lehet, hogy tudatosodik bennünk a saját gyengeségünk, hogy az életünk nem csak a mi döntéseinktől és cselekedeteinktől függ. Megéljük, hogy az emberiség része a világmindenségnek. Az ember egyrészt sebezhető, másrészt Isten kegyelméből vannak képességei, hogy felvegye a kesztyűt a kihívásokkal szemben, és keresse a megoldásokat - mondta.
Az embert biológiai adottságai képessé teszik arra, hogy immunválaszokat adhasson egy fertőzésre, értelmi képességei lehetőséget adnak arra, hogy a tudomány eszközeivel találjon válaszokat, társadalmat alkotó természete révén pedig képes rá, hogy akár az élet központi szervezésével megvédje magát a természet kihívásaival szemben.

A járvány arra is megtanít, hogy jobban megbecsüljük azokat, akiknek a munkáját a szórakozott hétköznapokban alig vesszük észre, és akikre most különösen nagy teher hárul - mondta, példaként említve az egészségügyi dolgozókat, a takarítókat és a bolti eladókat.

Erdő Péter kitért arra is: azt tapasztalja, hogy a járványhelyzetben nőtt a nemzedékek közötti szolidaritás. Elmondta: a Katolikus Karitász önkéntesei között szép számmal vannak nyugdíjas korúak, akiket most védeni kell, ezért a plébániákon külön kérték a fiatalokat, hogy vállaljanak több munkát. Ezt meg is teszik, segítenek az időseknek bevásárolni, ételt vinni. Emellett sok komoly szervezést igénylő munkát is elvégeznek, például fertőtlenítőszereket, védőfelszereléseket szállítanak - nem csak egyházi fenntartású - szociális otthonokba, idősotthonokba.

A bíboros kiemelte: az idei húsvét a koronavírus-járvány miatt egészen sajátos lesz. A templomok ugyan továbbra is nyitva vannak, de nyilvános szentmisét, szertartást nem tartanak, a papok hívek nélküli, magánmiséket mondanak.

Ugyanakkor a templomi együttlétek elmaradásával párhuzamosan érzékelhetően nőtt az emberekben az igény a közösség másfajta megélésére, például a közösségi médiában.

A korábban természetesnek vett templomi együttlétek sokaknak hiányoznak, ezért a plébániák igyekeznek - olykor amatőr módon - a virtuális térben kínálni a híveknek különböző lelki programokat.

 

Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol, Ajak

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. június 10-én az egyházmegye köznevelési és szociális intézményeinek igazgatói és gazdaságvezetői a veszélyhelyzet utáni első személyes tanácskozását tartották a Szent József intézmény Dísztermében.
A tanácskozáson Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is részt vett, aki köszöntő gondolataiban elismeréssel szólt az intézmények, különösen a szociális ágazatban dolgozó vezetők, munkatársak munkájáról, mert időben megtették a szükséges intézkedéseket, pontosan betartották a kormány által is előírt utasításokat. Ennek köszönhetően az intézményeinkben tudomásunk szerint nem fertőződtek meg a lakók.

Ferenc püspök hálás köszönetet mondott a pedagógusoknak is, akiknek szintén emberfeletti és áldozatos munkával, egyik napról a másikra áttérve az eddig ki nem próbált digitális oktatás módszerére, alkalmazták azt távol a diákjaiktól, s ennek eredményeként két héten belül hatékony oktatásról tudtak beszámolni. A püspök atya pedagógusnapon Korzenszky Richárd bencés pap, tanár gondolataival köszönte meg a köznevelési intézmények dolgozóinak munkáját, amelyet üzenet formájában küldött el nekik. (Az üzenet a beszámoló végén olvasható.)

A főpásztor végül az egyházmegye püspöki hivatalának dolgozói felé fordult, akik mint minden ágazatban szintén váratlanul a home office módszerével álltak szembe, különös nehézséget jelentett ez a gazdasági terület munkatársainak.

Az egyházmegye néhány napon belül a tanév végéhez ér, a gazdasági év pedig a felénél tart a lehető legoptimálisabb ütemben haladva. A megyéspüspök a jelenlévő vezetőket arról is tájékoztatta, hogy az intézményeken belüli fejlesztések iránti kérelmeket figyelembe veszik, és lehetőségeikhez mértem igyekeznek pozitívan dönteni a gördülékenyebb munka érdekében.
Végül abbéli reményét fejezte ki, hogy jövőre az egyházmegyei fenntartású intézmények sorában újabb intézmény bővítéséről tud majd beszámolni.

A köszöntő és elismerő, a vezetők és pedagógusok munkáját megköszönő gondolatok után Béres Nándor, az egyházmegye gazdasági igazgatója tájékoztatta a kollégákat a 2020. évi költségvetés módosításának elvégzendő feladatairól, a személyes egyeztetések időpontjáról, a benyújtásra kerülő dokumentumok fenntartói elfogadásának rendjéről. A tanácskozás interaktív módja lehetővé tette a feltett kérdésekhez az azonnali válaszok megadását.
A találkozón jelen volt Varga Gabriella is, aki új munkatársként dolgozik a gazdasági részlegen, elődje, Tamás Mariann pedig a Szent József köznevelési intézmény gazdaságvezetőjeként folytatja munkáját.
A tanácskozás jó hangulatban zajlott, a régen látott és egymás társaságának örülni tudó személyes jelenlét segítette a gyors és hatékony szakmai munkát.

 

Korzenszky Richárd: GONDOLATOK PEDAGÓGUS-NAPRA, SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁN

Nem szerettem iskolába járni. Egy kisvárosban voltam gyerek. A tér túloldalán volt az iskola, a közepén egy első világháborús emlékmű. Dédapám fogott kézen, s kísért az iskolába. Többször megtörtént, hogy félúton, a szobor környékén kiszakítottam a kezemet az övéből, s irány haza! A tanári szoba ablakából lehetett látni, most éppen ki győz…
Nem gondoltam, hogy szinte az egész életem összefonódik majd az iskolával. Általános iskola, gimnázium Pannonhalmán, teológia, magyar-orosz szak: ez huszonkét esztendő… Majd tanítottam Győrben, tanítottam Pannonhalmán, voltam igazgatója egykori gimnáziumomnak, úgy, hogy a tanárok között volt aki tanárom, volt, aki igazgatóm volt diák koromban… Pát héttel ezelőtt találkoztam egy régi diákommal. Atya, szeretnék elmondani neked valamit… ezért kereslek. Tudod, amikor bemegyek az osztályba – tanár lett belőle -, sokszor úgy érzem, nem egyedül megyek. Az egyik oldalon Dávid atya kísér, a másik oldalon te… Amikor a táblára írok, a te táblára írt betűid jelennek meg a szemem előtt…

Összeszorult a szívem. Akire emberek vannak bízva, aki gyerekekkel foglalkozik, akár akarja, akár nem, valamiképpen formálja azt, akit tanít. Nem azzal csupán, amit tanít – legyen az matematika, biológia vagy irodalom, - formálja a másik embert emberségével. A szakemberek vonatkozási személyről beszélnek: aki fontos nekem valamiképpen, az meghatározza az életemet. Most, hogy már több, mint ötven éve látom az iskolát nem diákként, el-elgondolkodom. Iskolát most már csak távolabbról, néha ünnepeken látok, tanárokkal találkozom, amikor meghívnak előadást tartani vagy lelkigyakorlatot vezetni. Elgondolkodom azon, mennyire fontos az az ember, aki ott van az iskolában. Mennyire fontos, hogy ne csak szakmai ismeretei legyenek, hanem tudjon példát adni emberségből. Vajon van-e a gyermekekkel foglalkozóknak megélt világképük? Szembe tudnak-e nézni az élet titkával?

Bármit is tanítsak, ugyanarról a világról beszélek, csak más-más szempontból. Az életről, az emberről van szó, ami – bármennyire is szeretnénk racionálisan megismerni, birtokba venni ezt a világot – ami végül is titok. A létezés misztériuma. Bocsássanak meg, hogy talán kissé elvontan beszélek: miért van az, hogy ez a világ létezik, amikor lehetne úgy is, hogy nincsen? S ha már létezik, és én is élek, létezem, miért vagyok? Van-e valamilyen rendeltetésem, szerepem, feladatom ebben a sokszínű világban? A gyermek még nem tesz fel magának ilyen kérdéseket. Egyszerűen tud örülni annak, ami szép, ami jó. Tud örülni annak, ha szeretik, ha törődnek vele.

Tudom nagyon jól, hogy sokan vannak, akik nem találják a helyüket ebben az életben. Tudom, hogy sok gyerek van, aki úgy érzi, nem kell senkinek sem. Nem kevesen vannak, akik számára egyáltalán nem létezik a kérdés: Mi leszek, ha nagy leszek? Mert olyan világban élünk, amelyből kiveszett a jövőkép. Bekebelezni mindent, most, azonnal; jogaim vannak, szabadnak születtem, minden, ami megköt, gátol csupán, hogy szabadon élvezzem az életet…

Az iskola olyan hely, ahol jó volna, ha jól érezné magát mindenki: pedagógus, gyermek. Olyan hely, amely segít abban, hogy rácsodálkozzam a világra. A matematika például megtanít arra, hogy vannak tények, amelyek tőlem függetlenül léteznek, és úgy vannak, nem másként: a kétszer kettő (legalább is a tízes számrendszerben) mindig négy. Szavazással nem dönthetek róla. A biológia megtanít arra, hogy az élet: csoda. Elpusztítani képes vagyok, létrehozni azonban nem. És elgondolkodhatunk azon, hogy a mi bolygónk a világegyetemben apócska pont csupán. S mi ezen a földön felelősek vagyunk: egy zárt rendszerben élünk, aminek az egyensúlyára gondosan vigyáznunk kell. Vannak, akiknek a számra a világegyetem létrejötte a véletlen műve csupán. Vannak, akik megsejtik, hogy van mögötte, fölötte egy végtelen Létező, akiről Berzsenyi Dániel így ír:

„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldöked
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.”

A mai vasárnapon különösen is figyelünk arra, ki az Isten. Szentháromság vasárnapjának mondjuk a mai ünnepet. Hitünk szerint az Isten teljesség, végtelen élet, aki forrása a létezésnek, aki nem hagyja magára az embert, aki hajlamos arra, hogy kiszakadjon az Isten-teremtette rendből, és az Isten újra és újra felkínálja az ember számára Jézus Krisztusban az életet. Teremtő, megváltó, megszentelő: magához emelő. Az Isten az embert olyannak alkotta, hogy képes legyen megnyílni a titok előtt. Olyanná, aki az élete értelmét megtalálja, ha nem zárul be önmagába. Olyanná, aki képes arra, hogy összefüggéseket tárjon föl. Olyanná, aki képes szabadon dönteni. Aki képes arra, hogy szeressen. A mai nap, június első vasárnapja Magyarországon 1952 óta a pedagógusok napja. Illő, hogy tisztelettel és megbecsüléssel tekintsünk azokra, akik életüket teszik arra, hogy a gyermekekből emberibb ember váljon. S jó volna, ha egyre többen lennének, akik hivatásuknak tekintik azt is, hogy az emberibb ember magyarabb magyar legyen: hiszen mindenki saját anyanyelvén veszi birtokba a világot, az elődök által létrehozott kultúra jelent szellemi-lelki otthont, biztonságot adó hazát. Bárcsak egyre többen lennének a felnövekvő emberrel foglalkozók között, akik maguk is rá tudnak döbbenni a létezés titkára, és meg tudnának nyílni és le tudnának borulni a végtelen titka előtt. Az Isten előtt. Úgy, hogy ez a leborulás nem önmaguk feladása, hanem erőforrás legyen számukra.

Hálás vagyok azért, hogy életemben találkozhattam igazi pedagógusokkal. Nem voltak tökéletesek – ki az, aki tökéletes ember -, de voltak eszményeik, és megéreztették velünk, egykori diákokkal, hogy ez a világ több annál, mint amit érzékeinkkel befogadhatunk, értelmünkkel felfoghatunk. Egy pedagógusnak nem az a feladata, hogy prédikáljon. De feladata, hogy elkötelezetten szolgálja az életet, az ember életét, amely egyszeri és megismételhetetlen – és titok. Feladata, hogy maga is keresse egész életében az igazságot, a teljességet. S akkor majd a rábízottak is kereső emberek lesznek. És reményeink szerint majd rátalálnak a Teljességre. Rátalálnak az Istenre. Az iskola – megtapasztaltam az elmúlt ötven év során – gyakran politikai csatározások színhelyévé vált. A pedagógusok pedig kiszolgáltatott emberekké. Az egész társadalom felelőssége, nem csupán a legfelső döntéshozók felelőssége, hogy a pedagógusok elismerést, megbecsülést kapjanak. Meg lehet fizetni - meg is kell fizetni, jobban meg kellene fizetni – az óraszámban mérhető munkát. De az elkötelezett emberszolgálat, ami a nevelésnek a lényege, semmiféle pénzzel meg nem fizethető. De megbecsülés mindenképpen jár érte. Engedjenek meg egy kérdést: Beengedjük-e az Istent az iskolába? Nem egyházi iskolákra gondolok. Általában az iskolákra. Szoktak beszélni világnézeti szempontból semleges iskolákról. Egy ilyen iskola képes a legkorszerűbb információkat, a legjobb tudást továbbadni. De nem tudok elképzelni értéksemleges iskolát: ahol nincs mihez igazodni, ahol a pillanatnyi érdekek határozzák meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Minden iskolának az életet kell szolgálnia. Az Isten nem közvetlenül jön be az iskolába. Az emberségen keresztül. A pedagóguson keresztül. Aki nem prédikál, hanem tiszta értékrend szerint éli emberi életét – az iskolában is. A hit: titok. Ajándék. Engedjük meg az Istennek, hogy megajándékozzon bennünket. Az iskolában is.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az örömhírt. Megígérte, hogy velük lesz „minden nap, a világ végezetéig”. Velünk van tanításában, kegyelmében, szentségeiben, de különösen velünk van az Eucharisztia ünneplésében és az Oltáriszentségben, melyet szentmisén kívül is imádattal veszünk körül.
Június 13-án, Úrnapja szombatján ismét közös, világméretű szentségimádást tartunk. A jelenlegi járványügyi helyzetben, ott, ahol nincs lehetőség összegyűlni templomainkban, otthonainkból is bekapcsolódhatunk személyes imáinkkal. Vegyünk részt ezen a közös imádságon minél többen, imádkozzunk egymásért, kapcsolódjunk be egyházközségünkkel, közösségeinkkel, családjainkkal együtt! Legyen ez a világméretű szentségimádás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készületünk következő állomása, s éljük át újra Isten megújító szeretetét!”

(Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek)

Jézus mondta: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32).
Jövő évben, 2021. szeptemberében 5-12-ig rendezik Budapesten, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelynek egyik fő célja épp a tanúságtétel Isten szeretetéről.
Ez akkor lesz igazán erőteljes, ha majd sokan részt vesznek a katolikus világeseményen.

Addig is a világ ezernyi templomában az Oltáriszentség előtt vagy otthonainkban imádkozzunk egymásért egy órát június 13-án, Úrnapja szombatján.

Idén azzal a különbséggel zaljik az esemény, hogy a járványügyi helyzetre való tekintettel most otthonról is be lehet kapcsolódni az imádságba, és helyszínként lehet regisztrálni magánházakat irányítószám és település megadásával https://corpusdomini.iec2020.hu/#/esemenyek .

Bátorítunk minden közösséget, és egyénileg csatlakozni kívánó testvérünket, hogy regisztráljanak a fentebb megadott oldalon, és jelenlétükkel kapcsolódjanak be Úrnapja szombatján a közös imádságba.

Amennyiben bárkinek szüksége van segítségre a regisztrációval vagy szervezéssel kapcsolatban, forduljon bizalommal Szilágyi Eszterhez, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye NEK kapcsolattartójához: a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, vagy a központi elérhetőségen: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

2020. június 8-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán megtartották Törő András, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye püspöki titkára doktori dolgozatának védését, melyen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is.
A dolgozat címe: A papnevelés és a papnevelő intézetek új dimenziója: A propedeutikum. A doktori dolgozat konzulense dr. Laurinyecz Mihály, a PPKE Tanszékvezető professzora volt.

Törő András dolgozatának központi kérdései a következők: Mi a papnevelés célja? A papi identitásnak megfelelő személyiségformálás azért, hogy a lelkipásztor mindenkori szolgálati helyén gyümölcsöző munkát tudjon végezni. Mi az adott probléma? A papnevelés és a főpásztori tapasztalatok alapján valamilyen okból nem éri el célját a képzés, vagyis nem tudja kellően kialakítani és megszilárdítani a papi identitást. Mi a konkrét feladat? Meg kell keresni az okokat és orvosolni, vagyis a papnevelést hatékonyabbá tenni. E hatékonyság egyik garanciája lehet a propedeutikum. Tézise ezért: a propedeutikumnak integrálódnia kell a papnevelés meglévő intézménye rendszerébe.

Ennek tükrében Törő András vizsgálja a munkája első részében alapvetően azt a kort, amelyben a meghívás történik, és ennek a sajátos jellemzőit, melyek hatást gyakorolnak a személyre.

A második fejezet foglakozik a papképzés céljával, amely jelen esetben a felelősségteljes személy nevelésében konkretizálódik.

A harmadik fejezet a megismertek fényében a propedeutikummal foglalkozik, mint a papnevelés lehetséges színterével.

Majd a papképzés két hangsúlyos elemét tárgyalja: a megkülönböztetést és a papi lelkiséget. Mindkét terület olyan valóság, mely a kezdeti pillanattól a szolgálat végéig kíséri a meghívott életútját.

Végül a dolgozat záró fejezete bemutatja a propedeutikummal kapcsolatos tapasztalatokat. Nemzetközi szinten több országban is szerveztek előkészítő évet a Püspöki Konferenciák vagy adott esetben egy egyházmegye is. Kérdések és a kapott válaszok segítségével betekinthetünk azokba a rendszerekbe, amelyek kiállták az idő próbáját, illetve amelyek kiforratlanság miatt a későbbiekben megszűntek. Ugyancsak fontos megvizsgálni a hazánkban korábban működő propedeutikus képzési rendszert, melynek résztvevői, úgy, mint elöljárók, vagy mint növendékek értékes tapasztalatokat osztottak meg.
Mindezek fényében kristályosodhat a nézőpontunk az Egyház új ajándékával, a propedeutikus évvel kapcsolatosan, ami sajátosan, felismerve napjaink világát és az abban élő fiatalok helyzetét, segítséget kíván nyújtani, hogy a formáció a lehető leghatékonyabbá váljon, ahol elindulhat a személy fejlődése a felelősségteljes papi élet útján.

Fotó: PPKE
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Szentháromság titkát, a végtelent az ember a véges értelmével nem tudja befogadni. A világtörténelem során tudósok, teológusok, bölcsek próbálták ezt a titkot, Istent megközelíteni. Szent Pál erre azt írja: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róm 1,20) – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Szentháromság vasárnapján, június 7-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén.

A bennünket körülvevő teremtett világ rendezettsége, a teremtmények közötti, és egy-egy élő szervezetben meglévő összhangra újra és újra rácsodálkozunk, és ha elgondolkodunk azon, hogy mindez honnan van, eljutunk Isten létezésének bizonyosságára.
Az evolúció folyamán vannak minőségi ugrások, amelyek során az élettelenből élő, majd egy még magasabb rendezett élet alakul ki. E minőségi ugrásokban is a teremtő Isten tevékenysége látható. Honnan indul ki a fejlődés? Az ősrobbanás, mint elmélet elfogadható, de mi az, ami ősrobbant? „Miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább semmi?” – teszi fel a lét értelmére vonatkozó kérdését Martin Heidegger német filozófus. Számtalan kérdés felvetődik az emberben, ha Isten létezését kutatja.

Milyen az Isten?

A teremtett világon keresztül és a gondolkodás számtalan útján eljuthatunk Isten létezéséig, de hogy milyen az Isten, ezt magunktól nem tudjuk kitalálni – fogalmazott Ferenc püspök.
A világtörténelem során sokféle megfogalmazással találkozunk Isten természetét illetően. Az ókori társadalom emberét az istenektől való félelem, rettegés határozta meg.
Ma is feltesszük a kérdést: Milyen az Isten? Szeret engem, vagy nem, közömbös-e a sorsom iránt, vagy sem? Félnem kell-e tőle, vagy jóakaróm? Sokat gondolkodhatunk ezen.

Isten maga a szeretet

Szentháromság vasárnapján alkalmat kapunk arra, hogy mi is átgondoljuk, milyen az Isten hozzám.
Isten kinyilatkoztatta magáról, hogy az Ő belső élete az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Legelőször ezzel a megnyilatkozással akkor találkozunk, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban, leszállt rá a Szentlélek, és a mennyből az Atya szava hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Isten az Ő belső életét sokféle módon kinyilatkoztatta az üdvösségtörténet során, de annak teljessége akkor valósult meg, amikor a megváltó Jézus Krisztusban eljött erre a világra, rajta keresztül pedig az ember eljutott arra, hogy Isten a szeretet Istene.

„Irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag” (Kiv 34,6)

Ezután a főpásztor tovább elmélkedve Istenről a szentmisén elhangzott ószövetségi olvasmányt idézte, amelyből még többet tudhatunk meg Istenről. Miután Mózes lejött a Sínai-hegyről, és örömmel vitte népének az isteni szövetség kőtábláit, az Úr üzenetét, az élet szabályait, addigra a nép már bálványimádó lett. Milyen csalódást jelentett ez Mózesnek. Ennek ellenére, amikor visszament a hegyre – még mindig féltve az ő népét –, Istenhez fordult, aki megszólította őt: „Az Úr irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag”. Isten kinyilatkoztatta magáról, hogy hosszantűrő, nem söpri el a választott népet.

Isten a meglepetések, a belső béke, a harmónia Istene

Isten meglepően könyörületes hozzánk, nem számítunk rá, sokszor félünk tőle, rettegünk, mert bűnösök vagyunk, de Ő hűséges, mert magát meg nem tagadhatja. Szent Pál így fogalmaz Istenről: „a szeretet és a béke Istene” (2Kor 13,12).
Nem a tűzszünet, hanem a belső béke, a harmónia, a szeretet Istene. Ha befogadjuk az isteni szeretetet, akkor ez a belső harmónia, béke kihat az emberi kapcsolatainkra is.

Amikor Szentháromság vasárnapján Isten belső életéről, szeretetközösségéről elmélkedünk, akkor kinyilatkoztatást kapunk arról is, hogy mi a szándéka, a terve az emberrel. Azt akarja, hogy higgyünk benne és soha el ne vesszünk.

A főpásztor kedvelt evangéliumi szakaszát említette (Jn 3,1-21), amelyben az idős Nikodémus, a zsidók vezető embere éjszaka megy el Jézushoz, mert aggódott, mi lesz vele, nem fog-e elveszni? Jézus nem rója fel neki, hogy éjszaka kereste fel Őt, hanem fogadja, és rögtön szól hozzá: „aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3), „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Vagyis Jézus ezzel azt fejezte ki, hogy Nikodémus meg fog halni, de nem fog elveszni. Mert Isten az élet, a szeretet, a harmónia, a békesség Istene, éppen ezért megkönyörül rajtunk, irgalmaz nekünk.

Istennek tehát az a terve az emberrel, hogy ne vesszen el, hanem belekapcsolódjon a szeretet közösségébe, és ebből erőt merítve élje az életét itt a földön. A püspök atya az idézett mondatot a saját életünkre fordítva így fogalmazott: úgy szerette Isten a családomat, szeretteimet, hogy most engem akar odaadni értük. Engem akar küldeni hozzájuk, most én leszek az a mindazokért meghozott napi szeretetáldozat, akiket szeretek, akiket az isteni kegyelem rám bízott. Így tudjuk mindannyian teljesíteni Isten ránk vonatkozó tervét, hogy azután el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

Szentháromság vasárnapján Isten benső életéről, tervéről elmélkedve az életünkről elmélkedünk. Ez a misztérium befogadhatatlan, felfoghatatlan az ember számára, mégis életprogramot jelent: az én közösségeim is szeretetközösségek legyenek, ahol megjelenek, ott megjelenjen Isten szeretete, ahol megszólalok, az evangélium, Isten szóljon rajtam keresztül, ahol teszek valamit, ott az Isten tegyen valamit rajtam keresztül.

Isten bennünket akar küldeni, hogy kinyilatkoztatott szeretetének legyünk tanúi, életre váltói és ezáltal teljesítsük küldetésünket – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök az egyházmegye 2020/ 6. körlevelében is olvasható rendelkezését tesszük közzé:

Tekintettel a járványügyi helyzet javuló tendenciájára — összhangban a MKPK ez év június 3-án kiadott közleményének iránymutatásával, valamint a május 15-én és 27-én megjelent hatályos járványügyi védelmi intézkedésekről szóló Kormányrendeletekkel —, az Egyházi Törvénykönyv előírásai szerint a 2020/II. körlevelemben megadott felmentést a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alól és a lehetővé tett általános feloldozás megadását (vö. 204/2020) 2020. június 14-i hatállyal visszavonom.

Segítsünk tudatosítani a gondjainkra bízottakban, hogy „a vasárnapi Eucharisztia megalapozza és erősíti az egész keresztény életet. Ezért a híveknek részt kell venniük az Eucharisztián a kötelező ünnepeken, hacsak komoly okuk nincs rá, hogy elmaradjanak (pl. betegség vagy a csecsemők ellátása, vagy lelkipásztoruk föl nem menti őket). Akik szándékosan nem tesznek eleget e kötelezettségüknek, súlyos bűnt követnek el” (KEK 2181).
A tudatos és tevékeny részvételünket motiválja az, hogy általa tanúsítjuk Krisztushoz és az ő Egyházához tartozásunkat, továbbá közösségünket egymással a hitben és a szeretetben, és végül az üdvösségbe vetett reményünket (vö. KEK 2182).

A Katekizmusban és az Egyházi Törvénykönyvben található irányelvek szerint (vö. KEK 2183 és CIC 1248. k. 2. §), ha valakinek súlyos okból (pl. magas járványkockázati korosztálybeli és/vagy egészségveszélyeztetés) lehetetlenné válik részvétele vasárnap és parancsolt ünnepen a szentmisén, igen ajánlatos, hogy helyette töltsön kellő időt imádsággal – a Szentírás olvasásával, zsolozsma végzésével vagy más imával – egyénileg vagy a családban, illetve az online és a közszolgálati televízióban elérhető miseközvetítésbe áhítatos lélekkel kapcsolódjon be, és végezzen lelki áldozást.

Köszönöm mindenkinek az eddigi helytállását, a járvány leküzdése érdekében kifejtett erőfeszítéseit, reményőrző kezdeményezéseit és vigasznyújtó szavait ebben a nehéz helyzetben, de kegyelmi időben. Csak együtt vagyunk képesek úrrá lenni a járvány minden kihívásán, hiszen a járványveszély nem múlt el.
Gyermeki bizalommal és teljes reménységgel esedezzünk továbbra is az élő Istenhez egyéni és közösségi imáinkban a járvány teljes megszűnéséért és minden érintettjéért.

A szentmisén való részvételre továbbra is vonatkoznak a 2020/IV. körlevél 4. pontjába foglalt iránymutatások:

A gondjainkra bízottakért érzett felelősségtől vezérelve a szentmisék és szertartások egész idején minden résztvevő számára:
— kötelező a kijelölt, egymástól elkülönített ki- és bejáratot használni, ahol ez megoldható, de mindenképpen kerüljék el a csoportosulást;
— kötelező a templomban a szájat és orrot eltakaró eszközt (védőmaszk, sál, kendő) viselni (a miséző papot és a kántort kivéve);
— kötelező a templomba érkezéskor a kézfertőtlenítés, vagy a magával hozott, vagy a templom bejáratánál kihelyezett fertőtlenítőszer használatával;
— kötelező egymástól 1,5-2m távolságban úgy elhelyezkedni, hogy csak minden második padban vagy széksorban foglalhatnak helyet; az egy háztartásban élő családtagok ülhetnek egymás mellett. A személyek közötti távolság és a templom méretei meghatározzák a résztvevők maximális létszámát! – Ennek betartatásához szükség van segítőkre.
— A szentmiséken továbbra is el kell hagyni a békeköszöntést kézfogással.
— A nyelvre és a két szín alatti áldoztatás továbbra sem engedélyezett.
— A kézbe áldoztatás rendje: A miséző pap áldozása után és az áldoztatás megkezdése előtt végezzen kézfertőtlenítést, ugyanígy tegyen az áldoztatásban segítő akolitus is, áldoztatás után pedig ismét fertőtlenítsenek.
A hívek egymástól 1,5-2m távolságot megtartva és védőmaszkban járuljanak szentáldozáshoz úgy, hogy mindkét kezüket — amennyire hosszan csak lehet — nyújtsák előre (ugyanígy tegyen az áldoztató pap, ill. akolitus), néhány lépést tegyenek oldalra, igazítsák a szájmaszkot az álluk alá és így vegyék magukhoz az Oltáriszentséget, utána visszaigazított szájmaszkkal menjenek a helyükre.
— A perselyadományokat távozáskor helyezzék a kosarakba a kijáratnál, kerülve a csoportosulást. Hívjuk fel híveink figyelmét arra, hogy banki átutalással is eljuttathatják perselyadományukat vagy más célú támogatásukat.

Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Az MKPK közleményéről a veszélyhelyzet idejére hozott korábbi rendelkezések június 3-án kiadott módosításról itt olvashatunk:

https://www.magyarkurir.hu/hazai/az-mkpk-kozlemenye-veszelyhelyzet-idejere-hozott-korabbi-rendelkezesek-modositasarol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) június 2-án megtartotta nyári rendes ülését, amelyre a kialakult helyzetre tekintettel videókonferencia keretében került sor.

Az alábbiakban az MKPK konferenciáról készült sajtólevelét tesszük közzé.

A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára emlékezve a Konferencia korábban közleményében kérte, hogy aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket. Ahogy Ferenc pápa tavalyi csíksomlyói látogatása alkalmával hangsúlyozta: „…közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt”. Mi is hívjuk a híveket és minden jóakaratú embert, hogy imáinkban fűzzük össze a szétszakadt szálakat, kérjük Égi Édesanyánkat, segítsen meglátni az összetartozás és az abban megjelenő szeretetcselekedetek fontosságát.

Az elmúlt hónapokban Magyarországon is kialakult járványhelyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szociális és karitatív tevékenységet végző intézményei, a Katolikus Szeretetszolgálat, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet (KOSZISZ), valamint a Katolikus Karitász munkatársai elkötelezetten és áldozatosan végezték hivatásukat, ahogy teszik ezt továbbra is. Szociális és egészségügyi intézményeinkben, otthonainkban is a hatósági iránymutatásoknak megfelelő, szigorú óvintézkedéseket rendeltek el és továbbra is mindenben követik az állami előírásokat.
A COVID-19 járvánnyal összefüggésben, központi fenntartású intézményeinkben összesen kilenc megbetegedést regisztráltak, közülük három beteg hunyt el.
A szükséges védőfelszerelések biztosítása folyamatosan zajlik, amelyek beszerzéséről az intézmények maguk is gondoskodnak, és amelyben többek között a Katolikus Karitász végez a mai napig is nélkülözhetetlen munkát. Segítségüknek köszönhetően a KOSZISZ, a Katolikus Szeretetszolgálat, valamint a szerzetesrendek és civil szervezetek által működtetett bentlakásos szociális és egészségügyi intézmények ellátása is biztosított. Az elmúlt időszakban megközelítőleg 7000 liter felületfertőtlenítő és alkoholos kézfertőtlenítő, 500 darab arcvédő pajzs, 80 darab érintésmentes lázmérő, több mint 200 000 darab szájmaszk, 60 000 gumikesztyű, 10 000 darab vitamin és immunerősítő készítmény került átadásra, amellyel rászoruló családokat, időseket és intézményeket támogattak.
Emellett a kárpátaljai hátrányos helyzetű magyarok segítését is folytatta a szervezet, a vírushelyzet alatt 200 csomag élelmiszert, 6000 darab szájmaszkot, 5000 gumikesztyűt és fertőtlenítőszereket adományoztak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai köszönetüket fejezik ki a különböző területeken dolgozó munkatársak elkötelezett munkájáért, amellyel példát mutatnak mindannyiunk számára. Az intézményeinkben végzett szolgálatok minden részlete fontos számunkra, mert egymást kiegészítve, támogatva tudják a rászorulók életét, hétköznapjait élhetővé, emberhez méltóvá tenni.

Mivel olyan járványügyi szabályok léptek életbe, amelyek következtében megszűntek a kijárási korlátozások és országosan lehetővé vált a liturgia nyilvános végzése, szükséges, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a veszélyhelyzet idejére hozott korábbi rendelkezéseit módosítsa. Közleményünket a katolikus.hu honlapon olvashatják részletesen.

Főtisztelendő Csordás Gábor, a Központi Papnevelő Intézet prefektusának mandátuma a nyáron lejár. Munkáját, amellyel a magyarországi papképzést támogatta, ezúton is hálásan köszönjük. A tisztség további ellátásával a testület Dr. Lovassy Attilát, a Váci Egyházmegye papját bízta meg.

A Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatói pozíciójának korábbi megüresedése miatt, június 15-i hatállyal a feladat ellátásával a püspökök Dr. Vajda Norbertet, eddigi szakmai igazgatót bízzák meg. Munkáját közvetlenül Kinde Kálmán gazdasági főigazgatóval együttműködve végzi.

A Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottsága folytatja a hitoktatáshoz, katekézishez kapcsolódó digitális tananyagok fejlesztését. A feladat fontosságára a járványügyi helyzet is felhívta a figyelmet. A digitális platform alkalmas válasznak bizonyulhat a 21. század elvárásaira, tekintve, hogy az oktatási eszközöknek mindenkor alkalmazkodniuk kell az adott kor igényeihez.

A Konferencia döntése értelmében Szent Borbála, Szent Rozália, Szent Rókus és Szent Vendel ünneplése választható emléknapként újra szerepelni fog az Igenaptárban. Ezek a Magyarországon is tisztelt szentek régebben megtalálhatóak voltak ugyan a liturgikus naptárban, de később kimaradtak az emléknapok közül.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományoz a napokban 80. életévét betöltő Kozma Imre atyának, amellyel elismerését és háláját fejezi ki azért a több évtizeden átívelő áldozatos munkáért, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat élén végez.

Ferenc pápa határozata értelmében, amelyet május 18-án, Szent II. János Pál pápa születésének centenáriumán tett közzé az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, Szent Fausztina nővér liturgikus ünneplése bekerült a liturgikus római naptárba. A határozat szerint emléknapját minden évben október 5-én tartják. Szent II. János Pál pápa az isteni irgalmasság hirdetője és Fausztina nővér tisztelője volt.
Az új ünnep – a kongregáció dekrétuma szerint – minden katolikus naptárba bekerül; a miseszövegek és a zsolozsma szövegei a véglegesítést követően az egyes püspöki konferenciák gondozásában jelennek meg.
Szent Fausztina nővér a lengyelországi Glogowiecben született 1905. augusztus 25-én, majd 1925. augusztus 1-jén felvételét kérte az Irgalmas Szűz Nővéreinek zárdájába, ahol a Fausztina nevet kapta. Jézus Fausztina nővérre bízta irgalmasságának örömhírét. Fölszólította őt, hogy hirdesse a minden embernek szóló isteni irgalmasság kinyilatkoztatását, szüntelenül kérje ezt az irgalmat mindenki számára, és terjessze az isteni irgalmasság tiszteletét. Harminchárom évesen halt meg 1938. október 5-én.
II. János Pál pápa 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá, hét évvel később, 2000. április 30-án, húsvét második vasárnapján szentté avatta Fausztina nővért és elrendelte az Isteni Irgalmasság ünnepét húsvét második vasárnapjára.

 

Budapest, 2020. június 3.

Dr. Tóth Tamás
az MKPK titkára

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A hitnek van megtartó ereje? Mi segített száz éven keresztül megtartani az identitást a kisebbségi létben? Isten a nehézségben segít leginkább? Mitől magyar a magyar? A „magyar” felekezetek elhagyása egyenes út az asszimilációhoz? Istent és a nemzetet egyformán kell szeretni?

Ezekre és az online beérkező kérdésekre kaphatunk válaszokat a debreceni Szólj be a papnak! következő alkalmán, június 4-én 19.30-kor Trianon százéves évfordulójára emlékezve.

Az online követhető „A hit őrzi meg a magyarságot?" című vitaest vendégei lesznek: Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes, Kacsó Géza kárpátaljai református lelkész, Nagy Olivér felvidéki evangélikus lelkész és Orosz István görögkatolikus pap, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója. A moderátor: ifj. Hájas István református teológus hallgató, a Szólj Be a Papnak! csapatának tagja.

A kérdéseket online felületen 2020. június 3-án, szerdán 18 óráig lehet beküldeni: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeaj2xcQVvHBAljTdb_WcSpoXGQ4sn3yNOzlHwrk_idShB8gg/viewform

Az esemény a debreceni Szólj be a papnak! Facebook oldalán követhető élőben, ahol komment formájában is várják a kérdéseket: https://www.facebook.com/szoljbeapapnak/ .

Forrás: https://www.facebook.com/szoljbeapapnak/

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye