június 2020

A Nemzeti Színház, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. képviselői sajtótájékoztatón ismertették a Csíksomlyói Passió debreceni bemutatójának részleteit június 22-én, a Kölcsey Központban. 

A produkció részleteiről szóló sajtóeseményen Papp László, Debrecen polgármestere azt hangsúlyozta, hogy a Csíksomlyói Passió Krisztus szenvedéstörténete mellett a magyarság számára az elmúlt 100 év szenvedéstörténetét is jelenti. A polgármester bízik abban, hogy nemzetünk következő 100 évében az öröm és a siker lesz a meghatározó. Kiemelte, a Csíksomlyói Passió idei előadásának méltó helyszíne lesz a város, amely egy olyan érseki és püspöki székhely is, ahol hosszú évek óta tapasztalható a keresztény egyházak együttműködése.
Papp László hozzátette, az előadás része a fontos üzeneteket is hordozó augusztus 20-ai eseményeknek. Többek között ekkor fogják megáldani Debrecen első, Szent István királyt ábrázoló köztéri szobrát.
A sajtótájékoztató végén a polgármester még bejelentette, hogy az eredeti helyszín (Nagyerdei Szabadtéri Színpad) helyett az előadást a nagyobb befogadóképességű főtéren, a Kossuth téren fogják megtartani.

Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője gondolataiban visszatekintett a város kulturális életébe az elmúlt évek során beépített keresztény hagyományokra, programsorozatokra, a virágvasárnapi városi keresztútra. Ez utóbbi ebben az évben a körülmények ellenére sem maradt el, mert a felekezet vezetői virtuális térben fogalmazták meg nagyheti gondolataikat, üzeneteiket. Ennek a sorozatnak lett volna része a Csíksomlyói Passió, amelyet a rendkívüli helyzetben más programmal együtt elhalasztottak.

Vidnyánszky Attila, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója elmondta, a Csíksomlyói Passió nem mondható produkciónak, több annál, mert az előadás végére ünnep, az összetartozás érzése születik meg.
A főigazgató kifejtette, az előadás háromféle anyagra támaszkodik: a csíksomlyói iskoladrámákra, Szőcs Géza passió szövegére, Berecz András előadására, aki katolikus népénekeken és meséken keresztül hozza közelebb a történéseket. E három hangulatra, hatásra, forrásra támaszkodva alakul ki az előadás, amely túlmutat a színházon, mert menet közben változik az ember, másként készülnek a színészek, más a hangulat, a tapsrend, egyenértékű benne a gesztus a tánccal, a szó a mozdulattal, együtt zenél a színpad, és mindig kicsit újjászülik az előadást az adott helyre. Soha nem tudják megismételni ugyanazt.

Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója Vidnyánszky Attilát kiegészítve hozzátette, a szívük, lelkük, hitük tele van ezzel a történettel, átitatja az embert, átszövi a gondolatot, mássá tesz, mindenki részesévé válik.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Debrecen ajándékának tekinti az előadást, amelynek előzménye, hogy Isten megajándékozott bennünket Jézus Krisztussal. Ezért a megváltás története mindig aktuális. Benne van a játék, a titokzatosság, misztérium és az a többrétegűség, amely jellemzi az egész Szentírást, központi eseményeként a megváltás történetét. Minden mindennel összefügg, a darabban is találkozunk azon ószövetségi előképekkel, akik beágyazzák az üdvtörténetbe a megváltás történetét, vagyis az Ó- és az Újszövetség fog ölelkezni ebben a drámában, régi és új szövegekben, táncban. Üzenetei áldássá válnak, felszabadítanak a jelen bizonytalan időszakában, spirituális élménnyel gazdagítanak, eljutva egészen a lélek feltámadásáig.

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája megemlítette azt a felekezetek közötti összefogást, amely példaértékű Debrecen város kulturális életében. Az érsek hangsúlyozta, a megváltás története nemcsak a régmúlt eseményeket idézi fel, hanem életünknek is szerves része. Ez a típusú színházi előadás egy misztérium játék, amely az emberi kultúráknak kezdettől fogva része, megjelenítve azt minél több ember, közösség bevonásával.

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, kapcsolódva a főpásztorok szavaihoz, hangsúlyozta, a passió nemcsak egy történet, hanem „a” történet, amely a bűnbeeséssel kezdődött egy kertben, és Jézus sírhelyén, egy kertben fejeződött be. A történet nem ér véget, mert Jézus feltámadt, keresztje átvezet bennünket a halálból az életbe. Jézus Krisztus szenvedéstörténete Isten szeretetének története, amely bennünket is kel hogy átjárjon, felemeljen, megérintsen. Megvan az a lehetőségünk, hogy elhelyezzük magunkat a történet szereplőibe. Olykor sajnos hasonlítunk Júdásra, a hitetlen Tamásra, az elfutó apostolokra, a Jézust megtagadó Péterre, de sokszor a szenvedő, másokért szeretetből áldozatot vállaló Jézus Krisztusra is. Ez az életünk igazi értelme.
A szeretetből meghozott keresztáldozat bennünket is átvezet az örök életbe. Erre életünkkel kell válaszolnunk, amely egy új lehetőséget jelent.
Majd a megyéspüspök a 18. századi iskoladráma belefejező szavait idézte: „Ezeket így olvasván kérlek, hogy sírjatok. Kínjain Krisztusnak szívből bánkódjatok, és bűneitekkel, ha megbántottátok, megkövessétek, és nem száll rátok átok” – hanem áldássá válik.

Berettyán Nándor főszereplő, a Nemzeti Színház színművésze azt fejtette ki, hogy Jézus Krisztust alakítva nemcsak egy szerepet játszik, hanem arra törekszik, hogy minél közelebb kerüljön Krisztus életéhez az előadás alatt is. Megosztotta a jelenlévőkkel, hogy Csíksomlyón és Esztergomban az előadás előtt megbetegedett. Később rádöbbent, mindez szükséges ahhoz, hogy jobban vissza tudja adni a feltámadás üzenetét.
Életében a debreceni előadás különösen is mérföldkövet jelent, hiszen immár megkeresztelve játszhatja el a legnagyobb főszerepet.
A színművész visszatekintett a csíksomlyói előadásra, amikor egészen messziről, a nézőtéren keresztül vitte a keresztet fel a dombra. Látták a nézők, mennyire nehéz lehet a kereszt, és sorban kérdezgették tőle, hogy segítsenek-e. Nándor szerint furcsa helyzet állt elő, mert a koreográfia szerint nem fogadhatta el a segítséget, ugyanakkor a passió éppen ezt az üzenetet fogalmazza meg, hogy segítsünk Krisztusnak, embertársainak.

Berettyán Sándor, a Nemzeti Színház színművésze az tanítvány szerepében lép fel, aki végigkíséri a feltámadást, maga is végigszenvedi a történetet, de csak a keresztre feszítés után kezd el aktívan működni. Mint mondta, ez megtisztelő és nehéz feladat, hiszen tudjuk, hogy a kereszthalál után nehéz ugyanazt a minőséget fenntartani, továbbvinni és egyetemes üzenetként közvetíteni a nézők felé. A fiatal művész egészen közel is került a nézőkhöz. Megrendítő élményként számolt be az előadás végén zokogó, közben mosolygó női arc látványáról, vagy arról az idős asszonyról, aki egészen közel állt színpadhoz, rózsafüzérrel a kezében, fejét lehajtva végigimádkozta az előadást. Alig nézett fel, de igazi része volt az előadásnak. Ezek olyan érzések, amelyeket nagyon kevés darab képes kiváltani.

Szabó Sebestyén László, a Nemzeti Színház Junior Prima-díjas színművésze is nagy szerepet kapott a passióban. Ő az Istent kereső, Istent megtagadó, önmagában kételkedő, gyarló ember állapotát jeleníti meg, aki akkor sem ismeri fel a Megváltót, amikor kézzel fogható számára. Szabó Sebestyén László nemcsak szerepet játszik, hanem, hogy hiteles legyen, ezeken a folyamatokon kell minden egyes előadáson végigmennie, amely nagyon kimerítő számára. Csíksomlyón játszotta először ezt a szerepet, az emberi minőség számos fajtáját kell megfogalmaznia egy előadás alatt. Ez egy olyan kapocs Krisztus és az egyszerű ember története között, amely segít a nézőknek, választ ad a kétségeikre, az árulástól a feltámadásig. Az előadás végére a lélek lemeztelenedik, hiszen elérkezik a pillanat, amikor ledobhatjuk a súlyokat és egyszer csak az ember önmagává válik, ez a pillanat a megbocsátás. A színész a nehéz lelki folyamatot ugyanitt végig kell hogy szenvedje, mint Krisztus.

A sajtótájékoztatón közreműködött a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Debreceni Népi Együttes Gyermekcsoportja.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Interaktív előadásokat tartottak a Debreceni Rendőrkapitányság munkatársai.
 

A Debreceni Megtestesülés Plébánia által szervezett nyári táborban jártak a rendőrök június 19-én – olvasható a police.hu-n.

A rendezvényen bűnmegelőzési, közlekedési és közrendvédelmi foglalkozásokat szerveztek az egyenruhások a közel 70 iskolást és óvodást számláló csoportnak. A táborozók betekintést nyerhettek a rendőrök munkájába és megtekinthették a szolgálati felszereléseket, valamint a rendőrautót is.

 

Interaktív módon minden gyerek húzott egy – bűnmegelőzéssel vagy általános rendőri tevékenységgel kapcsolatos – kérdést, amelyet Bereczki Dóra rendőr főtörzsőrmesterrel együtt megbeszéltek. A Debreceni Rendőrkapitányság munkatársai felhívták a gyerekek figyelmét a nyár veszélyeire, az internet biztonságos használatára és a kábítószerek veszélyeire, valamint következményeire.

A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai kutyás és intézkedéstaktikai bemutatókkal is készültek, amiket nagy érdeklődéssel fogadtak a kicsik.

 

A résztvevőknek közlekedésbiztonsági előadást tartottak az egyenruhások, amely során felhívták a figyelmüket a gyalogos és kerékpáros közlekedés szabályaira.

Fotó: police.hu

Forrás: haon.hu

Pásztor Károly nyugalmazott plébános idén ünnepli pappá szentelésének 65. évfordulóját, Kiss István nyugalmazott plébános pedig gyémántmiséjét, 60 éves papi szolgálatát.

Pásztor Károly vasmisés plébános aktív szolgálattal tölti nyugdíjas éveit Pócspetri fíliájában, Máriapócson található római katolikus közösségi házban. Papszentelésének évfordulóján, június 19-én ¬– tekintettel a járványügyi helyzetre - bensőséges körülmények között mutatta be hálaadó szentmiséjét Máriapócson, a Szeplőtelen fogantatás-templomban.

„Az életem során a gyermekkoromtól kezdve megélt kemény munkás évek a papi szolgálatom alatt is folytatódtak. Plébánosi szolgálatom alatt több filia tartozott hozzánk. Szükség volt az erőre. Gyakran előfordult, hogy öt szentmisét kellett egy-egy vasárnap bemutatnom, és volt, hogy az utolsó szentmisén már alig tudtam prédikálni. Fohászkodtam az Úrhoz, hogy segítsen. Pócspetriben is előfordult, hogy négy szentmisén, gyóntatásokon, két temetésen kellett szolgálnom, és még zarándokoknak is kellett szentmisét tartanom Máriapócson. A Gondviselés csodálatos. Ha nem edződök meg fiatalkoromban Vállajon, nem bírtam volna ezt a kemény munkát. 89 éves vagyok, és mindig aktívan dolgozom. „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28). Ezt megtapasztaltam. A Jóisten gondviselése csodálatos, ha bízunk benne, nagy ajándékokban részesít. Meggyőződésből mondom ezt.
Ha nincs elég hite az embernek, akkor nehéz helyzetben nagyon kemény az élete. A hit ott kezdődik, amikor rábízzuk magunkat Istenre.
Annak örülök, hogy hűséges maradtam, úgy érzem, az életem szépen telt el, és nem éltem hiába” – vall életéről és hivatásáról a 89 éves Pásztor Károly atya a vele készült nagyinterjúban, amelyet az Öröm-hír újság július 12-én megjelenő nyári számában, majd az egyházmegye honlapján és a facebook oldalán is olvashatunk.

 

Pásztor Károly pápai prelátus, címzetes esperes, címzetes apát, plébános1931. szeptember 6-án született Vállajon. 1955. június 19-én szentelték pappá Egerben.
Ezt követően káplánként szolgált Abádszalókon (1955-1956), Edelényben (1956–1957), Jászszentandráson (1957-1958), Demecserben (1958-1960), Jászkiséren (1960-1962), Miskolc-Újdiósgyőrön (1962-1963), Nagykállóban (1963-1965), Egyeken (1965-1966), Egerben a Nagyboldogasszony Plébánián (1966-1970).
Plébánosi kinevezést kapott Baktalórántházára, ahol 1989-ig szolgált, majd Pócspetriben folytatta lelkipásztori munkáját 2010-ig, és jelenleg is a település filiájában, Máriapócson tölti nyugdíjas éveit.

Kiss István plébános atya a Seregély István Papi Szociális Otthonban él és ő is aktívan szolgál az otthon Szent Antal-kápolnájában. A jelen helyzetben kialakult látogatási tilalom miatt, később készítünk vele interjút, amit terveink szerint az Öröm-hír őszi számában olvashatjuk majd. István atya a hálaadó gyémántmiséjének időpontja még nincs kitűzve.

Kiss István pápai prelátus, címzetes esperes, címzetes kanonok, plébános 1936. január 19-én született Mezőkövesden, és 1960. január 16-án szentelték pappá Egerben.
Szentelését követően káplánként szolgált Fényeslitkén (1960-1961), Kállósemjénben (1961–1962), Nyíregyházán a Szent Antal-kápolnában (1962), Szendrődön (1962-1964), Besenyőtelken (1964-1965), Bélapátfalván (1965-1966), Jászberényben (1966-1968) és Polgáron (1968-1970).
Plébánosi kinevezését először Kálmánházára kapta, ahol 1990-ig szolgált, majd 2013-ig, nyugdíjazásáig Nyíregyházán, a Szent Antal-kápolnában (Seregély István Papi Szociális Otthon) szintén plébánosként volt jelen a közösség életében. Nyugállományba vonulása után pedig a papi szociális otthon kápolnájának lelkészeként irányítja az ottani liturgikus szolgálatot.

Kedves István Atya és Károly Atya!

„Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr és legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6,24-26).

Az Öröm-hír olvasói nevében Sík Sándor, Te Deum című versével mondok köszönetet Istennek, hogy jelenlétükkel, szolgálatukkal gazdagították Egyházunkat:

 

Sík Sándor: Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!

 

A címoldal fotón Pásztor Károly atya látható a galériában található fotón pedig Kiss István atya.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Kormány meghozta és hatályba léptette döntését a járványügyi korlátozások újabb enyhítéséről (vö. Magyar Közlöny 2020. 06. 17-én megjelent 2020. évi 144. sz).

A kormánydöntések tételesen a következők:

— A másfél méteres védőtávolságot a jogszabály kötelezően már nem írja elő.
— A maszk, vagy más orrot és szájat eltakaró eszköz viselete már csak bizonyos helyeken kötelező betöltött 6. életév fölött (pl.: tömegközlekedés, üzletek, patika), azonban nagyobb helyeken (pl.: színház, mozi stb.) már nem kötelező.
— Az 500 fő fölötti rendezvények zárt helyen továbbra sem tarthatóak.

Ennek figyelembevételével Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2020. június 21-től az alábbi rendelkezéseket hozza az egyházmegyénkre vonatkozóan:

1. Templomainkban

— a szenteltvíztartók maradjanak továbbra is üresen,
— a szentmisére érkezők esetében a kézfertőtlenítés gyakorlatát tartsuk meg továbbra is,
— a másfél méteres védőtávolság betartása már nem kötelező,
— a maszk, vagy más orrot és szájat eltakaró eszköz viselete maradjon még.
— A szentmiséken továbbra is el kell hagyni a békeköszöntést kézfogással.
— Folytassuk a kézbe áldoztatás gyakorlatát.
— A perselyadományokat távozáskor helyezzék a hívek a kosarakba a kijáratnál.

 

2. A keresztség és a betegek szentségének kiszolgáltatása végezhető a járvány kitörését megelőző
(szokott) módon. A gyóntatást azonban továbbra is végezzük arra alkalmas nagy légterű helyiségben.

3. A temetés szertartása végezhető a járvány kitörését megelőző szokott módon.

 

Palánki Ferenc megyéspüspök rendelkezését jún. 21-én, vasárnap  hirdetik ki a templomokban.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Szent II. János Pál pápa 2002-ben kezdeményezte, hogy Jézus Szentséges Szívének ünnepén az Egyház világszer-te imádkozzon a papok megszentelődéséért.

1856. augusztus 25-én Boldog IX. Piusz pápa felvette a liturgikus naptárba Jézus Szívének ünnepét, melyet minden évben az Úrnapját (Krisztus Teste és Vére főünnepe) követő pénteken ünneplünk, ez évben június 19-én.

A Jézus Szíve-tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk, és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük. Jézus Szíve, azt az emberi „szívet” jelenti, amely az ember testi-lelki mivoltának bensejét, mint erkölcsi életének forrását, nevezetesen pedig mint a szeretet székhelyét jelöli.

Ilyen értelemben használja a Szentírás is a „szív” szót. Az ünnep válasz Jézus óhajára, melyet Boldog IX. Piusz pápát megelőzően, mintegy két évszázaddal korábban, 1675-ben a francia vizitációs apácának, Alacoque Szent Margitnak fogalmazott meg.

Szent Margitot 1920. május 13-án kanonizálták, öt nappal Karol Wojtyła születése előtt, aki pápaként az új évezred hajnalán Jézus Szíve ünnepét a papok megszentelődéséért való imádság világnapjává tette.

A papságért szóló imádságok mellett, íme, néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan segíthetjük lelkipásztorainkat és plébániánkat.

Nemcsak Jézus Szíve ünnepén, hanem mindennap imádkozzunk a papságért!

Egyesüljünk imádságban, szentmisében és szentségimádásban az egész világon, fohászkodjunk szent életű lelkipásztorokért!

Szervezzünk szentségimádási órát, és imádkozzunk papjainkért!

Imádkozzunk rózsafüzért a papokért, különösen a világosság rózsafüzérét, és elmélkedjünk az eucharisztiáról szóló titokról!

Kérjük a szentek közbenjárását értük!

Imádkozzunk a misszionáriusként dolgozó papokért!

Mondjunk köszönetet lelkipásztorunknak szolgálatáért!

Ajánljuk fel segítségünket, kapcsolódjunk be a templomi és a plébánia körüli munkákba!

Ajánljuk fel pénteken fájdalmainkat, szenvedéseinket a papok megszentelődéséért!

Délután 3 órakor (mindenhol helyi idő szerint), az Isteni Irgalmasság órájában, bármivel is foglalkozunk, álljunk meg rövid időre, s töltsünk el néhány pillanatot csendben, a papságért való hálaadó imádságban!

 

Fotó: Jézus Szíve-szobor - Csesztve, Szent Márton-templom

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Különleges módon zárult le a 2019/2020-as tanév, és másként zajlottak érettségi vizsgák a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban is. Az eddigi évek gyakorlatától eltérően nem a megszokott módon, de végre itt álltak az iskola falain belül a végzős diákjaink, hogy átvegyék az érettségi bizonyítványaikat június 10-12-én.

A digitális ballagás után, csak a remény élt bennünk, hogy valamilyen módon mégis lehetővé válik – még a tanév során - egy személyes találkozó a tizenkettedikes tanulókkal.
Az érettségi ünnepélyes lezárása adott lehetőséget, hogy a kápolnában zárt keretek között ugyan, de búcsút inthessen egymásnak tanár és diák.

Nagy lelkierőről tettek tanúbizonyságot (diákjaink és tanáraink egyaránt), hogy a hirtelen elkezdődött, még akkor gyerekcipőben járó „classroomos” oktatással el tudták sajátítani és sajátíttatni az érettségire felkészítő tudásanyagot.

Mindenki tudta, hogy csak az írásbeli érettségi vizsga lesz megtartva, így ezek az eredmények számítanak mérvadónak a továbbtanuláshoz, éppen ezért ott és akkor kellett maximálisan teljesíteni.

A bizonyítványok nagyon szépek lettek, mindhárom elnök kiemelte a különleges helyzet nehézségeiben is derekasan helytállt diákjaink kiváló eredményeit. Bíztató szavaikból kiderült, ilyen bizonyítványokkal nincs félnivalójuk az egyetemi, főiskolai felvételiktől.

A diákok egymástól és a tanároktól a kápolnában búcsúztak el. A tantestület nevében Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető és Nagy Csaba atya, iskolalelkész mondta el útravaló gondolataikat:

„Nagy öröm számomra, hogy személyesen köszönthetlek benneteket szentimrés életetek utolsó állomásán. Végre felhangzott a Gaudeamus dallama, és bevonulhattatok a kápolnába szüleitek, tanáraitok örömére, büszkeségére – fogalmazott az intézményvezető, majd átadta a diákoknak a jutalomkönyveket és a megérdemelt díjakat. Megköszönte a szülőknek a bizalmát, együttműködését, a megosztott örömeiket, és végül a búcsúzó diákokhoz szólt:
„Kedves fiatalok! Szívből gratulálok mindannyiótoknak, kívánom, hogy a továbbiakban is szép sikereket érjetek el, találjátok meg azt a helyet az életben, amelyre meghívást kaptatok Istentől.

Lelkivezetőnk, Nagy Csaba atya szintén méltatta a tanulóink kiváló eredményeit, és beszédében kiemelte, mennyire örül, hogy megismerhette a most érettségiző évfolyamot, és arra emlékezett vissza, hogy az eltelt egy évben milyen sok csodálatos dolog történt, amit együtt élhettek át.
Végül a búcsúzás percei Nagy Csaba atya által vezetett közös imával zárult.

Kívánjuk, hogy minden végzett diákunk biztos lábbal járjon a maga választotta úton, boldog és sikeres keresztény emberként munkálkodjon majd a jövőben Isten dicsőségére, embertársai javára és a maga boldogulására!

 

Zagyva Klára tanárnő, sajtóapostol
Fotó: Rubóczkiné Kiss Hajnalka, Zagyva Klára tanárnők

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

 

2017-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában Az élet a szeretetben teljes című Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel készült interjúkötet. Ebben az évben újabb kiadást ért meg, igényelhető a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalában.

A magyar katolikus főpásztorokat bemutató nagysikerű sorozatban megjelent kötetben Palánki Ferenc megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ifjúsági referense életéről, szolgálatáról vall. A kötet szerzője Elmer István, József Attila-díjas és Európa-érem díjas író, újságíró.

„Magától értetődően hangzik püspök atya könyvének címe. Ha elemeire bontjuk – élet, szeretet és teljes – három gyakran használt kifejezés, amelyek megjelennek a hétköznapi beszédben, de sokszor bele sem gondolunk, mit jelentenek valójában. Hiszen olyan természetes! Valóban így lenne? Az életben a végtelen teremtettség jelenik meg, a szeretetben az ember számára lehetséges legnagyobb, legtöbb létezés-gesztus, s mindez a teljesben, az egészben – mondjuk ki: Istenben – ölelődik át. A fiatalok körében is népszerű püspök ezzel a lelkülettel beszél életéről, gondolatairól” – írja a szerző a könyv ajánlásában.

A kötetet megjelenése után 2017-ben számos városban bemutatták, többek között Debrecenben, Nyíregyházán és Miskolcon.

A debreceni könyvbemutatóról (2017) szóló tudósítás itt olvasható:
http://www.dnyem.hu/index.php/archivum/item/1685-az-elet-a-szeretetben-teljes

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

Pap- és diakónusszentelést, olajszentelést és Szent László király, egyházmegyénk védőszentjének ünnepét tartják 2020. június 27-én, szombaton 10 órától Debrecenben, a Megtestesülés-templomban (Borbíró tér 9.) az egyházmegye papsága és a hívek részvételével.

Az ünnepi szentmisén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szenteli Máté Péter és Szidor János diakónusokat és diakónussá Halász István akolitust a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szolgálatára.

Ferenc püspök a kialakult járványügyi helyzet miatt a nagycsütörtöki krizmaszentelési szentmise elhalasztása mellett döntött, ezért ezen az ünnepen szenteli meg a szentségi olajakat: a keresztelendők, a betegek olaját, valamint a krizmát, és a papjai megújítják szentelésükkor tett fogadalmaikat.

A szentmisét élőben közvetíti a Debrecen Televízió, amely interneten is követhető a www.dehir.hu , a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye You-Tube: https://www.youtube.com/channel/UCQQy1JVWk5td9GSGHI9X7Ng?view_as=subscriber , illetve Facebook oldalán.

 

Fotó: Papp Ágoston

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Krisztus szent testének és vérének ünnepét ebben az évben június 14-én, a hagyományoktól kissé eltérően ünnepelte az ajaki római katolikus egyházközség. A járvány miatt még nem engedélyezték az utcai körmenetet, így az a templomkertben valósult meg.

Az ünnepi szentmisét a plébánia udvarán tartották meg, a virágban pompázó szabadtéri oltárnál, melyet Galsi János atya celebrált. Az Eucharisztia ünnepén a római katolikus és a görög katolikus egyház hívei is szép számmal jelen voltak, tanúságot téve hitükről.
Az ünnepi liturgiát körmenet követte. A templom köré négy, gyönyörű virágokkal díszített oltárt készítettek, mely várta a pap által vitt Oltáriszentséget a hívek kíséretében. Az oltárok előtt elhangzott egy-egy szentírási rész, majd Galsi János atya az Oltáriszentséget a négy égtáj felé mutatva áldást adott, kérve a Jóistent, hogy őrizzen meg bennünket minden bajtól, természeti csapástól.
A megáldott virágokból mindenki vihetett haza, hogy egész évben emlékeztesse a híveket Jézus Krisztus szent testének és vérének ünnepére.

Hasúlyóné Rutkai Éva sajtóapostol, Ajak

„Minden forrás belőled fakad” (Zsolt 87,7). – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (2021. szeptember 5-12) jelmondatával kezdte homíliáját Úrnapja ünnepén, június 14-én, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén. A liturgiát élőben közvetítették az egyházközség You-Tube felületén.

Amikor az ember megtapasztalja Isten szeretetét, rádöbben arra, hogy az egész élete: létezése, embersége, embertársi kapcsolata, rácsodálkozása a teremtett világra, az, hogy tud jó lenni, erényeket gyakorolni – mindennek a forrása Isten.
Az Ószövetségben Mózes így szól az ő népéhez: „Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen” (MTörv 8,2). A főpásztor kérte, tekintsünk vissza a saját életünkre, gondoljuk végig, hogy bennünket mennyi éven át vezetett Isten, milyen megpróbáltatásokon, nehézségeken mentünk keresztül, amelyek során megtapasztalhattuk, hogy velünk van az Isten, és ennek teljessége az Eucharisztia.

A világban valahol mindig van Eucharisztia, vagyis velünk van Jézus

Jézus azt mondta a tanítványoknak mennybemenetele előtt: „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). Az ősegyházban az apostolok Jézus parancsára: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19), elkezdték a szentmiséket bemutatni, megtörték a kenyeret, és egyek voltak a kenyértörés közösségében. Onnantól kezdve a világtörténelem során valahol mindig volt és van Eucharisztia, megszentelt kenyér, vagyis velünk van Jézus, hogy tápláljon bennünket, mert amint mondta: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53).

Milyen a mi keresztény életünk?

Milyen sokan vannak, akik nem ezt teszik. Milyen az Ő életük? Majd püspök atya a keresztények hiteles életére, a mi életünkre világított rá. Milyen a mi életünk, mennyire vesszük komolyan a küldtetésünket, és azt, hogy Jézus nekünk is kínálja magát.
„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Mondhatjuk, hogy mi nem vagyunk elég jó keresztények, nem teszünk tanúságot, mert félünk, hogy félreértenek, kigúnyolnak, kinevetnek, és nem vesznek bennünket komolyan. De Jézus ebben is a segítségünkre van, csak rá kell bíznunk magunkat, és ő majd beszél rajtunk keresztül.

Legyünk mozgó tabernákulumok!

Ebben az évben nem tudjuk megtartani az Úrnapi körmenetet, amely mint nyilvános arculat, része az Úrnapjának. A hagyomány szerint kivisszük az utcára a legdrágább kincsünket, hitünk szent titkát, hogy tanúságot tegyünk. Az ünnep személyes arculata pedig nem más, mint a szentáldozás és a szentségimádás, amikor személyesen találkozhatunk, egyesülhetünk Vele. Ekkor kér bennünket Jézus, hogy: most Te vigyél ki engem az utcára, a hétköznapi életedbe, a szeretteid közé, a családodba, légy mozgó tabernákulum.
Bár sokszor megtapasztaljuk, hogy erre mi nem vagyunk képesek, legalábbis nem úgy, ahogyan szeretnénk, Jézus mégis itt marad velünk és táplálni akar bennünket az Ő szent testével és vérével, hogy isteni életünk legyen.

„Amint”, „úgy”

A Szentírásban gyakran találkozunk az „amint”, „úgy” kifejezéssel:Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él” (Jn 6,57). Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,19)... Barsi Balázs ferences szerzetes atya szerint az „amint”, „úgy” kifejezés a Szentlélek jelenlétét szimbolizálja. A Szentlélek az, aki a felszentelt papoknak is megadja a képességet, hogy szavaikra átváltozzon a bor Krisztus testévé és vérévé, Ő az, aki a küldetésünket adja, aki erősít és bátorít. Ha tehát egyesülünk Jézussal a szentáldozásban, imádjuk Őt a személyes találkozásunkban és visszük az embertársainkhoz, akkor megtapasztaljuk azt, hogy a szívünkből újabb forrás keletkezik. Így akarja Isten szeretete átjárni és átalakítani az egész világot – fogalmazott a főpásztor.

Milyen a mi hitünk?

„Minden forrásom belőled fakad”, az erényeink és az örök életünk is. Újra és újra meg kell vizsgálnunk hitünket, mert az határozza meg életünket. Ha valaki a maga módján hisz Istenben, az még nem biztos, hogy keresztény. Minden hit tiszteletre méltó. Mi keresztények hisszük, hogy egész emberségünk, testünk és lelkünk fog feltámadni, és Jézus mellett leszünk. Számunkra a túlvilág nem egy megfogalmazhatatlan valami, hanem valaki, egy személy, maga Jézus Krisztus, ugyanaz, aki megjelenik az oltáron, és átjár bennünket, amikor egyesülünk vele, hogy amikor átlépünk a kapun, újra átélhessük vele a szeretetközösséget. Ez a mi hitünk.

Milyen a mi reménységünk?

Szent Pál így fogalmaz: „ne éljetek úgy, mint a pogányok”, akiknek nincs reménységük (ld. Ef 4,17). Éppen az ássa alá keresztény életünk hitelességét, hogy sokszor úgy élünk, mint a pogányok. A reménységünk, a reményünk forrása az, hogy Jézus örök életet ad nekünk. Gondoljunk vissza Mózes szavaira, eddigi életünkre: volt-e reménységünk, mibe kapaszkodtunk. Jézusba, az Oltáriszentségbe?

Milyen különles az, ha valaki úgy éli le az életét, hogy mindig is figyel a szentáldozásra, a Jézussal való kapcsolatára, és amikor útjának végéhez ér, számára akkor is az Oltáriszentség, a szent útravaló, a viaticum ad bátorítást, erősítést. Egész életünkben szent útravaló az örök élet kenyere, mert minden helyzetben megőrzi a reménységünket, hogy van tovább: örök életünk van.

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézus Krisztus mindannyiunkért az életét adta, sőt magát adta oda a kenyér és a bor színe alatt. Nem egy emléktárgyat hagyott ránk, hanem saját magát, mert Ő velünk akart egyesülni.

Az Eucharisztiában átélhetjük ezt a végtelen szeretetet és azt, hogy mi is Krisztus-hordozók lettünk. Őt visszük magukkal életünk során, és teszünk tanúságot arról, hogy az élet nem más, mint megkezdett örök élet. A küldetésünk, az erényeink forrása pedig Jézus Krisztus, aki közöttünk van és maradt a kenyér és a bor színe alatt – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye