Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Az ugandai származású Pater John Baptist Bashobora november második hétvégéjén tartott lelkigyakorla...
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2019
Árpád-házi Szent Erzsébet a középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentje, évszázadok óta nag...
A szegények nem csalatkoznak reményükben – Ferenc pápa üzenete a szegények világnapjára 2019. november 17.
Harmadik alkalommal tartjuk meg idén az Egyházban a szegények világnapját november 17-én, az évközi ...
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő szeme fényét, a szegényeket – Böjte Csaba atya tartott lelkigyakorlatot  az egyházmegye karitász önkénteseinek Máriapócson
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott...
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele  Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2019
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele Árpád-házi...
A szegények nem csalatkoznak reményükben –  Ferenc pápa üzenete a szegények világnapjára 2019. november 17.
A szegények nem csalatkoznak reményükben – Ferenc...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megbízásából, Tormássiné Kapitány Ágotha 2019. július 1-től megkezdte intézményvezetői munkáját a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola élén. Az ötgyermekes édesanya és többszörös nagymama intézményvezető asszonyt az egyházi oktatás helyzetéről, pályájáról és szakmai terveiről kérdezte Rubóczkiné Kiss Hajnalka munkatársunk.

— Keresztény családból származik, egyházi iskolába járt. Melyek az ön számára a pedagógussá válásának fontos állomásai?

— Életem egyik meghatározó alapja, hogy olyan keresztény családba születtem, amely az előző rendszerben is felvállalta a hitét, kereszténységét.

A másik meghatározó élmény a Svetits Gimnáziumban eltöltött évek voltak. A nővérek olyan szeretetközösséget teremtettek számunkra, amely egész életre szóló kitartásra, önfegyelemre, mások felé irányuló figyelemre, a jó iránti elkötelezettségre nevelt minket. Hálás szívvel gondolok Katalin nővérre, volt osztályfőnökömre, akivel a mai napig szoros kapcsolatban állok.

Abban, hogy a pedagógus hivatást választottam, a családi indíttatás is meghatározó volt, hiszen többgenerációs pedagógus családból származom. Folyamatos támogatást és megerősítést kaptam pályám során nagynénémtől, Eszter nővértől, aki a keresztény tanügyigazgatásban aktívan vett részt.

A pedagógiai életpályám még egy igen meghatározó eleme, hogy férjemmel nagy családot vállaltunk, öt gyermeket neveltünk, akik közül négyen már önálló életet élnek; legkisebb gyermekünk egyetemista. Óriási boldogság számunkra, hogy gyermekeink eddig 12 unokával ajándékoztak meg minket. Szülőnek lenni az Úristen legnagyobb ajándéka, ugyanakkor a legnehezebb hivatás. Az így megélt tapasztalatok, élmények meghatározzák pedagógus munkámat, a gyermekekhez és a szülőkhöz való viszonyulásomat.

— Már több mint 25 éve ön is egyházi intézményben tanít. Az induláskor kapott élmények és értékek mennyiben segítették a pedagógusi pályáját?

— Amikor megkezdte működését a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, akaratlanul is a Svetits élményét szerettem volna áthozni. Ugyanakkor volt egy olyan félelmem, hogy egyházi iskolát létrehozni csak szerzetesek és egyházi személyek tudnak. Az évek beigazolták, hogy mi, civilek is – családanyák, családapák – képesek vagyunk működtetni egyházi iskolát, természetesen egyházi személyek jelenlétével. Teljesen azt a miliőt, amit szeretett középiskolámban megéltem, nem valósíthatjuk meg, de a szellemiséget magunkkal tudjuk hozni, valamit átadhatunk belőle a diákoknak.

— Tapasztalatai szerint, mennyiben változott az egyházi oktatás az elmúlt negyedszázad alatt?

— A Svetits egy zárt világ volt. Szinte búra alatt neveltek minket. Amikor a kilencvenes évek végén ismét lehetőség nyílt az egyházi iskolák indítására, hatalmas eufória kerített hatalmába mindenkit. Ez az eufória azóta egyrészt lankadt, de a meglévő egyházi intézmények szépen megerősödtek. Aki kiállta az idő próbáját, felszínen tudott maradni, az ma is értéket képvisel. Ma már nemcsak a kommunista éra alatt is engedélyezett, nyolc egyházi iskola versenyképes, hanem több, újonnan alakult intézmény is az oktatási élmezőnybe került.

Manapság nagy feladatok állnak az egyházi iskolák előtt. Nem mondhatjuk, hogy ma könnyebb vagy nehezebb a helyzetünk. Vannak állandó értékek, mint például a keresztény szellemiség, amiket meg kell őriznünk. Ugyanakkor az idő halad, minden változik körülöttünk. Mindig az előttünk álló feladatra kell koncentrálnunk, nem ragadhatunk le a múltban. Megnehezíti az iskolák életét – nemcsak az egyháziakét – a változó közoktatás irányítás. Úgy érzem, ezen a területen még mindig keresik azt az utat, amely nekünk, magyaroknak tartalmilag és szerkezetileg a legmegfelelőbb lehet. Ezért szervezik át olyan gyakran az oktatás egészét. Ez viszont nagy nehézséget jelent a mindennapi életben az iskoláknak.

— Korábban az egyházi iskoláknak volt egy elitképző szerepe is. A folyamatosan változó világgal ez is változott. Ön szerint milyen szerepet töltenek be az egyházi iskolák napjainkban?

— Úgy gondolom, nem lehet leszűkíteni az egyházi oktatást egyetlen dologra. Az egyházi iskolának evangelizálni kell, szükséges az igét hirdetnie minden településen a diákok és a szülők számára. Ugyanakkor nem hanyagolható el a szociális támogatás sem, mert nemcsak olyan gyerekeket nevelünk-oktatunk, akik biztos anyagi háttérrel rendelkeznek. Ahhoz pedig, hogy versenyképesek legyünk, szükségünk van az oktatási eredményekre is, arra, hogy élmezőnybe juttassuk a tehetséges tanulóinkat. Magas szintű szakmai munkával minél jobb eredményeket kell felmutatnunk, mert a szülők számára ez az eredmény kézzelfogható. Ezzel együtt a nevelés, a hozzáadott érték a legnagyobb erőssége az egyházi iskoláknak.

— Melyek az ön által vezetett Szent Imre Gimnázium erősségei? Mit kínál ez az iskola?

— Úgy vélem, a nevelés területén az élbolyban vagyunk, és oktatás terén sem kell szégyenkeznünk. Nagyon jó tanári karunk van. Az idegen nyelvek, a humán és a reál tárgyak területén egyaránt remek szakemberek tanítanak nálunk. Országos szinten is szép eredményekkel büszkélkedhetünk. Bár iskolánkba nemcsak kiemelkedő képességű diákok járnak, igyekszünk megtalálni tanítványaink talentumát, és azt jól kamatoztatni.

— Mi késztette arra, hogy megpályázza az intézményvezetői posztot?

— A belső késztetést a környezetemtől és a kollégáimtól érkezett bátorítás, támogatás alakította ki és erősítette meg bennem. A rám bízottak iránt érzett felelősségtudat által döntöttem el, hogy ha az Úristen erre az útra hív engem, akkor ezt alázattal elfogadom.

— Melyik az a három dolog, amelyért leginkább hálás elődjének, Megyesi Mária volt igazgatónőnek?

— A legelső az, hogy neki köszönhető ennek az iskola-komplexumnak a kiépítése és magas szintű menedzselése. Azért is hálával tartozom, hogy olyan nevelőtestületet alakított ki, akinek munkájával rangos hírnevet szerzett az intézmény a megyében. És végül neki köszönhetem, hogy intézményvezető lehetek, hiszen öt évvel ezelőtt újra bizalmat kaptam vezető-helyettesként arra, hogy segítsem a munkáját.

— Milyen intézményről álmodik?

— Olyan iskolát szeretnék, ahol magas szakmai színvonalon az óvodás kortól az érettségiig neveljük, élményszerűen oktatjuk a gyerekeket. Biztonságos, harmonikus intézményt szeretnék, ahol a gyermek a legfontosabb. Őszinte, nyílt légkört, ahol mi, akik azt a hivatást kaptuk, hogy a jövendő generációkat neveljük, hiteles életünkkel is példaként szolgáljunk diákjaink számára. Arra kell törekednünk, hogy felszínre hozzuk és megerősítsük a gyermekek egyéni adottságait, képességeit, hiszen minden gyerek jó valamiben.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanár, sajtóapostol

Szeptember 13-án indul a visszaszámlálás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előtt, hiszen onnan számítva éppen egy év múlva veszi kezdetét a katolikus világesemény fővárosunkban. Az előkészületekről és a készülődés már most tapasztalható gyümölcseiről Agonás Szonja, a Magyar Kurír munkatársa beszélget a házigazda Erdő Péter bíborossal, prímással.

– A héten, pénteken délután fél 4-kor bíboros úr a Szent István-bazilika előtti téren elindítja a visszaszámlálást a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt, hiszen már csak egy esztendő van hátra addig. Mivel készülnek erre az alkalomra?

– A rendezvény elsősorban arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a készület intenzív szakaszára. Ettől fogva lehet regisztrálni, szállást foglalni, jelentkezni ( https://www.iec2020.hu/hu/regisztracio ). Akik most, idejében regisztrálnak, olcsóbban vehetnek részt a délelőtti programokon. Fellép többek között a debreceni Hajdú Táncegyüttes, amely már Törökországba is elvitte a kongresszus hírét úgy, hogy a ruháján hirdeti a NEK-et. A gyerekfellépők közül pedig néhányan éppen a kongresszust megnyitó szentmisén lesznek elsőáldozók a Puskás Ferenc Stadionban.

A szintén e napon elinduló regisztrációval kapcsolatban elmondanám, hogy sokféle módon lehet a jövő évi kongresszuson részt venni: nem csak úgy, hogy a Hungexpo területén reggeltől délutánig mindennap ott van valaki, bár nyilván lesz egy „kemény mag”, amely az egészen részt vesz. Körülbelül tizenötezer ember fér el fedett térben, ülőhellyel, de ha nagyobb lenne a jelentkezők száma, akkor más pavilonokban őket is tudjuk majd fogadni. Az igazán nagyszámú résztvevőt azonban a nyitó szentmisére várjuk a 66 ezer ülőhelyes Puskás-stadionba; szeptember 19-én, szombat délutánra a Kossuth téri liturgiára és az azt követő körmenetre; illetve szeptember 20-án, vasárnap délelőtt a záró szentmisére. Ezeken lesznek olyanok is a meghívottak között, akik nem katolikusok.

– Ha már rátértünk 2020 szeptemberére, hogyan állnak a szervezéssel?

– Bizony minden napra nagyon sok programot kínálunk, és az általunk szervezett programok gyakorlatilag kikristályosodtak, egy szentmise esetében van még függőben a főcelebráns személye, a fakultációknál van még egy-két kérdőjel, valamint még egy-két püspöki meghívott nem adott végleges választ felkérésünkre.

A délelőtti program a Hungexpón kezdődik általában, közös imádsággal, lesz elmélkedés, tanúságtétel világszerte elismert vagy világszintű elismerésre méltó emberektől, természetesen mindennap szentmise, majd a délután folyamán párhuzamosan fakultációkat tartunk, ezeken lelkiségi mozgalmak, világiakhoz kötődő egyesületek mutatkoznak be, a világegyháznak egy-egy különleges régiója is szót kap. A rendezvényt a Hungexpón kíséri majd egy vásár, egyrészt a szakrális művészetek, az egyházi felszerelési tárgyak köréből fogunk nagy választékot kínálni, másrészt lesz egy nagy keresztény könyvhét is, illetve hungarikumok vására.

Délutánonként mi magunk olyan programokat szervezünk például, mint hétfőn a Csík zenekar fellépése vagy kedden egy vonatos zarándoklat Esztergomba, amelyen útközben az egyik vagonban lesz lehetőség szentségimádásra is. Szerdán a keleti katolikus püspökök nagy koncelebrált szentmiséjére kerül sor, ugyanezen a napon tíz budapesti plébánián látják vendégül a különböző nyelvű csoportokat szentmisére és kötetlen együttlétre. A bazilika előtti téren egy hosszabb, énekkel kísért szentségimádásra invitálunk mindenkit, különösen a fiatalokat. Szombat délelőtt családokat várunk a Margit-szigetre, délután pedig hatalmas szentmisére készülünk a Kossuth téren. Ezután fáklyás menetben visszük egészen a Hősök teréig az Oltáriszentséget. Másnap, vasárnap ugyanott tartjuk a záró szentmisét, amit a pápa, ha eljön, akkor természetesen ő, vagy ha legátust küld, ahogy az utóbbi időben szokásos volt, akkor a küldött vezeti.

A résztvevők tehát rengeteg program közül választhatnak, nemcsak általunk szervezett, hanem kapcsolódó rendezvényekből is. A héten valamilyen kulturális megszólalás erejéig a testvéregyházak és a magyarországi zsidó testvérek megjelenését is szeretettel várjuk. A kötődést mutatja az is, hogy az evangélikus egyház éppen az Úrvacsora évét hirdette meg 2020-ra.

– Csak röviden esett szó a nyitó szentmiséről, amelyen a közös elsőáldozás is lesz. Meddig lehet ez utóbbira jelentkezni?

– Gyakorlatilag jövő tavaszig, nem zártuk le a jelentkezést véglegesen, de a plébániákat arra kértük, hogy jelentsék be, hány fő várható közösségükből. Már több mint háromezren jelezték szándékukat, nagy öröm hallanom, hogy határon túliak is szeretnének jönni. Jó tudni, hogy aki valamelyik eucharisztikus kongresszuson volt elsőáldozó, késő öregkorában is nagy szeretettel emlékszik vissza rá. Nem arról van szó, hogy egy külön utat kell elvállalnia a családnak ilyenkor, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy egy semmi mással össze nem hasonlítható élményben legyen részük.

Érdemes a stadionbeli misére és más nyitott programokra is időben regisztrálni, mert bizonyos létszámig ülőhelyet is tudunk biztosítani, bárkinek ingyenesen. Ajánlom, hogy a csoportok, melyek együtt szeretnének maradni, mihamarabb jelentkezzenek. Ettől még e nyilvános eseményekre bárki eljöhet, de egy idő után már nem tudunk ülőhelyet biztosítani.

– Az eucharisztikus kongresszus nevét olvasva-hallva az ember hajlamos azt hinni, hogy ez egy konferenciaszerű rendezvény, pedig a valóságban ennél jóval többről van szó.

– Tudományos konferencia is lesz egyébként, mégpedig a kongresszust megelőző héten az esztergomi Szent Adalbert Központban. Azonban itt a kongresszus szó valóban nem ezt jelenti, hanem az eredeti, ősi értelmét: az összejövetelt. Katolikusok a világ minden tájáról összejönnek, hogy kifejezzék hitüket az Oltáriszentségben, és az örömüket, a hálájukat ezért az ajándékért, ugyanakkor tanúságot tesznek a világ előtt is. Az utóbbi időben e tanúságtétel hangsúlyos része a segítő szeretet, így a kongresszus nyitó szentmiséjét megelőző napon, szeptember 12-én Budapesten, de több vidéki városban is vendégül látunk sok hajléktalan vagy rászoruló embert: nem csak egységcsomagot osztunk, hanem ténylegesen együtt étkezünk velük. A kongresszust kísérni fogja a Katolikus Karitász munkáját bemutató kiállítás is. Sőt még a felkészülés részeként, az év első felében konferenciát rendezünk a Karitász munkájáról, meghívtam rá Luis Antonio Tagle bíborost is, aki a Nemzetközi Karitász elnöke.

– A nagy közös szentáldozás már az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is a része volt. Van más olyan elem is, amelyet az akkori időből emeltek át? Mi segíti még ezenkívül az Önök munkáját?

– Az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságánál a határidők és a főbb teendők is meg vannak nemzetközi sztenderdszerűen határozva. Ennek keretében létrejött már a teológiai dokumentum, amely főleg a kongresszus mottójának („Minden forrásom belőled fakad”) a kifejtése. Ezt itthon és világszerte is népszerűsítjük interneten és nyomtatott formában. A kongresszus formanyelvét illetően a nagyobb látványosságnak mindenütt a világban lényeges szerepe van: Budapesten is az volt jó nyolcvan évvel ezelőtt. Ezenkívül az is fontos, hogy művészi alkotások kísérjék az eseményt, mind a zenében, mind a mozgásművészet vagy a képzőművészet területén. Az első tételek már megérkeztek a miseruhákból, amelyeket egy olasz apácarend készít; szerintem az is egy nagyon érdekes, modern megoldás lesz. Készülnek a kelyhek, a cibóriumok is nemzetközi versenyeztetés eredményeként, rajta a kongresszus emblémájával, mint 1938-ban is. Sok templomban mindmáig megvannak az akkor készült szakrális edények, az a reményünk, hogy a mostaniaknak is hasonló lesz a jövőjük.

Szintén a régi kongresszus tapasztalatára épül, hogy írtunk egy imádságot, amelyet minden vasárnapi mise végén elmondunk a rendezvény sikeréért. Futó Karcsi bácsi, megboldogult lelkiatyám emlékezett rá, hogy ők gyermekkorában imádkoztak az akkori kongresszusért. Ez tényleg elterjedt, nagyon örültem neki, hogy legutóbb most hétvégén Kassán is mintha az egész templom tudta volna ezt az imát.

– Nyilván túlzás már most értékelni az eucharisztikus kongresszust, hiszen még egy év van a megrendezéséig, de biztos látszanak már annak a gyümölcsei, hogy hazánk egy ekkora katolikus világeseményre készül.

– A készület egyrészt a külső feltételek javulásában is megmutatkozik: templomokat renoválnak, szentségi kápolnákat alakítanak ki, olyan üvegfalakat, rácsokat, biztonsági eszközöket létesítenek, amelyek lehetővé teszik, hogy napközben is be lehessen menni imádkozni több templomba, mint eddig. Örökimádást vagy legalább hosszabb ideig tartó szentségimádást szerveznek az egyes templomokban, a belvárosi templomra a Duna-parton még egy nagy molinót is kihelyeztek, hogy hirdesse ezt a lehetőséget. A felkészülés részeként már többször nemzetközi méretekben is meghirdettünk egy közös szentségimádási órát: ezen is szép számmal vettek részt az összes kontinensről.

A lelki előkészület másik fontos eszköze a missziós kereszt, amely eredetileg a 2007-es budapesti városmisszió jelképe volt. Már akkor azzal az ötlettel állt elő Ozsvári Csaba ötvösművész, hogy a régi szép magyar motívumok között kis helyeket hagyjunk, hogy magyar szentek ereklyéit lehessen belefoglalni. Mára a Kárpát-medence egészéből vannak a kereszten ereklyék, magyaroktól és nem magyaroktól, mert a szentjeink közösek. A kereszt járja az országot, de volt már Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban, s eljut Zágrábba is. Kérik, várják. Akárhová megérkezik, imádsággal, lelkesedéssel fogadják, liturgia, sokszor szentségimádás kíséri, és előadások, programok azoknak a szenteknek az életéről, akiknek az ereklyéi a keresztben megtalálhatók. Mindezek által kontaktust teremt a saját lelki gyökereinkkel.

– Ha már a missziós keresztről beszélünk, az eucharisztikus kongresszusra felkészítő tematikus évek sorát tekintve éppen a misszió évében jár az egyházmegye és az egész egyház, ez a gyakorlatban mit jelent?

– A magyar egyház arra az alapvető fölismerésre jutott, hogy a plébániák fő funkciója nem olyanfajta pasztorális ellátás, hogy amire igény van, azt kiszolgáljuk, hanem a misszió. A plébániák missziós egységek történelmi eredetüknél fogva is, s ha ma azt akarjuk, hogy éljenek, akkor ezt a szerepet kell fölfedeznünk és megélnünk. Ezért adtuk ki az amerikai tapasztalatot tükröző Újraépítve című könyvet, amelynek témájára papi továbbképzéseket szerveztünk, a képviselő-testületek vezetőit hívtam össze az egész egyházmegyéből, hogy velük is átbeszéljük. Jöjjünk rá mindannyian, akik egy plébánia tagjai vagyunk, hogy küldetésünk van a templomba nem járók, sőt a nem hívők felé is. Igen ám, de ahhoz, hogy őket megszólíthassuk, nekünk magunknak is át kell éreznünk, hogy mi az üzenet. Kell tudnunk, hogyan szólítsuk meg őket, úgy kell tudnunk szervezni a belső plébániai életünket, hogy akit egyszer meghívunk, jól érezze magát, és nemcsak a szórakozás szintjén, hanem mélyebben. Ehhez át kell alakulnunk, de ettől nem kell megijedni: ez a feladat. Ez a megújulás lehet igazán a hozadéka, a legfőbb eredménye az eucharisztikus kongresszusnak.

– A kongresszusra elsődlegesen mégiscsak a híveket várják a világ minden tájáról, mennyire lesz az eseménynek mégis missziós jellege, hogy ne csak a látványosság szólítsa meg az érdeklődőket, hanem valamennyire ténylegesen be is tudjanak kapcsolódni?

– A segítő szeretet nyelve a legáltalánosabb világnyelv, mindenki megérti. Ám ezenkívül is vannak olyan új lehetőségek, amelyeket most építettünk fel. Ferenc pápa a családdal foglalkozó két püspöki szinódus után bátorította a helyi egyházakat, hogy szervezzenek segítő és tanácsadó szolgálatot azoknak az újraházasodott elváltaknak, akik esetleg rendezni is tudják a házasságukat. Ezt a mi egyházmegyénkben létrehoztuk, ám van egy másik nagy terület is, ami talán még sürgetőbb: a segítség akkor, amikor még meg lehet menteni a nehézséggel küzdő családokat és házasságokat. Az utóbbi egy évben a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom tagjainak segítségével létrejött egy olyanfajta internetes adatbázis, amely gazdag jegyzékét adja a katolikus szellemű tanácsadásnak és segítésnek az élet legkülönbözőbb területein. Bízunk benne, hogy ennek a hozzáférhetővé tétele és később a fenntartása is a kongresszus egyik missziós eredménye lehet.

– Egy hívő, aki szeretne részt venni a kongresszuson, amellett, hogy szabaddá teszi magát arra az egy hétre, miként tud hozzájárulni személyesen is az rendezvény sikeréhez?

– Aki tud önkéntes szervezőként vagy más módon, például a nyelvtudásával segíteni, az biztos, hogy értékesen részt vehet a kongresszus munkájában. A titkárság már el is kezdte néhány száz önkéntes képzését, de ilyen nagy volumenű eseménynél ez még messze nem elég, várjuk továbbra is a jelentkezőket. Természetesen a kongresszusért való ima is nagy segítség.

Forrás: Agonás Szonja/Magyar Kurír 

 

Elmélkedés és gyakorlati útmutatás, tapasztalatok és elképzelések megosztása az ifjúsági lelkigyakorlatokról – ezzel hangsúlyozták a tudatos tanévkezdés fontosságát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye iskolalelkészei, rendszeres lelkigyakorlatot vezető papjai és az ifjúságpasztorációt segítő világi munkatársai 2019. szeptember 11-én a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya főplébánián.

Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga, Elek László SJ, illetve Horváth Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium munkatársai tartottak képzést a résztvevőknek. A miskolci középiskola iskolalelkészségét vezető csapata az Ignáci Pedagóigai Műhely lelkületében érkezetek egyházmegyénkbe, miszerint „Növekedjünk együtt hitben és hivatásban!”. A képzés hangsúlyát az „együtt” adta meg. Mire hívta fel a figyelmet ez a kifejezés? Az együttműködésre. Az együtt működésre.
Számos kérdés hangzott el, amely megalapozza a lelkigyakorlatok mélységét. Mennyire vagyok lelkes? Mi a személyes célom? Kikre számíthatok? Milyen munkatársak vesznek körül és kiben milyen értéket fedezek fel, amelynek megismerésére teret és időt szánok? Figyelek-e mások lélektani fejlődésére?

Mi a lelkigyakorlat lényege?

A kérdések megválaszolása olyan titkok felfedezésére adott lehetőséget, amelyek a lelkigyakorlatok lényegére világítanak rá. Ezek olyan tapasztalatból induló felimerések, amelyek a gyakorlatot vezető és a gyakorlatozó számára is az élő Isten-kapcsolatot segítik elő. Fontos tudatosítani, hogy a lelkigyakorlatok ereje abban rejlik, hogy az egyénekben egy körülményfüggetlen krisztusi magatartásra lépést mozdítsanak elő.

Hogy az elvetett mag kalászba szökkenjen

Mit jelent ez az előmozdítás? Azt, hogy megadjuk a keretet annak, hogy Isten belépjen éltünk aktuális állomásába. Fontos, hogy a gyakorlatot vezető szüntelen kísérje a figyelőt, hogy abban az élethelyzetben, amelyben éppen van, felismerje azt a belső hajtóerőt, amely arra indítja, hogy az elvetett mag kalászba szökkenjen. A lelkigyakorlatot kísérő műveli a talajt, vet, öntöz és ápol, miközben láthatatlanul vagy láthatóan fejlődik a gyakorlat ajándékait tapasztaló mag.

Isten kezébe ajánlva

Az iskolalelkészek, papok, világi munkatársak feladata abban áll, hogy megteremtsék a körülményt, a keretet, az időt és a teret, majd teljes bizalommal és imával felajánlják azt annak a gondviselő Istennek a kezébe, akié az igazi felelősség.
Milyen gyakorlati eszközök szolgálják ezt a kísérést? A játék, a csend, az ima mélysége, a mesélés és meséltetés, az érzékszervek, a szimbólumok használata olyan lehetőségek, amelyek az élő Isten-kapcsolat tapasztalására irányítják a figyelmet. Nem elég azonban ezek megteremtése. Emögött komoly erő húzódik: a gyakorlatvezetők összetartása, képessége az együttműködés alázatára, a rendszeres találkozásra, a sürgető teendők és időkeretek helyén való kezelésére, nyíltságuk az építő kritikára, korlátok felismerésére, valamint a világos és következetes kommunikációra.

Elengedhetetlen az Isten ügye melletti elköteleződés

Az ifjúságért és a működő közösségekért szervezett találkozó, valamint a jezsuiták üzenete abban erősítette meg az egyházmegye munkatársait, hogy elengedhetetlen a jelenlétük és Isten ügyéért való elkötelezettségük. Napjaink kihívása, hogy a fejlődő technológiában, az ismeretek sokrétűségében felfedezzük azt, hogy ezek bonyolultságát és komplexitását a jelenlét és az együttműködés teszi élhetővé és feloldhatóvá.

Szilágyi Eszter
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kaszásné Tóth Judit a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény vezetőhelyettese 2019. július 1-től új feladatot kapott Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspöktől, aki őt a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda intézmény vezetésének ellátásával bízta meg.
Kaszásné Tóth Judittal Borús Lászlóné Mariann sajtóapostol beszélget.

— Mennyire érte önt váratlanul ez a felkérés?

— A felkérés hallatán a szó legnemesebb értelmében megrendültem. Szent Pál írja „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm11,33)
A Jóisten nem ad nagyobb feladatot, mint amennyit elbírunk. Püspök atya képesnek lát erre a felelősséggel teljes szolgálatra. Hiszem, hogy a Jóisten erőt ad ehhez a küldetéshez.

— Az „igen” kimondása után ott kellett hagynia előző munkahelyét, a Nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumot, eddigi életét, az otthonát, barátait. Hogyan lehet ezt megélni?

— „Ite missa est!” – „Menjetek, küldetésetek van!” – mondja az elbocsátáskor a szentmisét celebráló atya. Ha ez a felszólítás nem érint meg minket, nem válik hétköznapjaink részévé, akkor szinte lehetetlen volna minden távozás onnan, ahol otthon érezte magát az ember, szinte lehetetlen volna minden kezdet, minden lelki és szellemi fejlődés.

— A Szent László katolikus intézmény egyházi fenntartású, tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Hogyan szeretné a hitet még inkább elmélyíteni, vonzóbbá és tüzesebbé tenni a következő nemzedék körében, pedagógusokban, dolgozókban?

— Minden korosztály számára a leghathatósabb, a legvonzóbb, ha hiteles, a hétköznapokban megélt személyes példaadásban tapasztalják meg a szolgáló szeretet erejét. Ha ebben munkatársakká tudunk válni, ha közösségi alkalmainkban, zarándoklatainkban felismerjük Isten jelenlétét, akkor jó úton fogunk járni hitünk elmélyítésében.

— Minden nap új arcokkal, új kollégákkal, gyerekekkel, problémákkal és feladatokkal találkozik. Döntéseket kell hoznia úgy, hogy még nem ismeri teljesen az intézményt. Kap-e segítséget egy-egy döntés meghozatalában? Lehet-e mérlegelni, mikor mi a helyes lépés?

— Lehet, sőt mindig kell mérlegelni, hogy mi a helyes lépés. Azt tapasztalom, hogy számíthatok az intézményvezető helyetteseimre. Fontos, hogy elegendő és időben megkapott legyen a döntések meghozatalához szükséges információ. Sokat segít, ha a döntésben érintettek bizalommal fordulnak hozzám, őszintén beszélgetünk, megismerem véleményüket, aggodalmaikat. Úgy gondolom, hogy a döntést nekem kell meghoznom, de kompetens szakemberek meghallgatása is tudja ezt segíteni.

— Előző munkahelyén helyettesi feladatokat is ellátott. A diákokkal szorosan együttműködött ebben az időszakban a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezetének munkáját segítve. Ez a közösség, szövetség mit jelent az Ön életében?

— A Szövetség, mint ahogyan én is, felvállalja a magyar hagyományok ápolását, a keresztény értékrend közvetítését, a jövőbeli magyarság iránt elkötelezett értelmiség kinevelését.
A Kárpát-medence számos Rákóczi szövetségben szolgáló pedagógusával vagyok élő kapcsolatban, bizalommal fordulhatok hozzájuk határon túli kirándulásaink kapcsán, és én is megadok minden tőlem telhető segítséget az anyaországban. Örvendek, hogy diákkezdeményezésre a Szent László intézményben is elindult a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezete. Azon fogok fáradozni, hogy szárnyait bontogató szervezetünk megerősödjön, és a diákutaztatási pályázatokon, vezetőképzőkön, táborokban minél aktívabban szerepeljünk.

— Tudjuk jól, hogy az Istennel való szoros kapcsolat fontos önnek. Hogyan tudja ezt a lelkületet beleszőni mindennapjaiba?

— A teremtésvédelem alapelvei szerint igyekszem élni mindennapjaimat. Isten tenyerén hordoz minket, és munkatársai vagyunk a teremtett világ formálásában. Isten szeretettervében minden teremtménynek értéke és jelentősége van. Épp ezért minden tanítványom ismeri azt az alapelvem, hogy „legalább karnyújtásnyira felelősek vagyunk környezetünkért.”

— Magyar szakos középiskolai tanárként van-e kedvenc idézete, olvasmánya, akár jelmondata?

— A Délvidéken Utasi Jenő atya plébániájának kertjében egy „útjelző táblán” áll egy Nagy Gáspár-idézet a Jegyezvén szalmaszállal című versből: „... de a remény sohasem meghaló, /ha minden utolsó szalmaszál/ ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”

— Valamennyien igyekszünk úgy élni, hogy valakit példaként állítsunk magunk elé. Önnek ki a példaképe? Van-e valaki, akinek az életszemlélete követendő, követhető egy életen át?

— Természetes, hogy a családi példák meghatározóak, szüleim szorgalma és szolgáló szeretete, édesapám kitartása a sok megpróbáltatásban.
Magyar történelmünkből II. Rákóczi Ferenc fejedelem áll előttem példaképként, mint gondolkodó, lelki ember, az Úr alázatos és imádságos szolgája. Rákóczi, akit magyar kortársai úgy ismertek, mint akire az ősök közösségi tennivalókat hagyományoztak, akit európai kortársai rendkívül tisztességes, egyenes, igaz, a végsőkig bátor embernek ismertek, akiről Vallomásaiból kiderül, hogy Szűz Máriával, a Magyarok Patrónájával bensőséges lelki kapocs kötötte össze.

— Örömmel látjuk, hogy aktívan bekapcsolódik a kisvárdai egyházközség életébe. Részt vett az általuk szervezett Családi napon, a máriapócsi gyalogos zarándoklaton, az énekkari családi kiránduláson Lengyelországban. Miért fontos Önnek a családokkal való közösség kiépítése? Vannak-e ötletei, amivel még szorosabbá lehet szőni a köteléket az intézmény és az ide járó gyermekek és szüleik között?

— A communio – a közösség keresése Istennel és embertársainkkal alapvető keresztény érték. A társadalom, a nemzet legalapvetőbb sejtje a család. Épp ezért nem elég az egyén megerősítése a keresztény hitben, szükség van a családok szellemi és lelki támogatására. A találkozás, az együtt töltött minőségi idő, az informális kapcsolatokban is közvetített keresztény nevelési értékek együttesen segítik azt, hogy egy irányban tudjunk haladni az értékelvű nevelésben.
A pedagógusok eddig is sokat tettek a közösség építéséért. Szeretettel hívtam a szentlászlós családokat az egyházközségi gyalogos máriapócsi zarándoklatra, családi jó gyakorlatok megosztására. Továbbra is számítok a Szent Orsolya Rend jelen lévő tagjainak segítségére a családok érzékenyítésében a közösség szolgálatára.

— Mindannyiunknak vannak rövid és hosszú távú terveink. Önnek az intézménnyel kapcsolatban melyek ezek?

— A minőségi oktatás és nevelés tárgyi feltételei sok szempontból adottak intézményünkben. Modernizálásra, bővítésre azonban szükség van. Az egész évben használható közösségi terek kialakítása sürgető feladat, ezért is van szükség egy díszteremre. A külső terek is tovább fokozzák majd a gyermekközpontúság erősítését és a közösségi szemlélet megvalósítását. Rövidtávon a játszóterek megújításával, parkosítással, fásítással, hosszútávon tanösvény kialakításával tesszük otthonosabbá környezetünket.
A mennyiség soha nem helyettesítheti a minőséget. A minőségi oktatást a minőségi nevelés tudja megalapozni. A minőségi nevelést hosszú távon a keresztény pedagógia iránti minél szélesebb körű elkötelezettség és a családok keresztény értékrendjének formálása tudja megerősíteni.
A tehetséggondozás és felzárkóztatás rendszerszemléletű megszervezése, tehetségpont kialakítása és működtetése lesz az egyik mozgatórugója a minőség biztosításának. A zenei nevelést hosszútávon az intézménybe integrált alapfokú művészeti iskolában képzelem el, az idegennyelvi oktatás megerősítését alapfokon két tannyelvű képzés elindításával.

— Van-e olyan általános irányelv, amit minden egyházi iskolában feltétlenül meg kell valósítani?

— A szép, az igaz és a jó erőterébe kell helyeznünk az egyházi nevelést. Minden egyházi iskolában meg kell hogy érezzék neveltjeink az emberi jóságot. Fel kell ébresztenünk a vágyat tanulóinkban az igazság és a létezés értelmének keresésére.

— Említette Igazgatónő, hogy szeretne minél több időt a gyermekek, diákok körében tölteni. Mennyire tud pedagógus maradni vezetői feladatai mellett? Hogyan lehet helyesen áthidalni az igazgatói szék és a tantermek közötti távolságot?

— Pedagógusnak kell maradni, hiszen hivatásunkat akkor tudjuk beteljesíteni, ha a gyermekeket, fiatalokat elvezetjük az értékek ismeretére és az értékelvű életre. Szeretném minél jobban megismerni diákjaink sokféle területen kibontakozó talentumait. Az óralátogatások mellett a közösségi programok, az ifjúsági szervezetek nyújtotta lehetőségek, a lelkiségi mozgalmak, a találkozás informális helyzetekben, az odafigyelés egymásra mind-mind lehetőség a távolság áthidalására.

— Mit üzen a Szent László katolikus intézmény munkatársainak, tanulóinak, a szülőknek? Mit vár tőlük?

— Emberségünk közösségben bontakozik, fejlődik. Munkatársak, tanulók és szülők, éljük meg együtt minél mélyebben a keresztény közösség biztonságot adó, megtartó erejét. Akarjunk és merjünk Istennel közösségben lenni, egymásért és a közösségért tenni!

Borus Lászlóné sajtóapostol – Kisvárda

Az interjú megjelent az Örömhír őszi (2019. XV. évf. 3.) számában.

Különleges módon nyitotta meg a 2019-2020-as nevelési évét a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda. 2019. szeptember 1-én. Az általános iskola alsó tagozatának tanulói, pedagógusai és szülei vettek részt ünnepi Veni Sancte szentmisén a kisvárdai római katolikus templomban, szeptember 2-án pedig a felső tagozatos és középiskolás diákok köszöntötték együtt az új tanévet az intézmény udvarán.

„A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül.” (Sirák fia könyve) – kezdte ünnepi szentbeszédét Bákonyi János atya, a katolikus intézmény új kinevezett iskolalelkésze az általános iskola alsó tagozatának tanévnyitó szentmiséjén. Mindannyian feltehetjük a kérdést - folytatta: Milyen tanév elé nézünk? Ha kihívásnak, lehetőségnek tekintjük az új tanévet, akkor elmondhatjuk, hogy tanulni jó, társakkal együtt lenni jó, mindenben biztonságos vezetést kapni jó, otthon mindezt megosztani jó, dolgozni-alkotni-tanulni igenis jó!
Mit tegyünk? Kemény az élet? Bele kell jönni! Hajtsuk, feszítsük, had tanulja meg? A válasz: semmiféleképpen! A szabadság lelke mindenkor a mértéktartásban mutatkozik meg. Az iskola nem maga az élet! Az egyensúly megtalálása a kulcs! A tanulás akkor hatékony, ha az ismereteknek van idejük érlelődni. A készségek lassan fejlődnek. Mindehhez napi kiadós szünet, játék, mozgás, nem „képernyős” lazítás és alvás szükséges. Oldott, lassan járó időre, egymásra figyelésre és sok természetes élettel való kapcsolatra! A jó iskola időt hagy a kíváncsiságra, a felfedezésre, a játékra, mert ez a leghatékonyabb fejlesztő erő!

Feltétlenül fontos – hívta fel a szülők figyelmét János atya arra - hogy maradjanak meg azok a tennivalók, amelyekhez nagy kedve van a gyermekeknek, amiben sikeres lehet, még akkor is, ha közben 2 közepes érdemjegy is becsúszik. A gyermekeknek fontos a közösség, és ránk is szükségük van. A mintán nagyon sok múlik. A gyerekek a szülők hátát nézve nevelkednek! Fontos tudnunk: milyen példát adunk. Nekünk, felnőtteknek mit jelent a hétvége? Mit jelent a vasárnap? Valóban ünnep? Meg van szentelve szentmisével, istentisztelettel? Jut-e idő egy kicsivel több beszélgetésre, viccelődésre, kirándulásra, olvasásra, közösségre, elcsendesedésre, odafigyelésre? Mit tanítunk meg gyermekeinknek? Fontos a jó példa átadása!

A 2019-2020-as tanév előttünk áll. Hogy mit hozunk ki belőle, az rajtunk múlik. Legyen ott mindannyiunkban a bölcsességre való figyelés. Záró gondolatként Sirák fiának versét idézte János atya: „a bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül”.
Legyen ott a bölcsesség felé a kíváncsiságunk, legyen nyitott a szívünk, legyen nyitott a fülünk, hogy valóban Isten kegyelméből a bölcsességben s az isteni tudományokban is előre tudjunk haladni. Ehhez adjon nekünk a Szentlélek Úristen erőt és kegyelmet.
Az ünnepi szentmise végén Kaszásné Tóth Judit intézményvezető asszony kedves szavaival köszöntötte a legkisebbeket, majd Bákonyi János atya az első osztályos tanulóknak ünnepélyesen a nyakába helyezte a megszentelt és megáldott nyakkendőket és sálakat, így köszöntve a jövő nemzedékét az új tanévben és a Szent László Katolikus Intézményben.

A Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke is köszöntötte a felső tagozatos és középiskolás diákokat.

A tanévnyitó ünnepség különlegességét az adta, hogy másnap, szeptember 2-án a felső tagozatos tanulóknak és középiskolás diákoknak újra kitárta kapuját a több mint 100 éves intézmény. Az ünnepségen hálaadó imát mondtak a történelmi egyházak képviselői, ünnepi beszéddel köszöntötte a tanulóifjúságot Kaszásné Tóth Judit intézményvezető asszony és Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke.
Kaszásné Tóth Judit 2019. július 1-én kapta meg új megbízatását, a Szent László Katolikus Intézmény vezetését. Legelső tanévnyitó ünnepségét az alábbi idézettel kezdte: „Az Igenek viszik előre a világot, a befogadásból születik az élet!” – igent mondtunk a meghívásnak, hogy folytassuk ebben a közösségben a keresztény értékek megismerését és gyakorlását.

Az igazgatónő példákat állított mindannyiunk elé: Böjte Csaba testvér Az örömök útján című könyve alapján első sorban Jézus Krisztust: „Eszményképünk a názáreti csendes, egyszerű életet vállaló Jézus Krisztus, aki becsületes munkával teremtette elő a mindennapi megélhetéshez szükséges javakat”. Példaként állította elénk a Szent Családot, Szent László királyt, az orsolyita nővéreket és II. Rákóczi Ferenc fejedelmet.
Majd az alábbi kérdést tette fel a diákoknak: Szeretnél e kedvesen, a szív bátorságával, tetterősen az értékek szolgálatába állni? Ha figyelsz embertársaidra, ha nyitott vagy a jóra, ha tudsz nap mint nap hálát adni az Úrnak talentumaidért, ha az Úr napján időt szentelsz a Jóistennel való találkozásra, ha felelősséget érzel legalább karnyújtásnyira környezetedért, ha akarsz és tudsz tenni a közösségünkért, akkor már jó úton haladsz.

Gondolatait Böjte Csaba testvér fohászával zárta: „Ragyogtasd fel gyermekeid arcán a te isteni arcod egyik legszebb vonását, a bátorság szép vonását! Szeretettel kérem a bátorság kegyelmét gyermekeinknek, hogy merjenek szembemenni az iskolában, de az élet minden percében a saját korlátaikkal, félelmeikkel.”
Jézus, az emberiség tanítója, benne minden nevelő megtalálja a példaképet, tanárok és tanulók egyaránt arra hivatottak, hogy Jézust szemléljék, aki növekszik bölcsességben, korban és kedvességben, az Isten és az emberek előtt – kezdte ünnepi köszöntő beszédét Palánki Ferenc megyéspüspök a tanévnyitó ünnepségen.
Olyan példakép áll előttünk Jézus személyében, aki ámulatba ejti Jeruzsálemben a törvénytudókat kérdéseinek mélységeivel és figyelmével – folytatta beszédét püspök atya. Jézus minden tanévkezdéskor ajándékot szán mindenkinek és útmutatást is ad. Aki elhatározza magában, hogy ötvözi az iskolát az élettel, a keresztény értékkel, lehetetlen, hogy ne hívja segítségül az Úr Lelkét, a kegyelem és a fény forrását.

Jézus Krisztus példakép számunkra és egyben erőnk forrása is. Őreá kell építenünk az elkövetkezendő tanévet, őreá kell figyelnünk, mert Ő a mi mesterünk. Ő az, aki lehetőségeket ad ebben az új évben.

Végezetül ezt kívánta megyéspüspökünk a tanulóknak: nyitott szívvel, lelkesedéssel, szorgalommal tegyétek meg kötelességeteket. Az Istennek oda adott élet alapja Krisztusnak a követése. Ezért imádkozunk és kérjük a Szentlélek Úristent és bátorságot adó kegyelmét, hogy megálljuk a helyünket ebben az új iskolai évben.

Gondolatait az alábbi fohásszal zárta: „Világosság atyja, tégy minket, tanulókat és tanárokat annak a bölcsességnek részeseivé, amelyet a te fiad, Jézus Krisztus birtokol, mint Mester és Tanító. Oltalmazd és támogasd az iskolai közösség minden tagját, és tégy termékennyé minden őszinte erőfeszítést, hogy az új nemzedékek legyenek sikeresek az iskolában és az életben. Segíts minket, hogy értékesen tudjunk közreműködni a szeretet civilizációjának építésén, nevednek dicséretére és dicsőségére, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.”

Borus Lászlóné
sajtóapostol

Fotó: Borus Lászlóné, Molnár László

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.”

Reményik Sándor: Kegyelem (részlet)

Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető asszonyt nevezte ki Palánki Ferenc megyéspüspök úr az intézmény élére 2019. július elsejével. Az igazgatónő első beszédét tartotta meg az iskola ünnepélyes tanévnyitóján, és ekkor mutatta be az új igazgatóhelyetteseket és a lelki vezetőt. A Veni Sancte ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök atya is, aki a gimnázium 9-12. évfolyamának évnyitóján szentmisét mutatott be.
A szentmise kezdetén igazgatónő szeretettel üdvözölte az évnyitón megjelent pedagógusokat, diákokat és szüleiket.

„Az első találkozásunk alkalmával szeretném bemutatni iskolánk megújult vezetőségét. Szeretettel mutatom be Rubóczkiné Pekó Brigitta intézményvezető-helyettest, aki az általános iskola 1-4. évfolyamának irányításában segíti munkámat. A másik két intézményvezető-helyettest, Tamás Évát és Kovács Istvánt, akik a felső tagozat és a gimnázium évfolyamainak nevelésében és oktatásában vállalnak vezetői feladatokat. Szeretettel és tisztelettel köszöntöm intézményünk új lelki vezetőjét, Nagy Csaba atyát.”
Ezt követően beszélt a szülői hivatás nehézségeiről, és megköszönte a jelenlévőknek, hogy gyermekük nevelését és tanítását az intézményünkre bízták.

„A krisztusi értékeket képviselve együtt kell állnunk gyermekeink, tanítványaink mellett szülőként és pedagógusként. El kell fogadnunk gyermekeinket adottságaikkal, képességeikkel, feladatunk a velük született talentumok kibontakoztatása, kamatoztatása" – hangsúlyozta beszédében.
Az új intézményvezető az iskolával kapcsolatos hitvallásáról is beszélt: „Jó iskolát csak együtt, diákok, tanárok, közös munkával tudunk építeni. Az iskola az a hely, ahol tanulni, dolgozni kell, de lehet ezt megélni örömtelien, mosolyogva, keresve a pozitív, jó dolgokat, amelyekért hálát adhatunk nap mint nap az Úristennek és egymásnak."

Gondolatait a következő jókívánsággal zárta: „Kívánom, hogy tíz hónap múlva, az év végi Te Deum-on hálával a szívünkben legyünk itt együtt újra azért, hogy az év során megéltük az örömhírt, ami hitünk alapja, azt, hogy keresztény fiatalnak lenni nem szomorúság, hiszen tele vagyunk bizalommal, hittel, reménnyel, mert életünk alapja az egymás iránti megbocsátó szeretet.”

Ezután Nagy Csaba iskolalelkész beszéde következett, aki mindhárom korosztályt a maga nyelvén szólította meg, az egymás utáni időpontokban tartott évnyitókon. Nagyon személyessé tette a szónoklatát, hogy saját életéből is említett példákat a fiataloknak.
Visszaemlékezett, de egyben előre is mutatott azzal, hogy elmesélte, annak idején ő milyen elvárásokat támasztott az iskolája és tanárai felé: „Valami olyasmit vártam diákként, hogy: Mutasd meg, hogy érdemes egy évig itt maradni. És kérlek, mondj olyat, ami a mindennapi élethez kapcsolódik, ami segít megérteni a világot és magamat, az-az röviden, megéri, hogy itt maradjak. Mutassátok meg nekem, különösen az életetekkel, hogy az sok erőfeszítés, az a sok törekvés megéri, és a cél betöltheti az életem. Azt kérem tőletek, tanároktól, hogy legyetek ti is elkötelezettek az erőfeszítéseitekkel és álmaitokkal, ahogy tanítjátok nekem a tantárgyakat, hogy felfedezhessem, hogy mi igaz, és hogy mi nélkülözhetetlen.”

Csaba atya az elsőosztályosoknak külön meglepetéssel készült. Egy kedves kis bábot hozott, hogy azt életre keltve szemléltesse a mondanivalóját.
„Képzeljétek, elhoztam magammal egy „gyerekbábot,” Marcit – mondta a kicsinyeknek. – „Marci, ha kézbe veszem, nem csinál semmit. Akármit csinálok vele, le is tehetem, nem mozdul. Ha belebújok a kezemmel, akkor ez a nyalka huszár életre kel, és elvégzi azokat a műveleteket, amiket az ember a keze által el akar végeztetni. Mi nem vagyunk Isten kezében bábok - ez nyilvánvaló -, de ugyanígy belé költözhet a hívő emberbe Isten Szentlelke, akit ma hívunk, hogy „jöjj Szentlélek”, és Ő ugyanúgy vezethet el minket az igazságra. Nyilvánvalóvá tehet számunkra mindent, amit Isten akar. Mozgathatja, irányíthatja, vezetheti, vezérelheti az életünket. Képessé tehet bennünket az olvasás, az írás megtanulására, nyelveken való beszédre. Képessé tesz a Szentlélek, hogy nagy emberek legyünk!”

Ezek után az iskolalelkész a szülőkhöz fordult, hogy a családi élet fontosságát hangsúlyozza. Felhívta a figyelmet arra a régi igazságra, hogy a családi élet stabilitása ma is összefügg az iskoláink minőségével.
„Az Egyház, az iskola elsősorban a család által akar nevelni, melyet a házasság szentsége tesz erre képessé a belőle fakadó „állapotbeli kegyelemmel” és a családi együttes sajátos „karizmájával”. A család helyettesíthetetlen a nevelésben. Szent II. János Pál pápa írja: "A családok, pontosabban a szülők szabadon megválaszthatják gyermekeik számára a vallási és erkölcsi nevelés saját meggyőződésüknek megfelelő módját. Akkor is, ha e feladatokat egyházi intézményre vagy vallásos vezetés alatt álló iskolára bízzák, nevelői jelenlétüknek állandóan és tevékenyen érvényesülnie kell” – idézte az atya.

Míg az alsó és felső tagozat évnyitó miséjét Csaba atya mutatta be, addig a gimnázium évkezdő miséjén a diákok Bosák Nándor megyéspüspök úr szónoklatát hallgathatták meg. Püspök atya azt hangsúlyozta leginkább, hogy „a tudományon keresztül találkozunk mindennap a Szentlélek ajándékaival.” Az iskolában tehát ajándékokat kapunk nap mint nap. 

A szentmisén valóban szívből énekelték egyik legkedvesebb ifjúsági énekük sorait: „Lélek, add, hogy benned teljesen megbízzak, a vízen bátran veled járjak, és bárhová hívsz, menjek. Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni, taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.”
Ezzel a fohásszal kívánunk egyházmegyénk valamennyi tanévkezdő gyermekének és fiataljának sok kegyelmet és sok örömet az előttünk álló tanévhez.

Az augusztusi meleg időjárás után a figyelem az iskolai munkára irányul, és ahogyan Reményik mondja, követjük mi is az évszakok ritmusát: „Némán, merőn mutat már ősz fele...”

„Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.”

Kosztolányi Dezső: Őszi reggel (részlet)

Zagyva Klára tanár, sajtóapostol
Fotó: Zagyva Klára, Hubai Levente

2019. augusztus 26-28. között rendeztük meg az idei nyári, a 2019/2020-as tanévre hangoló lelkigyakorlatot az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde pedagógusai számára a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Plébánia Zarándokházában.

A lelkigyakorlatot Szenes István atya, a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösségének priorja vezette, és aktívan bekapcsolódtak Tomka Magdolna segítő nővér és Ákos testvér is a Vianney Közösségből, akiknek köszönjük, hogy szolgálatukkal és szeretetükkel mély lelki és szellemi tartalommal töltötték meg ezt a három napot.
Az elmélkedések a Zarándokház hittantermében és a Minorita templomban zajlottak igen jó hangulatban. István atya kiemelte az Istennel való együttlét fontosságát, és azt, hogy a magunkban rejlő értékeket ismerjük fel, és merjünk is élni azokkal.
Küldetésünk van, a mi küldetésünk akkor lesz hiteles és sikeres, ha a saját életünk megtérése követi azt. Ehhez kell az imában való elmélyülés. Az Istenhez vezetés feladata nem csak a papok dolga, abban minden kereszténynek részt kell venni a maga területén. Tisztelve másokat, és feltétel nélküli szeretettel közeledni a másikhoz.
Megfejtettük közösen az AMEN „titkát”: A (Ajándék) M (Meghívás) E (Erő) N (Nem hallgathatunk Jézusról). Köszönjük!
Igaz, hogy nem vagyunk tökéletesek, de Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk!
Sokszor érezzük azt, hogy a hétköznapok terhei óriási súllyal nehezednek a vállainkra, és nem látjuk a következő lépést. István atyától az életszentséghez vezető útra is kaptunk segítséget a mindennapjainkra.
Elragadtatással, átéléssel, egyszerű, természetes, kedves, közvetlen hangon szólt hozzánk lelkigyakorlatunk vezetője.
Lelkigyakorlatunk záró napján a máriapócsi Szent Mihály-bazilikában vettünk részt a szentmisén Szenes István atyával, Magdi nővérrel, Galsi János atyával és Gáspár Mátyás atyával, iskolalelkészünkkel. Most is, ott a Kegytemplomban, azt éreztem, hogy István atya adni szeretne nekünk abból a csodálatos hitből, amellyel a jó Isten ő általa megszólítja az embereket.
A jó hangulatú beszélgetéseink segítették azt a lelki feltöltődést, mely István atya szavai által mélyült el bennünk.

A hazafelé vezető úton megfogalmaztuk, hogy szeretnénk úgy figyelni egymásra, mint akik valóban testvérei egymásnak, és szeretnénk a mindennapok nehézségei között is szeretettel fordulni a másik emberhez. Szeretnénk örömet okozni egymásnak az új tanév folyamán is.
A lelkigyakorlat áldás volt minden résztvevő számára. Köszönjük szépen!

Ragány Zsuzsanna
intézményvezető-helyettes

Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere "Pedagógus szolgálati emlékérmet", adományozott Mátyás Sándornénak, a nyírtelki Szent Anna Katolikus Általános Iskola pedagógusának Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök pedig püspöki áldásban részesítette őt a 40 éven át tanúsított lelkiismeretes pedagógusi munkájáért. Az állami kitüntetést Horváth-Bócsi Irén, az intézmény igazgatója, az egyházi elismerést pedig Kiss Tibor iskolalelkész adta át az ünnepelt pedagógusnak 2019. szeptember 02-án.

Mátyás Sándorné 1980. február elsejétől dolgozik a pedagógus pályán. Nyírteleki kötődésű, ott járt általános iskolába, és a város elismert pedagógusaként is ismerik. Rátermettsége, szakmai felkészültsége, céltudatos pedagógiai tevékenysége révén az intézmény meghatározó személyiségévé vált.

Tanítói pályája során generációkat oktatott és nevelt; azok a diákok, akiket ő tanított kisiskolásként, szülőként is gyakran őt kérik beiratkozáskor gyermekük tanító nénijének. Egész pályafutását a szülőkkel való személyes, jó kapcsolat jellemezte.

Tanítványait szereti és tiszteli. A tehetséges diákokat kitartó munkával segítette, időt és fáradságot nem kímélve készítette fel őket országos, megyei, helyi és internetes versenyekre magyar nyelv és irodalomból, környezetismeretből, matematikából és rajzból. Diákjai részt vettek megyei szövegértő, helyesírási, hangos olvasási versenyeken is, ahol több esetben is kiemelkedő eredményeket értek el.

Sok munkát fordított a tanulmányi nehézségekkel küzdő diákok felzárkóztatására is, rendszeresen korrepetálta őket. Fontosnak tartotta, hogy a hátrányos helyzetű tanulók is megállják a helyüket felső tagozatban is.

Óriási szerepet vállalt Nyírtelek város kulturális rendezvényeinek lebonyolításában, főképp a nemzeti ünnepek műsorainak elkészítésében, szervezésében. Az iskolai rendezvényekre összeállított színvonalas műsorai is emlékezetesek, öregbítették a településünkön iskolánk jó hírnevét.

Szívügyének tekintette a barátságos, esztétikus környezet kialakítását, éveken keresztül vett részt iskolánk termeinek dekorálásában, a műsorok díszleteinek elkészítésében.
Óráira lelkiismeretes felkészülés, gyors helyzetfelismerés, kreativitás a jellemző. Változatos tanítási módszerek alkalmazásával vidám, őszinte légkört próbál teremteni diákjai számára.
Munkájában igényességre, teljességre törekszik. Munkafegyelme példás, tanítványai és kollégái szeretik és tisztelik. Év végén több ízben elismerést kapott kiváló pedagógiai munkájáért.
Sokat tanulhatunk szaktudásából, bölcsességéből, józan ítélőképességéből. Az útjukra bocsátott diákok évek múltán is bizalommal fordulnak hozzá, beszámolnak életükről, tanácsot kérnek tőle. Hálásak, hogy életüket meghatározó értékrendet, alapokat kaptak.
Pályafutása eltelt évei alatt egy értékes embert ismerhettünk meg benne, aki csöndes ugyan, de mindig mosolyog, és lehet rá számítani. Sokat segített megfontolt tanácsaival, óriási tapasztalatával és a lényéből sugárzó nyugalommal kollégáinak is.

Horváth-Bócsi Irén
igazgató
Nyírtelki Szent Anna Katolikus Általános Iskola

Free Joomla templates by L.THEME